féloldalt szinonimái

határozószó
  • féloldalasan, ferdén, oldalt, félre, oldalvást, oldaltok (tájnyelvi), keszegoldalvást (tájnyelvi), félszakra (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

könyöklő I.

melléknév
  • ambiciózus, nagyravágyó, becsvágyó, csörtető, törtető, stréber (bizalmas), karrierista, pedálozó (pejoratív), buzgómócsing (szleng)

zsákmányol

ige
  • szerez
  • prédál (régies), harácsol, elragad, dézsmál, zabrál, dúl, rabol, fosztogat, ragadoz (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a féloldalt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felbujtó, fölbujtó

főnév
  • bujtogató, lázító, provokátor, bűnpártoló, főkolompos (pejoratív)

elválaszt

ige
  • szétválaszt, különválaszt, elkülönít, elkülönöz (régies), kettéválaszt, szeparál, leválaszt, levág, elrekeszt, elszakít, elszakaszt (tájnyelvi), lekapcsol (bizalmas), elzár, elvág, elszigetel, elhatárol, megkülönböztet, izolál, diszjungál (szaknyelvi)
  • (szót) megszakít

elriaszt

ige
  • elijeszt, elűz, elrettent, elrezzent (tájnyelvi), elugraszt (bizalmas), elhesseget, elhajt, elkerget, elzavar, elriogat (tájnyelvi), elkedvetlenít, kedvét szegi, elbátortalanít, megrémít, megfélemlít, eltántorít, lebeszél

elaltat

ige
  • elringat, álomba ringat, elzsongít, elszenderít, elcsicsít (tájnyelvi)
  • elbódít, elkábít, narkotizál (szaknyelvi)
  • elgyengít, lecsillapít
  • megnyugtat, eloszlat, lecsendesít, lecsöndesít
  • (ügyet): holtpontra juttat, elfektet

felhúz

ige
  • felvon, felemel, fölteker
  • felvonszol, felrángat, felcibál, felcsaptat (régies), fölcsévél (régies)
  • felakaszt, fellógat, felköt
  • felvesz, felölt, felcsatol, magára ölt, belebújik
  • (falat): felépít, felállít, rak
  • (sátrat): felver
  • (rugós szerkezetet): működésbe hoz
  • felingerel, felbosszant, felmérgesít, feldühít, felidegesít, felizgat, felbőszít, zabosít (szleng), dühbe hoz, dühbe gurít, kihoz a sodrából, méregbe gurít, haragra gerjeszt, felcukkol (szleng), bepörget (szleng), begerjeszt (szleng), bezsongat (szleng), bepöccent (szleng)

fogász

főnév
  • fogorvos, fogszakorvos, dentista (régies)
  • fogtechnikus

nehéz

melléknév
  • súlyos, nagy súlyú, idomtalan, ólmos (tájnyelvi), nagy tömegű, tömör, vastag, kemény, szilárd
  • masszív
  • nyakas, makacs, fafejű, konok, hajthatatlan, kezelhetetlen, összeférhetetlen
  • terhes, nyomasztó, bajos, keserves, hajszás, megerőltető, megterhelő, fárasztó, gyötrelmes, verítékes, fájó, kínos, kellemetlen, körömszakasztó (régies), strapás (szleng), pokoli, istentelen (szleng), vesződséges, kidöglesztő (durva), izzasztó, verejtékes
  • (régies): terhes, viselős, várandós, pocakos (bizalmas)
  • vemhes, hasas
  • (levegő): áporodott, dohos, büdös, fojtó, fullasztó
  • küzdelmes, válságos, kockázatos, meredek (szleng), rögös, fáradságos, kritikus, viszonyos (tájnyelvi), ádáz, veszélyes, meleg (bizalmas) Sz: beletörik a bicskája
  • fontos, jelentős, hangsúlyos, nagy horderejű, kényes, bonyolult, szubtilis (idegen), problematikus, fogas, fogós, fejtörő, szövevényes, agyafúrt
  • (étel): tömős, kiadós, zsíros, hizlaló, tömény, laktató
  • sok, nagy értékű

dagadó I.

melléknév
  • kidomborodó, duzzadó, felpuffadó, dobzó (tájnyelvi), dudorodó, kelő (tészta)
  • növekvő, túláradó, terjedő, gyarapodó, nagyobbodó, szaporodó
  • bővülő, táguló, terjeszkedő, szélesedő, fejlődő, fokozott

csokornyakkendő

főnév
  • propellernyakkendő (tréfás), macskanyakkendő, pillenyakkendő (régies), slipsz (idegen)

alpakka

főnév
  • újezüst, tulaezüst, pakfon, kínaezüst (régies), argentán, fehérréz

diktál

ige
  • tollba mond, gépbe mond, mondatol (régies), megírásra beszél (régies)
  • megszab, előír, kiköt, parancsol, dirigál, rendelkezik, utasít, tanácsol, sugall, sugalmaz, ösztönöz
  • belediktál, kényszerít (valakibe valamit), erőszakol, erőltet, disputál (régies)

fordító II.

melléknév
  • tolmácsoló, magyarító, átültető

gesztenyés I.

melléknév
  • gesztenyeízű, gesztenye ízesítésű, gesztenyével töltött

inkább

határozószó
  • sőt, jobban, erősebben, felettébb (választékos), mindinkább, mindjobban (választékos)
  • többnyire, általában, gyakrabban
  • szívesebben

havonta

határozószó
  • havonként, hónaponként

feloszt, föloszt

ige
  • szétoszt, eloszt, szétdarabol, feldarabol, felapróz, felrészel (régies), elmér (régies), megoszt, felez
  • kioszt, kiadagol, kimér
  • felparcelláz, tagosít, tábláz
  • rendszerez, kategorizál, csoportosít

feladó, föladó

főnév
  • küldő, címző, szállíttató, megbízó

fertőtlenítés

főnév
  • csírátlanítás, csíramentesítés, sterilizálás, dezinfekció (idegen), dezinficiálás (idegen), klórozás, kifőzés (ruháé)

hat2

számnév
  • hatos, fél tucat, féltucatnyi

felszánt, fölszánt

ige
  • feltör, megművel, felkapál, felás, feltúr, megforgat, meghánt, ugarol, ugart feltör, felbarázdál, felborozdál (tájnyelvi), hornyol, árkol

emberöltő

főnév
  • nemzedék, generáció, emberivadék (régies)

finom

melléknév
  • bársonyos, selymes, lágy
  • habkönnyű, lenge
  • kecses, vékony, törékeny, filigrán, légies, kecsteli (régies)
  • gyengéd, kíméletes, disztingvált, szubtilis (választékos), delikát (választékos), decens (választékos), csiszolt, kifinomult, kifinomodott
  • előkelő, úri
  • aprólékos, apró, precíz, hajszálfinom, leheletfinom, árnyalatos, árnyalt, rafinált
  • ízletes, ízes, jóízű, zamatos, ínycsiklandó, étvágygerjesztő, kitűnő, nagyszerű, jóféle, pompás, deliciózus (régies), delikát, difinyós (tájnyelvi), fájin (tájnyelvi), fínom-fánom (tájnyelvi) Sz: mind a tíz ujját megnyalhatja utána; megnyalja a száját utána
  • (pejoratív): haszontalan, mihaszna, semmirekellő, semmirevaló
  • (műszer): pontos, precíziós

hátulgombolós

melléknév
  • (bizalmas): pöttöm, pici, pelenkás, totyogó, kicsi, taknyos, dedós (bizalmas), pisis (pejoratív), nokedli (szleng), porbafingó (durva)
  • bakfis, tinédzser, tizenéves
  • (pejoratív): gyerekes, infantilis