fülsértő szinonimái
melléknév
- fülhasogató, fülsiketítő, fülrepesztő, fülhasító, sipító, éles, metsző, kellemetlen, éktelen, csikorgó, durva, bántó, harsány, hamis, disszonáns, diszharmonikus
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
vágtat
ige
- nyargal, rúgtat (régies), galoppozik Sz: úgy megy, mint egy táltos
- rohan, száguld, fut, robog, vágtázik, sprintel (bizalmas)
fontoskodik
ige
- nagyképűsködik, okoskodik, tudálékoskodik, megjátssza magát, nyüzsög, akadékoskodik, okvetetlenkedik, sertepertél (bizalmas) Sz: mindenből nagy dolgot csinál; minden aprólékot arany tollal ír; minden lében kanál; játssza az eszét (szleng)
felakaszt, fölakaszt
ige
- felfüggeszt, fellógat, biggyeszt, bigyerít (régies), eltesz, felrak
- feltűz
- felköt, kivégez Sz: a vármegye temette el; a pénteki kolbász megakad a torkán; csak el nem kerülheti a szálfát; ég és föld között lakik; egy poltúrán vették nyakravalóját; elszalad a nyúl a lába alatt; eltemetik szemfedél nélkül; felemelik a polcra; felfűzik, mint a kopót; felhágott a lépcsőn, de le nem jöhetett; felkötik a búfelejtőre; felmagasztalják az ég felé; felviszik a fellegvárba; főbíró prédikál a temetésén; fogasra akad; hóhér falatja lett; hosszabb lett, mint azelőtt volt; hosszú betűt csinálnak belőle; hurokra akad a torka; kiteszik a szellőre; kivitték száradni az akasztófára; kivitték, de a fán felejtették; lajtorján megy a sírba; létrán megy a másvilágra; más köti fel neki a nyakravalót; megette a hóhér; megfúlt a hóhér madzagján; megterhelte a fát; nem éri a lába a földet; olyan magasra emelik, hogy el sem érhetni; összeadja a hóhér a köteles lányával; ország-világ láttára felmagasztalják; szél hányogatja a cserfán; szél fújja a talpát; vezetni kell a sírba
far
főnév
- fenék, ülep, hátulsó fél, hátsó, popsi (bizalmas), popó (bizalmas), alfél, hátsó fertály, ülőgumó (tréfás), koffer (bizalmas), tompor, segg (durva), valag (durva)
- tat, hátsó rész, hátoldal
eltelik
ige
- jóllakik, belakik, eltöltőzik (tájnyelvi), elege van, megelégel, megcsömörlik
- (idő): elmúlik, elröppen (választékos), elrepül, elfut, elszalad, lefolyik, eljár, leforog (régies)
gyász
főnév
- gyászolás, gyászolkodás (tájnyelvi)
- szomorúság, bánat, fájdalom, lesújtottság, keserűség, keserv, siratás, jajszó
- gyászruha, gyászöltözet
- gyászszalag
- gyászidő, gyászév
ölel
ige
- átölel, magához ölel, keblére ölel, szívéhez szorít, magához szorít, átfog, karol, karjaival átfon, karjai közé vesz, karjába szorít, körülölel, körülfog
- szeretkezik, közösül
- (régies): csókol, apolgat (régies), apol (régies)
élcelődik
ige
- tréfálkozik, viccelődik, viccel, csipkelődik, adomázgat, szellemeskedik
- cukkol (bizalmas), heccel, ugrat, gúnyolódik, csúfolódik
egyúttal
határozószó
- ugyanakkor, egyben, egyszersmind, egyszerre, egyidejűleg, egyjárást (tájnyelvi), egyvégben (tájnyelvi), egy füst alatt, egy lélegzettel, egy nesz alatt (tájnyelvi)
bátorít
ige
- biztat, buzdít, lelkesít, ösztönöz, késztet, motivál, sarkall, ösztökél, nógat, noszogat, serkent, lelket önt (valakibe)
elhajlás
ige
- elgörbülés, elferdülés
- eltérés, kilengés
- deklináció (szaknyelvi)
- mulatozás, kimaradás, tivornya, ivászat, piálás (szleng), pityókálás, vedelés
kedvezőtlen
melléknév
- kellemetlen, előnytelen, hátrányos, mostoha, szerencsétlen, alkalmatlan, inopportúnus (idegen)
- boznyákos (időjárás) (tájnyelvi)
- rosszalló, elítélő, baljóslatú
illatozik
ige
- illatot áraszt, illata van, kellemes szagot terjeszt
- (pejoratív): büdösít, bűzlik, büdös szagot áraszt
gőgös
melléknév
- elbizakodott, önhitt, öntelt, önelégült, dölyfös, felfuvalkodott, fennhéjázó, pöffeszkedő, dagályos (régies), prepotens, hivalkodó, pökhendi, beképzelt, nagyképű, felvágós, önimádó, arrogáns, feszelgő (tájnyelvi), hányaveti (tájnyelvi), szuszos (tájnyelvi)
- büszke, kevély, rátarti Sz: a királyt is atyafiának mondja; a köszönést sem fogadja el; a szentháromság után az első személy; a tengert béklyóval fenyegeti; alázatos, mint a páva; azt hiszi magáról, hogy ő az atyaisten; azt hiszi, aranyat szarik; Bécsben volt a bátyja köszörűs; bíró lánya; büszke, mint a pénzes szatyor; csak félvállról felelget; csillagokba néz; csont van a hasában; de nagy fazékkal van!; elkapta a ló; elkapta a süveget; előtte mákszem a hegy is; elragadták a lovak; felfújja magát, mint a duda; felfújta a pofáját; felhordja a pipáját; felhúzta a piros csizmát; felkapott a kocsira; felkeltebb a kovásznál; félszemét sem veti másra; felszemöldök ember; félti az aranygyűrűt; félvállról beszél az emberrel; fenn hordja az orrát; fenn hordja a fejét; fennköltebb a kovásznál; fenn tartja az orrát, mint a harangozó disznaja; feszít, mint két krumpli egy zsákban; feszít, mint két cső tengeri egy zsákban; foghegyről beszél; fokhagymásan lépik; földön lába, égen feje; följebb nézett a meszesfazéknál; fúrót nyelt; ha olyan büdös volna, mint amilyen büszke, a fene se menne közel hozzá; ha repülni tudna, Babilon tornyára rakna fészket; hatot kérdel, egyet felel; hegyeset hugyozik; karót nyelt; keresztül áll a szeg a fejében; kidülleszti a mellét; lóhátról beszél az emberrel; megnő a szarva; mindenkinek bajuszát ő akarja pödöríteni; nagy a kajla szarva; nagy mellénye van; nekidülleszkedik, mint az egésztelkes paraszt; nem nézi, mi mászik, hanem mi repül; nem tudja, hová tegye a lábát; ő hajtja a Göncöl szekerét; orrával túrja az eget; pöffeszkedik, mint a fölfuvalkodott béka; semmi se fér a fogára; széles mellű; tarajosan beszél; tempózik, mint a hasadt teknő; tudja, mit végeztek az égben; úgy jár, mint a páva; úgy sétál, mint a görög az üres boltban; ugyan porzik utána; vizsgálja a csillagokat
gátlástalan
melléknév
- erkölcstelen, immorális, szabados, féktelen, szertelen, szemérmetlen, szemtelen, aljas, elvtelen
felelés
főnév
- beszámolás, kollokvium, vizsga, számonkérés, gyónás (szleng), homorítás (szleng), makogás (szleng)
- válaszolás, válaszadás
- (régies): felelősség
gunyoros
melléknév
- csúfondáros, élces, kaján, csípős, ironikus (idegen), maliciózus, szarkasztikus (választékos), szatirikus