fegyvergyártás szinonimái

főnév
  • fegyverkészítés, hadiipar, hadianyaggyártás
  • fegyverkezés

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

mizéria

főnév
  • kellemetlenség, baj, zavar, felfordulás
  • nyomorúság, szükség, ínség, nélkülözés, nincstelenség, sínylődés, sanyarúság

elnadrágol

ige
  • (bizalmas): megnadrágol, elver, megrak, elfenekel, elpáhol, megvesszőz, megpálcáz, helybenhagy, eltángál, megruház (bizalmas), elnáspángol, elpüföl, eldönget, elcsépel (bizalmas), elrak (bizalmas), megdádáz (bizalmas), cincáz (tájnyelvi) Sz: kiporolja a nadrágját
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fegyvergyártás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

év

főnév
  • esztendő, mázsa (szleng)

elnevezés

főnév
  • névadás, keresztelés, elkeresztelés, megnevezés, megjelölés
  • név, nevezet (régies), szóhasználat, megnevezés

elkanyarodik

ige
  • letér, elfordul, eltávolodik, elhajlik, divergál (szaknyelvi)
  • (gondolatmenet): csapong, eltér, elkalandozik

duci

melléknév
  • dundi, dundus (bizalmas), köpcös, kövér, kövérkés, pufi (bizalmas), pufók (bizalmas), molett, testes, telt

falusi

melléknév
  • vidéki, községi, falulakó, falubeli, paraszti, nagy csizmás (régies)
  • mezei, rurális (idegen)
  • (pejoratív): műveletlen, iskolázatlan, bárdolatlan, faragatlan, nyers, együgyű, egyszerű, mucsai (durva), bugris, böszme (tájnyelvi)

felszabadít, fölszab

ige
  • megszabadít, kiszabadít, szabaddá tesz, szabadon enged, szabadon bocsát, szabadlábra helyez, kienged, elbocsát
  • felment, visszafoglal, visszahódít, visszaszerez, visszavesz
  • fölment, mentesít, megvált, kivált
  • (veszélyt) elhárít
  • egyenjogúsít, emancipál (idegen)
  • önállósít, nagykorúsít
  • (tájnyelvi): megpofoz, megver

mosópor

főnév
  • mosószer, takarítószer, szabadidőpor (szleng), perborát (szaknyelvi)

csavargó II.

főnév
  • vándor, tekergő, vagabund (régies), vagabundus (régies), országfutó (régies), hobó (szleng), bitang, flaszterkoptató (bizalmas), sehonnai, jöttment, naplopó, hajléktalan, csőlakó, csövező, csöves (szleng), csövi (szleng), utcagyerek, utcakölyök, lóti-futi (tájnyelvi), falukolonca (tájnyelvi), faluseprője, lőcsöngörcs (tájnyelvi)

civilizáció

főnév
  • kultúra, művelődés, műveltség, közműveltség
  • polgárosodás, civilizálódás, polgárosultság

ahelyett

határozószó
  • helyette, helyébe

csitít

ige
  • csitítgat, csendesít, elhallgattat, neszel (régies), csígat (tájnyelvi), csitol (tájnyelvi), csicsígat (tájnyelvi), csígeszt (tájnyelvi), tilimít (tájnyelvi)
  • csucsujgat (tájnyelvi)
  • csillapít, enyhít, nyugtat, békít

felvilágosult

melléknév
  • felvilágosodott, széles látókörű, tájékozott, haladó

földgömb

főnév
  • földgolyó, földteke, földkerekség, sárgolyó, sárteke (pejoratív)
  • glóbusz (régies)

hullámvölgy

főnév
  • mélyrepülés (bizalmas)
  • mélypont (bizalmas), rossz passz (szleng), gödör (szleng)(bizalmas)(szleng)

hál

ige
  • alszik, megszáll, éjszakázik, fekszik, nyugszik, meghál
  • (valakivel): összefekszik, közösül

fehércseléd

főnév
  • (régies): nő, asszony, lány, fehérszemély (régies), fehérnép (régies), vászoncseléd (régies), némber

ésszerűtlen

melléknév
  • logikátlan, illogikus, irracionális, okszerűtlen (választékos), következetlen, inkonzekvens (idegen), célszerűtlen, oktalan, alaptalan, esztelen, bolond

felkavar, fölkavar

ige
  • felkever, felráz, összeráz (folyadékot), felkutyul (bizalmas)
  • zavarossá tesz
  • összezavar, összekuszál, összegabalyít
  • megzavar, felzaklat, feldúl, felizgat, felforgat, felbolygat, fölindít (régies), felbuzgat (régies), felkavarint (tájnyelvi), nyugtalanít, nyugtalanságot kelt aggaszt, kizökkent

háj

főnév
  • zsírpárna, zsír
  • kövérség, elhízottság
  • szalonna

felbiztat, fölbiztat

ige
  • felbátorít, fellelkesít, buzdít, serkent, sarkall, ösztönöz, rávesz (valakit, valamire), rábeszél, rábír
  • felbujt, feltüzel, felheccel, felkontat (tájnyelvi) Sz: felkeni a hasát; lovat ad (vki alá); szárnyakat ad (valakinek)

előkelő II.

főnév
  • előkelőség, notabilitás

felölel, fölölel

ige
  • fölemel, ölbe fog, fölfog, fölvesz, karjába vesz
  • tartalmaz, magában foglal, kiterjed (valamire), átfog, beleért
  • betölt, elfoglal, beleszámít, áll (valamiből)

hajt3

ige
  • sarjad, fakad, csírázik, nő, növekszik
  • eredményez, hoz