fakír szinonimái

főnév
  • aszkéta, dervis, jógi
  • (jelzőként): érzéketlen, igénytelen
  • türelmes, tűrő

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hátulütő

főnév
  • hátrány, kellemetlenség, a fonákja (valaminek), a visszája (valaminek), bökkenő, baj, probléma, nehézség, gubanc (szleng), difi (bizalmas), ciki (szleng)

önmaga

névmás
  • magamaga, saját maga, önnönmaga, tulajdon maga, maga
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fakír szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

érzékeny

melléknév
  • érző, kifinomult, finom, ideges (régies), szenzibilis (szaknyelvi)
  • fogékony, hajlamos
  • sérülékeny, beteges, kényes, gyenge, szuszceptíbilis (szaknyelvi)(idegen)
  • finom, gyengéd, jóérzésű
  • sértődékeny, sértődős, sebezhető, mimóza, mimózalelkű, nebáncsvirág, ingerlékeny
  • kényes (valamire)
  • érzelmes, szentimentális, megható, meghatódott
  • érzelgős, szenvelgő
  • fájdalmas, súlyos, húsbavágó, kényes
  • precíziós, pontos

elkölt

ige
  • felhasznál, kiad, elvásárol, elpazarol, eltékozol, fölél, fölemészt, elver, nyakára hág, fenekére ver (szleng)
  • elfogyaszt, megeszik, ellakmároz (régies)

elfogultság

főnév
  • részrehajlás, szubjektivitás (idegen), előítélet, megkülönböztetés, kivételezés, protekció, kedvezmény, prejudícium (szaknyelvi), előszeretet, majomszeretet (szleng)
  • (régies): elfogódottság, feszélyezettség, félénkség, kényszeredettség, zavar, megilletődöttség

dobog

ige
  • dobol, döng, dübög (tájnyelvi), dübörög, kopog, duhog (tájnyelvi)
  • (szív): üt, ver, lüktet, pulzál (szaknyelvi), dobol, kalapál, zakatol, kalimpál, kalamol (tájnyelvi), ugrál, zötyög, lötyög (bizalmas)

évszázad

főnév
  • század, saeculum (idegen), századév (régies)

fellép, föllép

ige
  • felhág, rálép
  • felszáll
  • szerepel, színre lép, közreműködik
  • (valami ellen): harcol, síkraszáll
  • (betegség, tünet): keletkezik, kialakul, megjelenik

minuta, minutum

főnév
  • másodperc, pillantás, perc, pillanat

cukorbeteg

melléknév
  • cukorbajos, diabéteszes (szaknyelvi), diabetikus (szaknyelvi), cukros (bizalmas), cukra van (bizalmas)

céltalan

melléknév
  • hiábavaló, hasztalan, haszontalan, értelmetlen, hatástalan, hasznavehetetlen, felesleges, kárba veszett, tervszerűtlen, elégtelen, erőtlen

absztinens

főnév, melléknév
  • antialkoholista, önmegtartóztató, bornemissza (régies)
  • józan, mértékletes(régies)

csepű

főnév
  • kóc, kenderkóc, lenkóc

felségsértés, fölség

főnév
  • felségbántás (régies), crimen laesae maiestatis (idegen), perduellió (régies)
  • pártütés, hazaárulás

fókusz

főnév
  • gyújtópont (szaknyelvi), gócpont, góc, mag
  • centrum, központ, középpont

honvéd

főnév
  • katona, hadfi (régies), vitéz, harcfi (régies), levente (régies), dalia (régies), harcos, honvész (szleng)

hadicsel

főnév
  • hadifurfang, hadifortély, stratagéma (régies)

fal2

főnév
  • főfal, közfal, válaszfal, alapfal
  • kerítés, sánc, palánk, sövény (régies)
  • gát, akadály, korlát, nehézség

értekezik

ige
  • tanácskozik, tárgyal, ülésezik, gyűlésezik, konferenciázik (régies), megvitat, dévánkodik (régies)
  • fejteget, tárgyal, taglal, előad, disszertál (régies)
  • (régies): tudakozik, tudakol

felenged, fölenged

ige
  • felbocsát, felereszt, fellő, kilő
  • (tájnyelvi): felhígít, felvizez
  • megenyhül, megbocsát, megengesztelődik
  • kienged, feloldódik, felolvad, felmelegedik, megenged (tájnyelvi)
  • kikapcsolódik, kipiheni magát, lazít

gyújtogat

ige
  • lelkesít, gerjeszt
  • tűzzel játszik, pirózik (szleng), cindlázik (tájnyelvi)

fecskendez

ige
  • kilövell, kinyom, spriccel, fröcsköl, permetez, ficskandoz (tájnyelvi), priccöl (tájnyelvi), pirincöl (tájnyelvi), csisszent (tájnyelvi)
  • öntöz (régies), meghint (régies)

elmar

ige
  • elűz, elkerget, elzavar, elüldöz, eltávolít
  • (szleng): elvesz, ellop, megkaparint, elhajt, elidegenít

felhord, fölhord

ige
  • felvisz, felcipel, felszállít
  • (festéket): felken, ráfest

habozás

főnév
  • tétovázás, ingadozás, bizonytalankodás, határozatlanság, hezitálás, vacilláció (régies), tanácstalanság, akadozás
  • félénkség, bátortalanság