hódoló I. szinonimái

melléknév
  • alázatos, szolgalelkű, meghunyászkodó, hajlongó, hajbókoló, szervilis (pejoratív), lakájtermészetű, talpnyaló
  • lelkes híve (valakinek)

hódoló II. szinonimái

főnév
  • udvarló, gavallér, lovag (bizalmas), imádó, tisztelő, csodáló, rajongó

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

lop

ige
  • csen, eltulajdonít, dézsmál, szerez, kerít, újít (szleng), oroz, rajzol (szleng), csór (szleng), csakliz (szleng), megcsap (szleng), meglovasít (szleng), lenyúl (szleng), megfúj (szleng), trombitának néz (tréfás), ötön vesz, bugáz (szleng), szajréz (szleng), zabrál (szleng) Sz: akkor vette, mikor senki se volt a boltban; cigányosan vesz; éjszaka virrad neki (tájnyelvi); előbb találta meg, mint más elvesztette; gazt vet rá; ingyen veszi; Isten adta neki, mikor a becsületes emberek aludtak; könnyen lett gazdája; más szekrényére szokott; nincsen veszi a semmin adottat; ötön vette; ott is talál, ahol senki se vesztett el valamit; ott is arat, ahol nem vetett; ragad a keze; pártját fogja; pénz nélkül vásárol; ragadós a keze, mint a lép; tíz körmön szerezte
  • (pénzt): sikkaszt, rabol, foszt, csillent (tájnyelvi), csóreszol (szleng)
  • (szellemi terméket): plagizál, plágiumot követ el, ollóz, kiollóz (bizalmas), lekoppint (szleng)

fájó

melléknév
  • fájdalmas, fájós, sajgó, hasogató, nyilalló, égő, szúró
  • érzékeny, kényes, sérült, sebes, vérző, beteg
  • szomorú, keserves, kínzó, gyötrő, nehéz, szívfájdító, szívet tépő
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hódoló szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

helyettesít

ige
  • képvisel, felvált, beszáll, beugrik, helyébe lép, szubsztituál (idegen), szupleál (idegen), pótol

gyanúsított

melléknév
  • terhelt, vádolt

gondosság

főnév
  • lelkiismeretesség, alaposság, pontosság, precizitás, precízség, törődés, ügyelés, gond, figyelem, figyelés, körültekintés
  • rendszeretet, pedantéria

filmvetítő

főnév
  • mozigép (régies), kinematográf (régies)

hintó

főnév
  • úri kocsi, ekvipázs (régies), batár, homokfutó, cséza, bricska, faéton (idegen), landauer (régies)
  • fogat

illetlen

melléknév
  • szemérmetlen, ízetlen, ízléstelen, csúnya, obszcén, disznó, malac, sikamlós, pikáns, közönséges, szabados, trágár, ordináré, szennyes, kétértelmű, frivol, mosdatlan
  • pajkos, csintalan
  • szemtelen, pimasz, arcátlan, pórias (régies), helytelen, tisztességtelen, modortalan, neveletlen Sz: vendégségben sír; torban dalol, lagziban sír

recés

melléknév
  • bordás, rovátkás, rovátkolt, rovátkos (régies), redes (tájnyelvi)

fedél, födél

főnév
  • tető, tetőzet, háztető, födém
  • menedék, védelem, oltalom, lakás, hajlék, otthon
  • fedő, zárókupak, kupak, sapka, tető
  • tábla, borító, kötés, fedőlap, fátyol (régies)

fafejű

melléknév
  • értetlen, ostoba, buta, oktalan, tökéletlen, nehézfejű, nehéz felfogású, tompa agyú, hülye, tökfejű, hájfejű, vízagyú (szleng), hígagyú (durva)
  • konok, makacs, dacos, csökönyös, nyakas, vaskalapos, merev, begyepesedett

cselekedik, cseleksz

ige
  • tesz, csinál, ténykedik, teszeget (régies), teszen (régies), tesz-vesz, működik, dolgozik, munkálkodik, igyekszik, fárad, robotol (bizalmas)
  • eljár (valamiben), véghezvisz, elvégez, kivitelez, művel, végez, elkövet, mível (régies), operál
  • (tájnyelvi): piszkít, csinál, becsinál

felépül, fölépül

ige
  • megépül, elkészül
  • megvalósul, létrejön
  • meggyógyul, felgyógyul, kigyógyul, lábra áll, talpra áll, erőre kap, kilábal, javul, helyrejön, rendbe jön, visszanyeri erejét, visszanyeri egészségét, kiépül (régies), feliperedik (tájnyelvi), kievelődik (tájnyelvi), kipendül (tájnyelvi), kivásik (tájnyelvi), feltámbálódik (tájnyelvi), feltengül (régies)

inkább

határozószó
  • sőt, jobban, erősebben, felettébb (választékos), mindinkább, mindjobban (választékos)
  • többnyire, általában, gyakrabban
  • szívesebben

jószerével

határozószó
  • jószerivel, jóformán, voltaképp, voltaképpen, szinte, úgyszólván, tulajdonképpen, valójában, gyakorlatilag, lényegében

következésképpen

határozószó
  • tehát, szóval, úgyhogy, egyszóval, ebből kifolyólag, eszerint, így hát, ennélfogva, ilyenformán, ennek következtében, következőleg

kikapós

melléknév
  • könnyűvérű, kicsapongó, ledér, könnyelmű, csélcsap, céda, kirúgó, feslett, vásott, balkörmű (tájnyelvi), szegrejáró (tájnyelvi)

hogyha

kötőszó
  • feltéve, ha, amennyiben
  • valahányszor, amikor csak
  • (tájnyelvi): hátha, talán

hegycsuszamlás

főnév
  • hegyomlás, sziklaomlás, kőzetcsúszás, suvadás (szaknyelvi)

ideg

főnév
  • húr (régies), nervus (idegen)

kifogás

főnév
  • kihúzás, kihalászás
  • mentség, mentő körülmény, ürügy, kibúvó, mentegetődzés, mentegetőzés, teketória, pretextus (idegen), szabadkozás, egérút, kiskapu (bizalmas), kiút, kibeszéd (tájnyelvi)
  • rosszallás, hibáztatás, elítélés, ellenvetés
  • panasz, reklamáció

horpadt

melléknév
  • homorú, benyomott, behorpadt
  • kivájt, bemélyített, gödrös
  • beesett, lapos, sovány, keszeg (bizalmas), pofoncsapott (bizalmas), csikasz (tájnyelvi)

gyilokjáró

főnév
  • védőfolyosó

igazodik

ige
  • idomul, alkalmazkodik, követ, hasonul
  • orientálódik
  • sorakozik

kiiszik

ige
  • kihörpint, felhörpint, kihúz, kiszív, kiürít, felhajt, megiszik, kiszürcsöl, kiszörpöl, kiiszél (tájnyelvi)