felbujtó, fölbujtó szinonimái

főnév
  • bujtogató, lázító, provokátor, bűnpártoló, főkolompos (pejoratív)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

beindít

ige
  • megindít, elindít, üzembe helyez
  • (motort): berúg, begyújt, bekurbliz (bizalmas), felkurbliz
  • megindít, megkezd, elkezd, hozzáfog (valamihez), belekezd, kezdeményez

beáramlik

ige
  • beárad, beözönlik, betódul, benyomul, bezúdul, behatol, befolyik, beömlik, besereglik, becsődül
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felbujtó, fölbujtó szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fájdalomcsillapító II.

főnév
  • analgetikum (szaknyelvi), narkotikum (szaknyelvi), érzéstelenítőszer

előre-hátra

határozószó
  • oda-vissza, ide-oda, föl-alá

éllovas

főnév
  • élsportoló, élcsapat

egérút

főnév
  • (tájnyelvi): cigányút, cigányutca (tájnyelvi)

fehérjetartalmú

melléknév
  • proteintartalmú, proteines, fehérjedús, testépítő, sejtépítő

felvonó

főnév
  • lift
  • páternoszter, folytonjáró
  • csörlő, villa, elevátor (idegen)

muskétás

főnév
  • lövész, puskás, fegyveres, testőr, muskatéros (régies)

csigavonal

főnév
  • csavarvonal, spirál, spirális, spirálvonal, tekervény, kacskaringó, hélix (szaknyelvi)

császármetszés

főnév
  • császár (bizalmas), metrotomia (szaknyelvi), sectio caesarea (szaknyelvi)
  • (régies): huszárvágás

aláfestés

főnév
  • alapozás
  • alapozóréteg
  • zenekíséret
  • háttérzene

csúcsíves

melléknév
  • boltíves, bolthajtásos, gót, gótikus

fésű

főnév
  • tetűgereblye (tájnyelvi), tetűpuska (szleng), gereben (tájnyelvi)

fuszulyka

főnév
  • bab, paszuly, faszulyka (tájnyelvi)

idegrendszer

főnév
  • idegzet, dúcrendszer (régies)

hangerősítő

főnév
  • megafon, hangszóró, hangtölcsér, hangosbemondó, hangosanbeszélő, hangosbeszélő
  • hangfal, erősítő

felcsigáz, fölcsigáz

ige
  • felajz, felfokoz, felkorbácsol, feszültté tesz, felsrófol (bizalmas), felizgat, stimulál, végsőkig fokoz
  • (régies): (árat) felsrófol, felver
  • (régies): kínoz, (csigára) felhúz

ezzel

határozószó, névmás
  • evvel, ezáltal
  • aztán, azután, ezután, majd

félredob

ige
  • félrevág, félrecsap, félretesz, félrelök, félrelódít, félrehajít, eldob, elvet, kiselejtez, kiszuperál (bizalmas), kimustrál, megszabadul, sarokba lök, sutba dob

hálátlan

melléknév
  • háládatlan, önző
  • terméketlen, meddő, eredménytelen

felfrissül, fölfriss

ige
  • felüdül, felélénkül, kipiheni magát, erőre kap, feléled, fölpezsdül, megújul, elevenné válik, megerősödik, megújhodik, újjászületik, restaurálja magát (szleng), rekreálja magát (szaknyelvi), frissedik (tájnyelvi)

elrejt

ige
  • eldug, elrekkent (tájnyelvi)
  • elbújtat, elrejtőztet
  • eltakar, elfed
  • (választékos): eltitkol, magába zár, magába fojt, elpalástol, elkendőz, leplez Sz: véka alá rejt

feltankol, föltankol

ige
  • (szleng): beiszik (bizalmas), berúg, becsiccsent, leissza magát, betintáz (bizalmas)

hamutartó

főnév
  • hamutálca, hamuzó, hamvveder, hamukuli