eltöm szinonimái

ige
  • eltömít, tömít, eldugaszol, eldugít, elfojt, elzár, elrekeszt, eltorlaszol

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

felhord, fölhord

ige
  • felvisz, felcipel, felszállít
  • (festéket): felken, ráfest

kiált

ige
  • kiabál, kajabál (tájnyelvi), kurjant, rikkant, rikolt, sikolt, sikít, sivít, visít, rivall, rivalg (régies), dörög, ordít, üvölt, bődül, kajdász (tájnyelvi), hurít (tájnyelvi), abajg (régies), jajveszékel
  • (valamiért): követel
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a eltöm szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

előkerül

ige
  • megkerül, meglesz, felszínre kerül, felbukkan, napfényre kerül
  • előjön, megjelenik
  • szóba kerül, felmerül, előjön (bizalmas), felvetődik

egérút

főnév
  • (tájnyelvi): cigányút, cigányutca (tájnyelvi)

dőlt

melléknév
  • ferde, rézsútos, harántos, átlós, lejtős, ereszkedő, emelkedő
  • kurzív (szaknyelvi)(szaknyelvi)

csattogás

főnév
  • kattogás, zakatolás, durrogás

elsötétedik

ige
  • befeketedik, besötétül, elsötétül
  • (ég, idő): besötétedik, besötétül, beborul, besimul (tájnyelvi)
  • (arc): elkomorodik, elkomorul

eszméletlen II.

határozószó
  • magánkívül, öntudatlanul, kábultan, eszméletlenül, önkívületben, kómában

megpofoz

ige
  • felpofoz, megver, felképel, pofon üt, arcul üt, pofoz, nyaklevest ad (bizalmas), bérmál (tájnyelvi), fejbekel (tájnyelvi), megnyakal (tájnyelvi), lekever egyet (bizalmas), ad egy fülest (bizalmas), beakaszt egyet (szleng), bemos egyet (szleng), betámaszt egyet (szleng)

biztos

melléknév
  • bizonyos, cáfolhatatlan, megcáfolhatatlan, kétségtelen, egyértelmű, félreérthetetlen, nyilvánvaló, kétségbevonhatatlan, óhatatlan, hiteles, hitelt érdemlő, megtámadhatatlan, vitán felül álló, vitathatatlan, halálbiztos, holtbiztos, mérget lehet rá venni, bizodalmas (tájnyelvi), biztosságos (tájnyelvi), fix (bizalmas), ziher (szleng), hótfix (szleng), hótziher (szleng), hótzicsi (szleng), frankó (szleng), tuti (bizalmas), hétszentség (szleng)
  • elkerülhetetlen, feltartóztathatatlan
  • határozott, megalapozott, megingathatatlan, rendíthetetlen, rendületlen, szilárd, sziklaszilárd
  • megbízható, stabil, állandó, rendszeres, fix (bizalmas)
  • biztonságos, bátorságos (régies)

bevándorlás

főnév
  • betelepedés, immigráció (idegen)
  • bejárás, bebarangolás, beutazás

borzasztó I.

melléknév
  • borzalmas, rettenetes, rettentő, irtózatos, iszonyatos, félelmetes, szörnyű, szörnyűséges, hátborzongató, rémes, rémületes, dermesztő, ijesztő, hajmeresztő, borzadalmas (tájnyelvi), éktelen, pokoli, rettegett, horribilis

ezenkívül

határozószó
  • ezenfelül, tetejébe, ráadásul, méghozzá, továbbá, emellett, egyébként

felhergel, fölhergel

ige
  • felbosszant, felingerel, felidegesít, feldühít, felbőszít, felheccel, felloval

hánykódik, hánykolód

ige
  • dobálja magát, hányja-veti magát, forgolódik, kapálódzik, fetreng, vergődik, küszködik, hentereg, feszeng, kepickél (tájnyelvi), hengereg (tájnyelvi), csöntöszög (tájnyelvi), nyüzgölődik (tájnyelvi)
  • háborog, hullámzik, csapódik, dobálódik, lökődik, taszítódik, hintázik, reng, hányódik, táncol, himbálódzik, imbolyog

fütykös

főnév
  • bot, bunkó, bunkósbot, dorong, husáng, furkó, vessző, virgács, celőke (tájnyelvi), csigar (tájnyelvi)
  • (szleng): hímvessző, fasz (durva), farok (bizalmas), fütyi (bizalmas), kuki (bizalmas), pöcs (durva), szerszám, csök (tájnyelvi)

eltűnés

főnév
  • tovatűnés, elenyészés, köddé válás (bizalmas), felszívódás (bizalmas)

előbukkan

ige
  • előbújik, kibújik, előjön, kijön, előtűnik, feltűnik, kiemelkedik, kinő, kihajt, felbukkan, mutatkozik, felszínre jön, felmerül, felemelkedik, megjelenik, előkerül, jelentkezik, kipattan, kiugrik, szembetűnik, nyilvánosságra kerül, napfényre kerül, megmutatkozik, nyilvánvalóvá válik, kiderül

érik

ige
  • érlelődik, érdik (tájnyelvi), (paprika) pirosodik, (búza) szőkül
  • kifejlik, fejlődik, serdül, férfiasodik, nőiesedik
  • (bizalmas): érettségizik, maturál (régies)

futam

főnév
  • (régies): futás, szaladás, roham, iram
  • nekifutás, szökellés
  • versenyrész
  • versenyszám, verseny, (lovaknál) derbi
  • (szaknyelvi): tiráda, passzázs

emberfeletti, emberf

melléknév
  • rendkívüli, titáni, gigászi, gigantikus, heroikus, kolosszális (bizalmas), óriási, hatalmas, roppant
  • természetfölötti, felsőbbrendű, magasabbrendű
  • transzcendens

egyenlően

határozószó
  • egyformán, ugyanúgy, egyaránt, hasonló mértékben, ugyanazon módon, egyenlőként, egyenlőképp, egyenlőképpen, egyenrangúlag, igazságosan, azonosan, egyformálag (tájnyelvi)

érzékel

ige
  • észlel, érez, észrevesz, tapasztal, felvesz (tájnyelvi), percipiál (idegen), appercipiál (idegen), felismer, felfog, konstatál
  • elképzel, fogalmat alkot (valamiről)

fürtös

melléknév
  • göndör, göndörödő
  • loknis, csigás
  • bugás (régies)