féktelen szinonimái

melléknév
  • heves, szilaj, bősz, fékevesztett, fékezhetetlen, szertelen, esztelen, zabolátlan, őrült, tomboló, vad, mértéktelen, fegyelmezetlen, rakoncátlan, engedetlen
  • elszabadult, gáttalan, gátlástalan, kicsapongó Sz: nincs kocsisa eszének; olyan, mint a ménes; elszakasztotta a kötőféket
  • túláradó, túlcsorduló, szabadjára engedett, lángoló, perzselő, heves, szenvedélyes, széles (jókedv)
  • pajkos, csintalan, dévaj (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

vetít

ige
  • projiciál (idegen), diázik, perget
  • (filmet): játszik, bemutat, ad
  • megjelenít

kiindul

ige
  • kimozdul, kiered, kimarsol, kimegy
  • (régies): elindul, útnak ered
  • ered, származik, elkezdődik
  • alapul
  • alapul vesz, támaszkodik (valamire)
  • feltételez, feltesz
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a féktelen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ezres

főnév
  • ezerforintos, bartók (bizalmas), rugó (szleng), rongy (szleng), lepedő (szleng), misi (szleng)

előjel

főnév
  • ómen, intő jel, figyelmeztetés, augurium (választékos), előszél

ellenére I.

névutó
  • dacára, szemben, ellentétben, noha

ebadta

melléknév
  • komisz, csibész, haszontalan, rossz, ebszülte (tájnyelvi), ebugatta (tájnyelvi)

fázós

melléknév
  • fázékony, fagyos, didergős, borzongós, fázinkós (tájnyelvi), jeges (tájnyelvi), dérütötte (tájnyelvi), dérvett (tájnyelvi) Sz: rossz telelő, mint a szegény ember lova

felugrik, fölugrik

ige
  • talpra ugrik, talpra szökik, talpra szökken, felpattan, felkel, felszökik, felszökken (választékos), felrittyen (tájnyelvi), felszottyan (tájnyelvi)
  • felkap (valamire), ráugrik, felszáll
  • meglátogat, beugrik, benéz, felnéz, felmegy, felkeres
  • (láz): felmegy, felszalad, felszökik

múltkori

melléknév
  • minapi, nemrégi, tegnapi

csepű

főnév
  • kóc, kenderkóc, lenkóc

csalatkozik

ige
  • csalódik, kiábrándul
  • (régies): megtévelyedik

akcentus

főnév
  • hangsúly, nyomaték
  • kiejtés, ejtésmód, kiejtésváltozat (szaknyelvi), hanghordozás, hanglejtés, hangárnyalat

csóró II.

főnév
  • (szleng): koldus, hajléktalan, csavargó
  • (szleng): fiú, férfi, ember, pasi (bizalmas), hapsi (szleng), tag (szleng)

fényszóró

főnév
  • reflektor, fényvető

frivol

melléknév
  • könnyelmű, komolytalan, kacér, léha, ledér, könnyűvérű, felelőtlen, szemérmetlen, erkölcstelen
  • szeméremsértő, illetlen, sikamlós, illemsértő, pikáns
  • tiszteletlen, kegyeletsértő, cinikus
  • megbotránkoztató

hűs II.

főnév
  • árnyék, enyhely (régies)

halom

főnév
  • domb, dombocska, hant, bucka, emelkedés, földhányás, magaslat, földtúrás, töltés, földrakás, domborulat (választékos), hompok (tájnyelvi), döngöleg (tájnyelvi), ponk (tájnyelvi), laponyag (tájnyelvi)
  • rakás, kupac, garmada, sereg, kazal, boglya, halmaz, csomó, köteg, rahedli (szleng)

feladat, föladat

főnév
  • tennivaló, teendő, dolog, munka, munkakör
  • kötelezettség, kötelesség, hivatás, megbízás, tiszt (régies), kötelem (régies), hivatal (régies)
  • szerep, rendeltetés, funkció
  • tananyag, lecke, penzum (régies)
  • gyakorlat, feladvány, példa, probléma, tétel

exkluzív

melléknév
  • első osztályú, úri, arisztokratikus, elit, előkelő, elegáns, luxus, választékos
  • válogatott, zárt, zártkörű, szűk körű
  • kizárólagos, egyedüli, diszkrecionális (szaknyelvi), szuverén

felold, fölold

ige
  • elkever, szétoszlat, feloszlat, felráz
  • (köteléket): kibont, kibogoz, meglazít
  • megszabadít, eloldoz
  • hatálytalanít, hatályon kívül helyez, érvénytelenít, annullál (szaknyelvi)
  • mentesít, felment, feloldoz, abszolvál
  • (ellentétet) megszüntet, kiegyenlít
  • dekódol (szaknyelvi), átír, megfejt

hajtány

főnév
  • járgány (bizalmas), vágánygépkocsi (szaknyelvi), roller (idegen), sínautó (szaknyelvi)

felemelt, fölemelt

melléknév
  • megemelt, drágább, felvert (ár)

előtte

határozószó
  • ezelőtt, korábban, ezt megelőzően

felsőbbrendűség, föl

főnév
  • felsőbbség, szupremácia (szaknyelvi), szuperioritás (idegen), kiválóság, kitűnőség, jelentőség, fontosság, érték, érdem
  • fejlettség, tökély, tökéletesség

hallható

melléknév
  • hangos, kivehető, felfogható, érthető
  • híre van, hírlik