elvét szinonimái

ige
  • elhibáz, eltéveszt, elnéz, megvét (tájnyelvi), elveszt (régies)

elvet szinonimái

ige
  • eldob, elhajít, elrepít, ellódít, ellök (tájnyelvi)
  • sutba dob, félrevet, megtagad
  • elutasít, visszautasít, ellenez, visszadob, leszavaz
  • elhint, elveteményez (tájnyelvi), elültet, eltesz (tájnyelvi), elszór (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

komoly

melléknév
  • megfontolt, érett, higgadt, felelősségteljes, tisztességes, rendes, tisztes, jóravaló, szolid, megbízható
  • való, valós, igaz
  • figyelemre méltó, megfontolandó, elgondolkodtató
  • fontos, jelentős, nagy horderejű
  • súlyos, kritikus, aggasztó, veszélyes
  • nyomós, alapos
  • (műalkotás): igényes, alapos, értékes, maradandó
  • nagy, országos, kiadós, számottevő
  • értékes, drága, költséges
  • (összeg): csinos, kellemes
  • ünnepélyes, fennkölt
  • sötét, szigorú, komor

de I.

határozószó
  • nagyon, mennyire, annyira
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elvét szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

előtér

főnév
  • bejárat, előszoba, előcsarnok, előterem (régies), tornác, terasz, veranda, hall, csarnok, foyer (idegen), kapuszín (régies), gádor (tájnyelvi), pitvar
  • peron

egyenest

határozószó
  • egyenesen, közvetlenül, rögtön, tüstént, rögvest, hirtelen, egyszerre, direkte (idegen)

dúdol

ige
  • dudorászik, dúdolgat, énekelget, danolgat, kornyikál, dünnyög (tájnyelvi), danál, dönög (tájnyelvi), zümmög, lalláz

csenget, csönget

ige
  • csendít, pendít, kondít, kongat, zenget, csilinkol (tájnyelvi), csörömpöl (bizalmas)
  • (bizalmas): felhív, telefonál, odacsenget (bizalmas)

eltántorít

ige
  • eltérít, megingat, gondolkodóba ejt, lebeszél

évelő

melléknév
  • áttelelő, perennis (idegen)

megsemmisül

ige
  • elpusztul, ledől, leomlik, romba dől
  • meghal, életét veszti, semmivé válik, elenyészik, odavesz, ottmarad
  • kihal
  • elég, elhamvad, tűz martalékává válik
  • elhasználódik, tönkremegy, elromlik, szétfoszlik
  • elillan, tovaszáll
  • elkedvetlenedik, kedvét veszti, összeomlik, csalódik, megtörik

bója

főnév
  • jelzőbója, világítóbója, úszó

bikaviadal

főnév
  • bikaharc, tauromachia (idegen), bikahecc

böllér

főnév
  • hentes, vágólegény, mészáros, bébillér (tájnyelvi)
  • (régies): kupec, csiszár

fájdalom

főnév
  • fájás, sajgás, nyilallás, hasogatás, szúrás, nyilamlás (tájnyelvi)
  • kín, gyötrelem, szenvedés, dolor (szaknyelvi)
  • szomorúság, levertség, bánat, gyász, jaj, keserűség, keserv, siralom, panasz, töredelem (régies)
  • nyomorúság, szerencsétlenség, csapás, megpróbáltatás

felkeres, fölkeres

ige
  • meglátogat, beugrik, felugrik, benéz, felnéz, bekukkant, látogatóba megy, vizitbe megy, vizitel (régies), tiszteletét teszi, hazakeres (tájnyelvi)
  • eljár, elzarándokol
  • kikutat, felkutat, megkeres, felhajt, kifürkész, kinyomoz, kikurkász (régies)

háromdimenziós

melléknév
  • háromdimenziójú, háromkiterjedésű, térhatású, térbeli, térláttató, sztereoszkopikus (idegen)

gárdista

főnév
  • (régies): testőr

élvhajhász

melléknév
  • élvezethajhászó, kéjsóvár, élvsóvár (régies)

előnyverseny

főnév
  • hendikep (bizalmas)

értelem

főnév
  • tudat, ész, elme (választékos), szellem, felfogóképesség, felfogás, fej, agy, ráció, intelligencia, intellektus (idegen), spiritusz (bizalmas), gógyi (szleng), eszmélet (tájnyelvi), észtehetség (tájnyelvi)
  • összefüggés, lényeg, tartalom, jelentőség, ésszerűség, okszerűség, rezon (idegen)
  • jelentés, tartalom, jelentéstartalom

fürdőköpeny

főnév
  • fürdőköntös, köntös, frottírköpeny, strandkabát

emse

főnév
  • nőstény disznó, anyadisznó, koca, eme (tájnyelvi), emedisznó (tájnyelvi), magló (tájnyelvi), gönye (tájnyelvi)

egy-más

névmás
  • egyetmás (régies), holmi, dolog, valami, egy s más

ész

főnév
  • elme, értelem, intellektus (idegen), intelligencia, okosság, szellem, ítélőképesség, judícium (szaknyelvi), felfogás, felfogóképesség, bölcsesség, ráció, sütnivaló (bizalmas), spiritusz (bizalmas), észjárás, gógyi (szleng), agy, agyvelő, fej, eszmélet (tájnyelvi)
  • tudat, figyelem, emlékezet
  • józanság, mértékletesség, belátás

gályarab

főnév
  • rabszolga, fogoly, fegyenc, rab, bebörtönzött, elítélt
  • (szleng): munkás, melós (szleng)