futár szinonimái

főnév
  • követ, küldött, küldönc, hírvivő, fullajtár, kengyelfutó, hírész (régies), hírnök, nyargonc (régies), futnok (régies), kurír (régies), csausz (régies), galapin (régies), herold (régies)
  • futó (szaknyelvi), huszár

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

úri tök

főnév
  • főzőtök, spárgatök, tök
  • (tájnyelvi): sütőtök

árkád

főnév
  • boltív, bolthajtás, boltozat
  • oszlopsor, pillérsor, árkádsor
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a futár szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fok1

főnév
  • kiszögellés
  • várfok, hegyfok

fejhang

főnév
  • falzett hang, falzett, fisztulahang, kappanhang (pejoratív), eunuchhang (pejoratív)

fájdít

ige
  • fájlal, fájást érez, sajdít, fájít (tájnyelvi), sajdol (tájnyelvi), sajnál (tájnyelvi), bán
  • panaszkodik, panaszol

elszán

ige
  • (elszánja magát): eltökél, elhatároz, elhatározza magát, feltesz (valamit), rászánja magát

földtan

főnév
  • geológia (szaknyelvi), földtudomány

gyaláz

ige
  • szid, szidalmaz, becsmérel, káromol, mocskol, piszkol (tájnyelvi), pocskondiáz, sárral dobál, pocskol (tájnyelvi), ócsárol, sérteget, szapul, rágalmaz, csepül, patvaroz (régies), dehonesztál (idegen), simfel (idegen), simpfel (idegen), diffamál (idegen), bemocskol, befeketít, rossz hírbe kever, a becsületébe gázol Sz: leszedi róla a szenteltvizet; egy krajcár ára becsületet se hagy rajta

ott

határozószó
  • ottan, arra, arrafelé, ahajt (tájnyelvi), ahol (tájnyelvi), amott, amoda (tájnyelvi), ottand (tájnyelvi), amottan (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): legott (régies), rögtön, azonnal, azonmód

elanyátlanodik

ige
  • elárvul, árván marad, elárvahodik (tájnyelvi)
  • elcsügged, elkedvetlenedik, elszontyolodik, elgyámoltalanodik, letörik

egyházmegye

főnév
  • püspökség, egyházkerület, egyházkör (régies), érsekség

bárányhimlő

főnév
  • varicella (szaknyelvi), báránycsécs (tájnyelvi), birkakanyaró (tájnyelvi), kecskehimlő (tájnyelvi), himlő

elfárad

ige
  • kimerül, elgyengül, ellankad, elpilled, elernyed, elcsigázódik, elbágyad, eltörődik, kifullad, meggebed (tájnyelvi), eltikkad
  • elkopik, elhasználódik
  • (választékos): elmegy, odafárad

gyógyforrás

főnév
  • gyógykút

hanyatló

melléknév
  • halódó, dekadens (választékos)
  • erőtlen, bizonytalan, ingatag, roskatag, roskadozó, romló, megviselt, letűnő
  • visszafejlődő, regresszív (idegen), retrográd (szaknyelvi), süllyedő

katedrális

főnév
  • székesegyház, főtemplom, bazilika

igeidő

főnév
  • tempus (szaknyelvi)

futólagos

melléknév
  • sietős, rövid, múlékony, pillanatnyi, átmeneti, efemer, ideiglenes, röpke, hamari (tájnyelvi)
  • felületes, odavetett, hevenyészett, felszínes, mellékes

foglal

ige
  • hódít, meghódít, hatalmába kerít, szerez
  • (teret): betölt, elfoglal
  • megrendel, rezervál, biztosít, lefoglal
  • (magában foglal): tartalmaz, felölel, befogad
  • hoz (magával), von (maga után)
  • (valamibe): körbevesz (valamivel), önt (valamibe)
  • (rendszerbe): állít, besorol

gombfesték

főnév
  • vízfesték, akvarellfesték

idegfeszítő

melléknév
  • idegtépő, idegborzoló, idegőrlő, izgalmas, izgató
  • kimerítő, fárasztó

gádor

főnév
  • bejárat, előtér (pincéhez, padláshoz)
  • folyosó, tornác

felbont, fölbont

ige
  • kinyit, kibont, felnyit, megbont, feltör, felvág, feltép, felszakít, felszaggat, fölfeszeget, feltár, felránt, kigöngyölít
  • szétbont, széttagol, szétszed
  • lefejt, kifejt, felfejt, felszed, szétfejt
  • megszüntet, érvénytelenít, feloszlat, felmond, hatálytalanít, hatályon kívül helyez, megszeg, visszalép (valamitől), visszacsinál

gőzfürdő

főnév
  • gőz, szauna, szárazfürdő, izzasztó

igazgató II.

főnév
  • direktor, vezető, ügyvezető, menedzser, diri (bizalmas), góré (szleng), diktátor (szleng), bogozgató (szleng), főmufti (szleng), igazgatyó (szleng), izgató (szleng)
  • karmester