megsemmisül szinonimái

ige
  • elpusztul, ledől, leomlik, romba dől
  • meghal, életét veszti, semmivé válik, elenyészik, odavesz, ottmarad
  • kihal
  • elég, elhamvad, tűz martalékává válik
  • elhasználódik, tönkremegy, elromlik, szétfoszlik
  • elillan, tovaszáll
  • elkedvetlenedik, kedvét veszti, összeomlik, csalódik, megtörik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

sárgarépa

főnév
  • karottarépa, karotta, murokrépa (tájnyelvi), murok (tájnyelvi), toparépa (tájnyelvi), pocokfarkú répa (tájnyelvi)

utas

főnév
  • utazó, utasember (régies), turista, útonjáró
  • vendég
  • vándor, zarándok
  • csavargó, nomád
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megsemmisül szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

mégis

határozószó
  • de, azonban, mindazonáltal, mindamellett, ámbár, jóllehet, dacára, noha, pedig, ám, ámbátor, bár, hanem, annak ellenére, ezzel szemben
  • valóban, igazán, mégiscsak, azért, valójában, csakugyan, elvégre, végeredményben, valahára

létező

melléknév
  • levő, lévő, meglevő, meglévő, fennálló, előforduló
  • élő, eleven
  • lény, teremtmény
  • valóságos, való, adott, megragadható, kézzelfogható, szemmel látható, reális, konkrét

lelencház

főnév
  • gyermekmenhely, árvaház, lelenc (bizalmas), menhely

közbenjár

ige
  • szót emel, segít, támogat, pártfogol, protezsál, véd, síkraszáll (valamiért), segédkezik, felkarol, előmozdít

megnyugszik

ige
  • lecsillapodik, lecsillapszik, elcsitul, lecsendesül, lecsendesedik, lehiggad, megenyhül
  • megpihen
  • belenyugszik, megbékül, megelégszik, meghúzza magát, meghunyászkodik

méz

főnév
  • vadméz, színméz, lépesméz
  • édessége (valaminek), öröm

zárol

ige
  • kivon (valahonnan), lefoglal, befagyaszt, betilt

kirúg

ige
  • kiüt, kiver, kitaszít, kitol
  • (szaknyelvi): kipasszol, kilő
  • kidob, kitesz, kirak, kivág, kiűz, kikerget, kiutasít, elbocsát, elmozdít, áthelyez, meneszt, felmond, felment, eltávolít, kipenderít, kiteszi a szűrét, kizamekol (szleng), kiszuperál (bizalmas)
  • (valakire): pikkel (bizalmas)
  • (kirúgja magát): kisimul
  • kiáll, kiszögellik, előrenyúlik

kilométerkő

főnév
  • mérföldkő, határkő

harmincad

főnév
  • harmincadó (régies), trigesima (régies)

kivándorol

ige
  • kiköltözik, elmegy, emigrál, áttelepül

minősíthetetlen

melléknév
  • alávaló, aljas, tűrhetetlen, felháborító, súlyos

napolaj

főnév
  • naptej, fényvédő krém

csat

főnév
  • kapocs, ruhakapocs, zár, zárókapocs, fibula (szaknyelvi), kösöntyű (régies), boglár (régies)
  • hajcsat, hajcsipesz

porhanyó, porhanyós

melléknév
  • pudvás, redves, korhadt, porhó (tájnyelvi)
  • lágy, puha, omlós

öreganya

főnév
  • nagyanya, szépanya, peszeanyika (tájnyelvi), szülike (tájnyelvi)

megsóz

ige
  • megízesít

meghiúsul

ige
  • megbukik, összeomlik, összedől, felborul, megsemmisül, felbomlik, odalesz, romba dől (választékos), megfeneklik, füstbe megy, szertefoszlik, semmivé válik, dugába dől, balul üt ki (választékos), hajótörést szenved, csütörtököt mond, kútba esik, elmarad, visszamegy, kudarcba fullad, zátonyra fut, kudarcot vall, sikertelenségbe fullad, csődöt mond, elúszik (bizalmas), fuccsba megy (bizalmas), bezápul (bizalmas), kipurcan (szleng), felsül, bedöglik (bizalmas)

menedzser

főnév
  • ügyvezető, vezető, igazgató, direktor
  • főnök, diri (bizalmas), góré (szleng)
  • üzletember

öltözet

főnév
  • ruházat, ruha, ruhanemű, toalett, viselet, gála, ornátus (idegen), öltözék, mez, ancúg (bizalmas), kosztüm, szerelés (szleng), szerkó (szleng), cucc (bizalmas), bőr (szleng)

megtermékenyít

ige
  • termékennyé tesz, teherbe ejt, fertilizál (idegen)
  • fedez, befedez, megbúbol (tájnyelvi), petél (tájnyelvi), nemz
  • megihlet, átitat

liberális

melléknév
  • szabadelvű, szabadgondolkodó
  • engedékeny, elnéző, türelmes, toleráns
  • (régies): nagyvonalú, bőkezű

méricskél

ige
  • méreget, latolgat, méricsél (tájnyelvi), mértékel

öntvény

főnév
  • öntet
  • öntecs (régies), tuskó