képes1 szinonimái

melléknév
  • illusztrált, szemléltető, szemléletes, figurás
  • átvitt, képletes, allegorikus, példázatos, jelképes, jelképi, szimbolikus, metaforikus

képes2 szinonimái

melléknév
  • alkalmas, rátermett, megfelelő, kiképzett, potens (régies), kvalifikált (idegen), hivatott, alkalmatos, elszánt, hajlandó
  • jogképes, jogosult

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

erkölcsi

melléknév
  • morális, etikai

objektív II.

főnév
  • tárgylencse, lencse
  • lencserendszer
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a képes szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

káprázik

ige
  • (szem): vibrál, csillámpozik (tájnyelvi), kámpul (tájnyelvi), naplik (régies)
  • (káprázik a szeme): képzelődik

igazolvány

főnév
  • irat, tanúsítvány, bizonyítvány, bizonylat, certifikátum (idegen), okmány, dokumentum, tagkönyv, flepni (szleng), vás (szleng), bumáska (szleng)
  • személyi igazolvány, személyi (bizalmas)

hunyorít

ige
  • pislant, pislog, hunyorgat, hunyorog, pillog, összehúzza a szemét
  • kacsint, kacsingat, kacsongat (tájnyelvi)

hasáb

főnév
  • szögoszlop (régies)
  • fahasáb, hasábfa
  • oszlop, kolumna (szaknyelvi), rovat
  • flekk (szaknyelvi)
  • prizma
  • darab
  • cikk (káposztáé) (tájnyelvi)

kegy

főnév
  • jóindulat, jóakarat, pártfogás, leereszkedés, grácia (régies)
  • (régies): kegyelem, irgalom, malaszt, bocsánat
  • részvét, hajlandóság

kihatás

főnév
  • hatás, következmény, fejlemény, eredmény, kimenetel, okozat
  • fontosság, horderő, jelentőség, folyomány

személyes

melléknév
  • egyéni, individuális, privát, magán, intim, bizalmas, szubjektív

gordonkázik

főnév
  • csellózik

gémeskút

főnév
  • ágaskút (tájnyelvi), kankalikos kút (régies)

elkopik

ige
  • elhasználódik, tönkremegy, elöregedik, elvásik, elnyűvődik, elviselődik, elkoszolódik (tájnyelvi), elszakad, elmállik (régies), elfogy, elfoszlik, (kés éle) eltompul
  • elavul (választékos), elvénül (régies), kimegy a divatból

gyengeség, gyöngeség

főnév
  • erőtlenség, tehetetlenség, levertség, munkaképtelenség, elesettség, fáradtság, zsibbadtság, kimerültség, bágyadtság, hasznavehetetlenség, aszténia (szaknyelvi)
  • határozatlanság, tökéletlenség, gyarlóság, esendőség, befolyásolhatóság, ingatagság
  • hiba, fogyatékosság, hiányosság

kimászik

ige
  • (bizalmas): kijut, kikerül, kivergődik, kikecmereg, kievickél, kikúszik, kikapaszkodik, előbújik, előjön

kollektíva

főnév
  • közösség, munkaközösség, gárda, csapat, társaság, testület, együttes

megbízhatatlan

melléknév
  • állhatatlan, ingatag, mismás, simlis (szleng), labilis, kiszámíthatatlan, komolytalan, link (szleng), linkóci (szleng), felelőtlen, csélcsap, csapodár, változékony, szélhámos, széltoló (bizalmas), széllelbélelt, hóhányó (bizalmas), kétkulacsos, szavajátszó (régies), csalárd, köpönyegforgató, pontatlan, hanyag, felületes Sz: állhatatlan, mint a náderdő; csepűfonálon áll a hite; egyszer szürke, másszor fekete; félre farag; fordítja hitét, mint a kását; hitetlen, mint a pogány; hitetlen, mint a bormérő; kétszínű, mint a teknőbe öntött víz; olyan, mint a szélfúvás; se hite, se lelke, mint a hajóhúzó lónak; sok tarka macskája van; sokféle fából farag; sokféle zsírral meg van kenve; szél a hite

ledér

melléknév
  • csapodár, kicsapongó, könnyűvérű, csélcsap, kacér, kihívó, erkölcstelen, léha, szemérmetlen, feslett, szabados, szabadonc (régies), frivol, pajzán, buja

képlet

főnév
  • (régies): kép, ábra, alak, alakzat, mintázat, forma, séma
  • alakulat, képződmény
  • formula
  • (régies): csillagkép, csillagzat

kap

ige
  • fog, megfog, megragad, megmarkol
  • fölvesz, fölszed
  • részesül, részesedik, hozzájut, szert tesz (valamire), örököl, átvesz
  • nyer, szerez
  • (betegséget): elkap, szerez
  • talál
  • rajtakap, elkap, észrevesz
  • (ruhát): magára kap, felvesz, felölt
  • (valamibe): belekezd, nekilát, hozzáfog
  • (valamire): ráharap, rákap, odaszokik
  • (szleng): szorul (bizalmas), kikap (bizalmas)
  • (valahová): nyúl

kibont

ige
  • kiold, szétfejt, szétnyit, kiterít, kigöngyöl, kicsomagol
  • (tájnyelvi): kinyílik
  • felbont, kinyit, kidugaszol, kiold, kioldoz, kicsomóz, kibogoz, kiköt, kicsomagol, kifejt, kihámoz, kiburkol, kicsatol, kihüvelyez, szétbont, kifeszít, feltár
  • kifésül

láthatatlan

melléknév
  • rejtett, titkos, észrevétlen, szemrevehetetlen (tájnyelvi), látatlan (régies)

keresztülvisz

ige
  • átszállít, átcipel, áthord, átvisz
  • keresztülvezet, átvezet, átmegy, kivisz
  • elintéz, elér, kieszközöl, véghezvisz, megvalósít, kivív, teljesít, megcsinál, kivitelez, végrehajt, keresztülkerít (tájnyelvi), foganatosít, realizál, érvényesít
  • keresztülhajt, keresztülerőltet, kikényszerít, kiharcol, kiver

illetmény

főnév
  • munkabér, bér, munkadíj, díj, fizetés, juttatás, járandóság, javadalmazás, tiszteletdíj, honorárium

kiesik

ige
  • kihull, kipottyan, kirázódik, kibukik, kidől, kibillen, kizuhan, kirepül, kiborul, kisuvad (tájnyelvi), kibucskázik (tájnyelvi)
  • leesik, leválik
  • kicsöppen, kimarad
  • távol esik, félreesik
  • kijön (valamiből), kitanul (valamiből)
  • kizökken

lebőg

ige
  • lehurrog
  • (szleng): kudarcot vall, pórul jár, megszégyenül, hoppon marad, rajtaveszt, belebukik, leszerepel, felsül, koppan (szleng), leég (bizalmas), befürdik (szleng)
  • megbukik