elszeret szinonimái

ige
  • elhódít, elcsábít

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kormányzó I.

melléknév
  • vezető, irányító

egy-kettő II.

módosítószó
  • azonnal, rögtön, rögvest, tüstént
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elszeret szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elnyomó

főnév
  • agresszor, zsarnok, diktátor, despota, egyeduralkodó, kényúr

dübörög

ige
  • robajlik, döng, dörög, zeng, zörög, morajlik, zakatol, csattog, csörömpöl, dobog, duhog (tájnyelvi), dübög (tájnyelvi), dübörög-doborog (tájnyelvi)
  • (taps): felcsattan, harsog, viharzik, zúg

doboz

főnév
  • skatulya, iskátula (régies), kazetta, pikszis (régies), szelence (régies), ládika, ládikó, tok, káva (televízióé), dózni (tájnyelvi), pakli (tájnyelvi)

csalfa

melléknév
  • hamis, hitegető, hűtlen, csapodár, csalárd, megbízhatatlan, állhatatlan, kikapós, csalfás (tájnyelvi), kecsegtető (tájnyelvi), csali (tájnyelvi)
  • csalóka, csalogató, hiú (ábránd, remény), megtévesztő, délibábos, illuzórikus, illuzórius (régies), csalékony, üres (képzelgés)

elpaterol

ige
  • (szleng): eltüntet, eltávolít, kidob, kihajít

érzelgős

melléknév
  • szentimentális, érzelmes, geil (bizalmas), émelyítő, limonádé, szirupos, melodramatikus (idegen), csöpögős, nyálas (szleng), hatásvadászó, könnyfacsaró
  • érzelmeskedő, lelkiző, szenvelgő, ömlengő

megmunkálatlan

melléknév
  • feldolgozatlan, kidolgozatlan, nyers, durva
  • (föld): göröngyös, megműveletlen
  • parlag
  • (fa): faragatlan, csiszolatlan, göcsörtös

bír

ige
  • elbír, megbír
  • (bírja magát): jó erőben van, erős
  • elvisel, eltűr, kibír, kiáll, áll
  • (szleng): szeret, kedvel, tetszik (valakinek valami), csíp (szleng), komál (szleng), vonzódik (valakihez)
  • képes, tud, győz
  • (valakit valamire): rábír, rábeszél, rávesz, kényszerít, késztet, indít (valamire)
  • (régies): birtokol, birtokában van, van (valamije), rendelkezik (valamivel), bírlal (szaknyelvi)
  • (nyelvet): tud, ismer, beszél
  • (valakivel): féken tart, kordában tart

betegbiztosítás

főnév
  • társadalombiztosítás, tébé (bizalmas)

bon

főnév
  • utalvány, kötelezvény, nyugta, értékjegy, számla
  • kupon

étkezik

ige
  • eszik, táplálkozik, kosztol (bizalmas), fogyaszt, lakomázik, lakmározik, falatozik, eszeget, eddegél, majszol, kanalaz, bekebelez, tömi a majmot, zabál (szleng), kajál (szleng), kosztolódik (tájnyelvi)

felesküszik, föleskü

ige
  • (valamire): esküt tesz, megesküszik, elkötelezi magát

háncs

főnév
  • héj, kéreg, burok, hüvely, bőr

fuvarlevél

főnév
  • szállítólevél, menetlevél

elszontyolodik

ige
  • elszomorodik, elcsügged, elkámpicsorodik (bizalmas), lekókad, elhagyja magát, elkeseredik, bánkódik, elbúsul, búsong (választékos), búslakodik, szomorkodik, elkedvetlenedik, letörik, elfancsalodik (tájnyelvi), elsompolyodik (tájnyelvi), emészti magát

elmezavar

főnév
  • tudatzavar, elmebaj, elmebetegség, téboly, tébolyodottság, őrültség, őrület, beszámíthatatlanság, agybaj (bizalmas), delírium (szaknyelvi), dementia (szaknyelvi)

épület

főnév
  • építmény, objektum, ház, létesítmény

főzőkanál

főnév
  • fakanál, kanál

elválaszt

ige
  • szétválaszt, különválaszt, elkülönít, elkülönöz (régies), kettéválaszt, szeparál, leválaszt, levág, elrekeszt, elszakít, elszakaszt (tájnyelvi), lekapcsol (bizalmas), elzár, elvág, elszigetel, elhatárol, megkülönböztet, izolál, diszjungál (szaknyelvi)
  • (szót) megszakít

egészségügyi I.

melléknév
  • higiéniai, szanitárius (idegen), gyógyászati, gyógyító

érme

főnév
  • pénzérme, pénzdarab, fémpénz, aprópénz, ércpénz, tantusz (régies)

futár

főnév
  • követ, küldött, küldönc, hírvivő, fullajtár, kengyelfutó, hírész (régies), hírnök, nyargonc (régies), futnok (régies), kurír (régies), csausz (régies), galapin (régies), herold (régies)
  • futó (szaknyelvi), huszár