elmefuttatás szinonimái

főnév
  • eszmefuttatás, fejtegetés, elmélkedés

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

izgul

ige
  • nyugtalankodik, aggódik, szorong, fél, idegeskedik, trémázik (szleng), emészti magát, majd kiugrik a szíve, reszket az izgalomtól, kiszemedik (tájnyelvi), krenköli magát (szleng), parázik (szleng), (szólás) toporog, mint a szaró galamb (durva)
  • (valakiért): szurkol, drukkol (bizalmas)

iram

főnév
  • gyorsaság, lendület, tempó, ütem, iramat (régies), sebesség, vágta, rohanás, hajtás, futás, nyargalás, iramodás, száguldás
  • (régies): futam
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elmefuttatás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elfogult

melléknév
  • részrehajló, szubjektív, pártos (régies), előítéletes, tendenciózus (választékos), kivételező, diszkriminatív (választékos), igazságtalan, szemellenzős, szűk látókörű, elvakult, korlátolt
  • (régies): elfogódott

destruál

ige
  • bomlaszt, rombol, zülleszt, lázít, demoralizál

csupasz

melléknév
  • meztelen, mezítelen, anyaszült meztelen, ruhátlan, pőre, pucér, fedetlen, csóré (tájnyelvi), purdé (tájnyelvi)
  • pelyhetlen, tollatlan, szőrtelen, tar, szár (régies), kopasz, köpesz (tájnyelvi)
  • kopár, tar, leveletlen, lombtalan, kietlen, puszta(régies)

butaság

főnév
  • oktalanság, ostobaság, tanulatlanság, tudatlanság, hülyeség, bolondság, műveletlenség, badarság, dőreség, balgaság, botorság, korlátoltság, esztelenség, bárgyúság, gyerekség, gyerekesség
  • képtelenség, zagyvaság, sületlenség, szamárság, csacsiság, marhaság (bizalmas), baromság (durva), ökörség (durva)

elkeserít

ige
  • elszomorít, elbúsít, lehangol, elcsüggeszt, elkedvetlenít, gyötör, bánt, lesújt, lever, deprimál (választékos)

elvonultság

főnév
  • magány, magányosság, elzárkózás, elzárkózottság, visszavonultság, egyedüllét, elefántcsonttorony (választékos), remeteség

megénekel

ige
  • megversel, versbe önt

benedvesít

ige
  • megnedvesít, bevizez, benedvez, megmárt, bemárt, átitat, átáztat, megnyirkosít, befröcsköl, belocsol, bespriccel, benyálaz, kastol (tájnyelvi)

belebújik

ige
  • bebújik, felvesz, felhúz, magára ölt, felölt
  • belemélyed, beleássa magát, beletemetkezik

betold

ige
  • beiktat, beszúr, beilleszt, közbeiktat, közbevet, közbetold

enyh

főnév
  • enyhülés, könnyebbség, balzsam, ír, menedék, oltalom
  • vigasztalás, megbékélés

fakéreg

főnév
  • faháncs
  • fahéj, fahaj (tájnyelvi)

gyúlékony

melléknév
  • tűzveszélyes, lobbanékony, égékeny (régies)
  • szenvedélyes, forró, tüzes

foghúzás

főnév
  • fogeltávolítás (szaknyelvi), extrahálás (szaknyelvi), húzás (bizalmas)

elmélyít

ige
  • fokoz, növel, erősít, felfokoz, felerősít, kiélez, nagyít, kiterjeszt, gyarapít, nagyobbít, kiegészít, kibővít, kitágít
  • elmérgesít, súlyosbít, tetéz
  • kimélyít, kiás, kivág

élettan

főnév
  • fiziológia (szaknyelvi), élettudomány (régies), biológia

elszaval

ige
  • elmond, felmond, recitál (régies), előad, deklamál (pejoratív)

finnyás

melléknév
  • finnyáskodó, kényes, kényeskedő, válogatós, bélebűzhödt (tájnyelvi), pipónyás (tájnyelvi), nyaska (tájnyelvi)
  • háklis (bizalmas), szőröző (bizalmas)

előidéz

ige
  • okoz, kivált, kelt, felkelt, kirobbant, szül, megindít, eredményez, ingerel, gerjeszt, fellobbant, provokál, aktivál, indukál (szaknyelvi)
  • (régies): előhív, előszólít, felidéz

dioptria

főnév
  • fénytörésfok, fénytörő erő

eltúloz

ige
  • felnagyít, kihegyez, kiélez, dramatizál, felfúj (bizalmas), kiszínez, feltupíroz (bizalmas) Sz: a bolhából elefántot csinál; a szúnyogból elefántot csinál
  • túlzásba visz, túlhangsúlyoz, túljátszik

fogantyú

főnév
  • fogódzó, kapaszkodó, markolat, fogó, fül, nyél, kilincs, szár, kallantyú, akasztó, kamó (tájnyelvi), griff (régies), fogató (tájnyelvi), fogatély (tájnyelvi)