gyík szinonimái

főnév
  • tüsék (régies), kuszma (régies)
  • (szleng): felderítő (katona), határőr
  • (szleng): hímvessző

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

rendőr

főnév
  • rendőrőrszem, járőr, milicista (idegen), rendész, policáj (régies), hekus (szleng), hé (szleng), zsaru (szleng), zsé (szleng), zsernyák (szleng), jard (szleng), kopó (szleng), közeg (tréfás), szerv (szleng), fakabát (szleng), andris (szleng), rendőrbiztos (régies), konstábler (régies)
  • poroszló (régies), zsandár (régies), darabont (régies), fogdmeg (bizalmas), pandúr, csendőr (régies)

megmámorosodik

ige
  • megittasodik, megrészegedik, megrészegszik, berúg, fejébe száll az ital
  • megittasul, elkábul
  • megörül, jó hangulata lesz
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a gyík szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

gomolyog

ige
  • kavarog, hömpölyög, kóvályog, gombolyog (tájnyelvi)

fenevad

főnév
  • vadállat, bestia, ragadozó, dúvad (választékos)
  • szörnyeteg
  • (jelzőként): állatias, kegyetlen, vérszomjas, vérengző

félrelép

ige
  • botlik, rosszul lép, mellélép, csetlik-botlik
  • (bizalmas): megcsal, hűtlenkedik, ballépést követ el, hibázik, megtéved, felszarvaz, félrenéz, félredug (durva), félrekefél (szleng), feketézik (tájnyelvi), kalandozik

ésszerűsítés

főnév
  • racionalizálás, megreformálás, reform, célszerűsítés, átszervezés, változtatás, újítás

gyakorlott

melléknév
  • tapasztalt, jártas, járatos, verzátus (régies), ügyes, képzett, szakavatott, tanult, betanított, szakképzett, képesített, hozzáértő, szakszerű, profi, professzionális
  • gépies, rutinos, begyakorolt, kipróbált

hanyatt-homlok

határozószó
  • nyakra-főre (tájnyelvi), fejvesztve, fejetlenül, ész nélkül, eszeveszetten, pánikszerűen, árkon-bokron át, lélekszakadva, teljes gőzzel, sebbel-lobbal, villámsebesen, vakon, hűbelebalázs módjára, lóhalálában

parafa

főnév
  • paratölgy, kéregfa

előfeltétel

főnév
  • feltétel, követelmény, kívánalom, kikötés, megkötés, megkövetelés, elvárás, kiírás, korlátozás, megszorítás, fenntartás, sine qua non (idegen)

ellenhatás

főnév
  • visszahatás, reakció, ellensúlyozás

beszélő II.

főnév
  • előadó, szónok, orátor (régies), kommentátor, riporter, közvetítő, tudósító, bemondó, narrátor, mesélő

elszakíthatatlan

melléknév
  • eltéphetetlen, széttéphetetlen, erős, szilárd, rugalmas

hasznavehetetlen

melléknév
  • használhatatlan, haszontalan, alkalmatlan, hasztalan, haszonvehetetlen (tájnyelvi), semmirevaló, vásott, értéktelen, semmit érő (tájnyelvi), szemétrevaló

hízik

ige
  • kövéredik, gömbölyödik, kerekedik, telik, hájasodik, hájasul, húsosodik, testesedik, terebélyesedik, domborodik, pocakosodik, vastagodik, dalmahodik (tájnyelvi), faggyasodik (tájnyelvi), szétternyed (tájnyelvi, pejoratív)
  • gazdagszik, zsírosodik, gyarapodik, prosperál

kificamít

ige
  • megrándít, megránt, kimarjít (tájnyelvi)

jezsámen

főnév
  • áljázmin, hamisjázmin, nyárijázmin, piskótavirág

gyógyfürdő

főnév
  • termálfürdő, hévfürdő (régies)

ginszeng

főnév
  • ginszenggyökér, erőgyökér, himfigyökér (régies)

haladó

melléknév
  • felvilágosult, progresszív (idegen), élenjáró, korszerű, modern, mai, előremutató, reformpárti
  • jövő-menő, járkáló, előremozgó

javított

melléknév
  • tökéletesített, átdolgozott, módosított, átalakított, reformált
  • ellenőrzött, jó

gyűjtőlencse

főnév
  • domború lencse

fertőtlenít

ige
  • csírátlanít, csíramentesít, sterilizál, sterilez, dezinficiál (idegen), dezinfekcionál (idegen), klóroz, főz (ruhát), csáváz (vetőmagot) (szaknyelvi)

hamisítatlan

melléknév
  • eredeti, originális (választékos), valódi, valóságos, igazi, tiszta, természetes, tősgyökeres, törzsökös, színtiszta, tőrőlmetszett, őseredeti, szavatolt, hiteles, autentikus, megbízható
  • vegyítetlen, szennyezetlen

jellemző II.

főnév
  • jegy, adat, paraméter (szaknyelvi), kritérium, érték