fülsértő szinonimái

melléknév
  • fülhasogató, fülsiketítő, fülrepesztő, fülhasító, sipító, éles, metsző, kellemetlen, éktelen, csikorgó, durva, bántó, harsány, hamis, disszonáns, diszharmonikus

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

megkegyelmez2

ige
  • (tájnyelvi): önöz, magáz

bűvészet

főnév
  • bűvészkedés, bűvészmutatvány, zsonglőrködés, kunszt, szemfényvesztés, mágia, varázslás
  • ügyesség, fogás, ámítás, hókuszpókusz (bizalmas)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fülsértő szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fontoskodik

ige
  • nagyképűsködik, okoskodik, tudálékoskodik, megjátssza magát, nyüzsög, akadékoskodik, okvetetlenkedik, sertepertél (bizalmas) Sz: mindenből nagy dolgot csinál; minden aprólékot arany tollal ír; minden lében kanál; játssza az eszét (szleng)

felakaszt, fölakaszt

ige
  • felfüggeszt, fellógat, biggyeszt, bigyerít (régies), eltesz, felrak
  • feltűz
  • felköt, kivégez Sz: a vármegye temette el; a pénteki kolbász megakad a torkán; csak el nem kerülheti a szálfát; ég és föld között lakik; egy poltúrán vették nyakravalóját; elszalad a nyúl a lába alatt; eltemetik szemfedél nélkül; felemelik a polcra; felfűzik, mint a kopót; felhágott a lépcsőn, de le nem jöhetett; felkötik a búfelejtőre; felmagasztalják az ég felé; felviszik a fellegvárba; főbíró prédikál a temetésén; fogasra akad; hóhér falatja lett; hosszabb lett, mint azelőtt volt; hosszú betűt csinálnak belőle; hurokra akad a torka; kiteszik a szellőre; kivitték száradni az akasztófára; kivitték, de a fán felejtették; lajtorján megy a sírba; létrán megy a másvilágra; más köti fel neki a nyakravalót; megette a hóhér; megfúlt a hóhér madzagján; megterhelte a fát; nem éri a lába a földet; olyan magasra emelik, hogy el sem érhetni; összeadja a hóhér a köteles lányával; ország-világ láttára felmagasztalják; szél hányogatja a cserfán; szél fújja a talpát; vezetni kell a sírba

far

főnév
  • fenék, ülep, hátulsó fél, hátsó, popsi (bizalmas), popó (bizalmas), alfél, hátsó fertály, ülőgumó (tréfás), koffer (bizalmas), tompor, segg (durva), valag (durva)
  • tat, hátsó rész, hátoldal

eltelik

ige
  • jóllakik, belakik, eltöltőzik (tájnyelvi), elege van, megelégel, megcsömörlik
  • (idő): elmúlik, elröppen (választékos), elrepül, elfut, elszalad, lefolyik, eljár, leforog (régies)

frissít

ige
  • üdít, élénkít, megújít, frissel (tájnyelvi)
  • hűsít
  • (szaknyelvi): készel, színít, finomít

gyász

főnév
  • gyászolás, gyászolkodás (tájnyelvi)
  • szomorúság, bánat, fájdalom, lesújtottság, keserűség, keserv, siratás, jajszó
  • gyászruha, gyászöltözet
  • gyászszalag
  • gyászidő, gyászév

ölel

ige
  • átölel, magához ölel, keblére ölel, szívéhez szorít, magához szorít, átfog, karol, karjaival átfon, karjai közé vesz, karjába szorít, körülölel, körülfog
  • szeretkezik, közösül
  • (régies): csókol, apolgat (régies), apol (régies)

élcelődik

ige
  • tréfálkozik, viccelődik, viccel, csipkelődik, adomázgat, szellemeskedik
  • cukkol (bizalmas), heccel, ugrat, gúnyolódik, csúfolódik

egyúttal

határozószó
  • ugyanakkor, egyben, egyszersmind, egyszerre, egyidejűleg, egyjárást (tájnyelvi), egyvégben (tájnyelvi), egy füst alatt, egy lélegzettel, egy nesz alatt (tájnyelvi)

bátorít

ige
  • biztat, buzdít, lelkesít, ösztönöz, késztet, motivál, sarkall, ösztökél, nógat, noszogat, serkent, lelket önt (valakibe)

elhajlás

ige
  • elgörbülés, elferdülés
  • eltérés, kilengés
  • deklináció (szaknyelvi)
  • mulatozás, kimaradás, tivornya, ivászat, piálás (szleng), pityókálás, vedelés

gyöngysor

főnév
  • gyöngyfüzér, nyaklánc, kláris, nyakék, collier (régies), tekla

harmadfű

melléknév
  • (csikó, borjú): hároméves

kedvezőtlen

melléknév
  • kellemetlen, előnytelen, hátrányos, mostoha, szerencsétlen, alkalmatlan, inopportúnus (idegen)
  • boznyákos (időjárás) (tájnyelvi)
  • rosszalló, elítélő, baljóslatú

illatozik

ige
  • illatot áraszt, illata van, kellemes szagot terjeszt
  • (pejoratív): büdösít, bűzlik, büdös szagot áraszt

fürdővíz

főnév
  • mosdóvíz, víz, csurcsur (tájnyelvi), csurka (tájnyelvi)

foltoz

ige
  • javít, toldoz, told-fold, varrogat, korfol (tájnyelvi), tataroz (régies)
  • helyrehoz

gőgös

melléknév
  • elbizakodott, önhitt, öntelt, önelégült, dölyfös, felfuvalkodott, fennhéjázó, pöffeszkedő, dagályos (régies), prepotens, hivalkodó, pökhendi, beképzelt, nagyképű, felvágós, önimádó, arrogáns, feszelgő (tájnyelvi), hányaveti (tájnyelvi), szuszos (tájnyelvi)
  • büszke, kevély, rátarti Sz: a királyt is atyafiának mondja; a köszönést sem fogadja el; a szentháromság után az első személy; a tengert béklyóval fenyegeti; alázatos, mint a páva; azt hiszi magáról, hogy ő az atyaisten; azt hiszi, aranyat szarik; Bécsben volt a bátyja köszörűs; bíró lánya; büszke, mint a pénzes szatyor; csak félvállról felelget; csillagokba néz; csont van a hasában; de nagy fazékkal van!; elkapta a ló; elkapta a süveget; előtte mákszem a hegy is; elragadták a lovak; felfújja magát, mint a duda; felfújta a pofáját; felhordja a pipáját; felhúzta a piros csizmát; felkapott a kocsira; felkeltebb a kovásznál; félszemét sem veti másra; felszemöldök ember; félti az aranygyűrűt; félvállról beszél az emberrel; fenn hordja az orrát; fenn hordja a fejét; fennköltebb a kovásznál; fenn tartja az orrát, mint a harangozó disznaja; feszít, mint két krumpli egy zsákban; feszít, mint két cső tengeri egy zsákban; foghegyről beszél; fokhagymásan lépik; földön lába, égen feje; följebb nézett a meszesfazéknál; fúrót nyelt; ha olyan büdös volna, mint amilyen büszke, a fene se menne közel hozzá; ha repülni tudna, Babilon tornyára rakna fészket; hatot kérdel, egyet felel; hegyeset hugyozik; karót nyelt; keresztül áll a szeg a fejében; kidülleszti a mellét; lóhátról beszél az emberrel; megnő a szarva; mindenkinek bajuszát ő akarja pödöríteni; nagy a kajla szarva; nagy mellénye van; nekidülleszkedik, mint az egésztelkes paraszt; nem nézi, mi mászik, hanem mi repül; nem tudja, hová tegye a lábát; ő hajtja a Göncöl szekerét; orrával túrja az eget; pöffeszkedik, mint a fölfuvalkodott béka; semmi se fér a fogára; széles mellű; tarajosan beszél; tempózik, mint a hasadt teknő; tudja, mit végeztek az égben; úgy jár, mint a páva; úgy sétál, mint a görög az üres boltban; ugyan porzik utána; vizsgálja a csillagokat

időtlen

melléknév
  • örök, maradandó, nem múló

gátlástalan

melléknév
  • erkölcstelen, immorális, szabados, féktelen, szertelen, szemérmetlen, szemtelen, aljas, elvtelen

felelés

főnév
  • beszámolás, kollokvium, vizsga, számonkérés, gyónás (szleng), homorítás (szleng), makogás (szleng)
  • válaszolás, válaszadás
  • (régies): felelősség

gunyoros

melléknév
  • csúfondáros, élces, kaján, csípős, ironikus (idegen), maliciózus, szarkasztikus (választékos), szatirikus

ijedtében

határozószó
  • ijedtségében, félelmében, rémületében