érzékeny szinonimái

melléknév
  • érző, kifinomult, finom, ideges (régies), szenzibilis (szaknyelvi)
  • fogékony, hajlamos
  • sérülékeny, beteges, kényes, gyenge, szuszceptíbilis (szaknyelvi)(idegen)
  • finom, gyengéd, jóérzésű
  • sértődékeny, sértődős, sebezhető, mimóza, mimózalelkű, nebáncsvirág, ingerlékeny
  • kényes (valamire)
  • érzelmes, szentimentális, megható, meghatódott
  • érzelgős, szenvelgő
  • fájdalmas, súlyos, húsbavágó, kényes
  • precíziós, pontos

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

perdöntő

melléknév
  • meggyőző, megdönthetetlen, megcáfolhatatlan
  • sorsfordító, átütő, lényeges

főnév
  • síléc, sítalp
  • sísport, sízés, síelés
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a érzékeny szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

émelygés

főnév
  • hányinger, öklendezés, undor, undorodás, csömör, rosszullét, émely (régies)

elengedhetetlen

melléknév
  • fontos, lényeges, nélkülözhetetlen, szükséges, szükségszerű, mellőzhetetlen, elkerülhetetlen, létfontosságú, múlhatatlan (régies), kötelező, alapvető, fő-fő, releváns (szaknyelvi), sarkalatos (választékos) Sz: úgy kell, mint az oltárra a feszület

ékesszólás

főnév
  • szónoklás, szónoklat, szótehetség (régies), elokúció (szaknyelvi), elokvencia (szaknyelvi), dikció (szaknyelvi), szavalás, beszédkészség, sváda (bizalmas)
  • szónoklattan, retorika, beszédművészet

dalárda

főnév
  • énekkar, énekegyüttes, kórus, dalegylet, dalosegylet, dalkör (régies), dalosszövetség

erényes

melléknév
  • erkölcsös, tisztességes, bűntelen, becsületes, derék, feddhetetlen, romlatlan, makulátlan, tartózkodó, szemérmes, jámbor
  • (régies): ártatlan, szeplőtlen (régies), tiszta, szűzies

felajánl, fölajánl

ige
  • felkínál, nyújt, ad, szán, szentel, áldoz, offerál (régies), dedikál (régies), spendíroz (bizalmas)
  • áldozatot mutat be

menthetetlen

melléknév
  • javíthatatlan, gyógyíthatatlan
  • elveszett, reménytelen, halálos, kilátástalan, kikerülhetetlen
  • megbocsáthatatlan, védhetetlen, igazolhatatlan, tarthatatlan, oktalan

butélia

főnév
  • (tájnyelvi): borosüveg, üveg, palack, butella (régies), flaskó, flaska, flakon, butykos

bölcs II.

főnév
  • filozófus, bölcselő, gondolkodó

cincér

főnév
  • hőscincér

felette, fölötte

határozószó
  • fölöttébb, igen, nagyon, igencsak, túlságosan, nagymértékben, rendkívül, szerfelett, erősen, módfelett

fényszóró

főnév
  • reflektor, fényvető

hév I.

főnév
  • (választékos): forróság, meleg, hőség, hő, tűz
  • láz, felindultság, szenvedélyesség, szenvedély, hevület, lelkesedés, elragadtatás, gerjedelem, elán, pátosz, temperamentum, vehemencia, energia, hajtóerő, igyekezet, lendület, buzgalom, odaadás, buzgóság, munkakedv
  • düh, harag, méreg, idegesség, nyugtalanság

gyalogos II.

főnév
  • járókelő, gyalogjáró, pedintér (régies)
  • csatár, lövész, infanterista (idegen), baka (bizalmas), talpas (régies), darabont (régies)
  • (szleng): kettes, elégséges, béla (szleng), görbe egyenes (szleng), hattyú (szleng), hurok (szleng), kanyaró (szleng), libanyak (szleng), proletárjeles (szleng)

érzés

főnév
  • inger, impresszió, érzet, benyomás, szenv (régies)
  • érzelem, hangulat
  • jóérzés, jóindulat, jóakarat, rokonszenv, empátia
  • sejtelem, sejtés, megérzés

emancipált

melléknév
  • egyenjogú, önállósodott, önálló, független

fáradozás

főnév
  • fáradság, fáradalom, munkálkodás, munka, igyekezet, erőfeszítés, vesződség, küszködés, törődés, gond (bizalmas), utánjárás, iparkodás, buzgólkodás, erőbedobás, gürcölés, robotolás (bizalmas), meló (szleng)
  • munkásság, szolgálat, érdem

gőzöl

ige
  • párol, gőzzel kezel, dunsztol, inhalál
  • (tájnyelvi): gőzölög, párolog

ételhordó

főnév
  • ebédhordó, éthordó

elfér

ige
  • belefér (valamibe), eltér (tájnyelvi)
  • elkél, szükséges
  • megfér, összefér

fegyverletétel

főnév
  • kapituláció (idegen), kapitulálás (idegen), megadás, meghódolás

gyakorlatozik

ige
  • gyakorol, egzecíroz (régies), edz, treníroz