elfogultság szinonimái

főnév
  • részrehajlás, szubjektivitás (idegen), előítélet, megkülönböztetés, kivételezés, protekció, kedvezmény, prejudícium (szaknyelvi), előszeretet, majomszeretet (szleng)
  • (régies): elfogódottság, feszélyezettség, félénkség, kényszeredettség, zavar, megilletődöttség

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

bunkósbot

főnév
  • bunkó, furkósbot, fütykös, husáng, dorong, furkó, verőfa, csőszbőgető (tájnyelvi), komakísérő (tájnyelvi)

makulátlan

melléknév
  • tiszta, hótiszta, patyolattiszta, folttalan, hibátlan
  • feddhetetlen, becsületes, szeplőtlen (régies), ártatlan, erkölcsös, romlatlan, mocsoktalan, érintetlen, szűzies, gáncstalan, kifogástalan, tökéletes
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elfogultság szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ékesszólás

főnév
  • szónoklás, szónoklat, szótehetség (régies), elokúció (szaknyelvi), elokvencia (szaknyelvi), dikció (szaknyelvi), szavalás, beszédkészség, sváda (bizalmas)
  • szónoklattan, retorika, beszédművészet

csonttörés

főnév
  • fraktúra (szaknyelvi)

cserebogár

főnév
  • cserebüly (régies), csajva (tájnyelvi), gazsó (tájnyelvi), gorzs (tájnyelvi), bók (tájnyelvi), csenderi (tájnyelvi), csibók (tájnyelvi), csarabejszli (tájnyelvi)

bont

ige
  • szétszed, szétbont, szétfejt, fejt, szétszerel
  • (csomót): kibont, old, oldoz, kiold, kiköt
  • (üveget): kidugaszol, kinyit, felnyit, felbont
  • (kapcsolatot): megszüntet, megszakít

elektromos

melléknév
  • villamos, villanyos (régies), elektrikus (régies), delejes (régies)

elpaterol

ige
  • (szleng): eltüntet, eltávolít, kidob, kihajít

mártás

főnév
  • szósz, szaft (bizalmas), mártalék (régies), mártó (tájnyelvi)
  • öntet, sodó (idegen)

begyógyul

ige
  • beforr, meggyógyul, beforrad, összeforr, összeforrad, beheged, behegesedik, bevarasodik, behúzódik, összenő, benő, bejavul (tájnyelvi), bebőrödzik (tájnyelvi), besebzik (tájnyelvi), elforrja magát (tájnyelvi)

bármely

névmás
  • akármely
  • bármelyik, akármelyik
  • bármilyen, akármilyen

beletörődik

ige
  • belenyugszik, tudomásul vesz, elfogad, megbarátkozik (valamivel), megbékél, beleegyezik, belemegy (bizalmas), meghódol, megadja magát, kiegyezik, megalkuszik, meggyaludik (tájnyelvi), belegyőződik (tájnyelvi)

elszokik

ige
  • abbahagy, leszokik
  • elszakad, elhidegül, elidegenedik

érzékeny

melléknév
  • érző, kifinomult, finom, ideges (régies), szenzibilis (szaknyelvi)
  • fogékony, hajlamos
  • sérülékeny, beteges, kényes, gyenge, szuszceptíbilis (szaknyelvi)(idegen)
  • finom, gyengéd, jóérzésű
  • sértődékeny, sértődős, sebezhető, mimóza, mimózalelkű, nebáncsvirág, ingerlékeny
  • kényes (valamire)
  • érzelmes, szentimentális, megható, meghatódott
  • érzelgős, szenvelgő
  • fájdalmas, súlyos, húsbavágó, kényes
  • precíziós, pontos

gramm

főnév
  • szemer (régies), grám (régies)

fene II.

melléknév
  • ádáz, szilaj, dühödt, félelmetes
  • elszánt, erőszakos
  • (bizalmas): átkozott, nyavalyás, ronda, kellemetlen
  • (hsz-ként): rettenetesen, nagyon, szörnyen

elfullad

ige
  • (lélegzet) elakad, eláll, bennszorul, elfojtódik, megbicsaklik, akadozik
  • (tűzhely): kialszik, befullad

éhenkórász

főnév
  • kiéhezett, éhező, koplaló, rosszul táplált, éhenholt (tájnyelvi), csavargó, koldus, szegény ördög, templom egere, sanyargó, szűkölködő, ágrólszakadt, nincstelen, nyomorgó, hajléktalan, ágyrajáró, enniles (tájnyelvi), gizibuzi (tájnyelvi), sanyaróvendel (tájnyelvi)

elnézés

főnév
  • figyelmetlenség, tévedés, félreértés, hiba, botlás, vétség, mulasztás, gondatlanság, hanyagság, felületesség, melléfogás, baklövés
  • megbocsátás, engedelem (régies), bocsánat, pardon (régies), kímélet, engedékenység, jóindulat, jóakarat, türelem

feltartóztathatatlan

melléknév
  • elkerülhetetlen, szükségszerű, sorsszerű, elháríthatatlan, visszatarthatatlan, fékezhetetlen, elsöprő, megakadályozhatatlan, visszafordíthatatlan, ellenállhatatlan

eliramodik

ige
  • eliramlik (választékos), elszalad, elfut, elmenekül, elszökik, elrohan, elillan, elinal, elszelel, elnyargal, elvágtat, elüget
  • elszökken, megugrik (bizalmas)
  • (idő): elszáll, elrepül, elmúlik, tovatűnik

csuk

ige
  • becsuk, zár, bezár, összezár, lelakatol, bereteszel, ráfordítja a kulcsot, bedugaszol, lepecsétel, plombál, beszögez, elrekeszt, eltorlaszol, eltöm

előleg

főnév
  • foglaló, felpénz (régies), zálog, biztosíték, letét, előpénz (tájnyelvi)

felvirágzik, fölvirá

ige
  • fellendül, virágzásnak indul, felvirul