elpanaszol szinonimái

ige
  • elsír, elzokog, kipakol (bizalmas), siránkozik, lamentál (bizalmas), felhánytorgat (pejoratív), elabajog (tájnyelvi), elpanaszkodik (tájnyelvi), megabajog (tájnyelvi)(valamivel)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

különb

melléknév
  • jobb, kiválóbb, értékesebb, előnyösebb, vonzóbb, derekabb, rendesebb, felsőbb rendű, magasabb rendű

kiküld

ige
  • kidob, kiparancsol, kizavar, kikerget, kiutasít, eltávolít, kitesz, kifelezol (tájnyelvi), kiigazít (tájnyelvi), kiobsitol (tájnyelvi)
  • kijelöl, kinevez, megbíz, utasít, meghatalmaz, előreküld, kihelyez, feljogosít, követként küld, kirendel, kivezényel, delegál, deputál (idegen), emittál (szaknyelvi), expediál (idegen)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elpanaszol szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ellenkezik

ige
  • ellentmond, szembeszáll, szembehelyezkedik, tiltakozik, protestál (régies), húzódozik, dacoskodik, prüszköl, óvást emel, kötekedik, ingerkedik, megköti magát, megbicsakolja magát (tájnyelvi), makacskodik, durcáskodik, berzenkedik
  • ellenszegül, ellenáll
  • eltér, különbözik, elüt, szembenáll, ellentmond, ellentétben áll

dögvész

főnév
  • pestis, dög (tájnyelvi), döghalál, dögmirigy (régies), dögbaj, fene, dögkór
  • ragály, járvány

diapozitív

főnév
  • diakép, dia, vetített állókép

cinóbervörös

melléknév, főnév
  • cinóberpiros, élénkpiros, higanyvörös, karmazsinvörös, duplapiros (tájnyelvi)

előirányoz

ige
  • előír, tervbe vesz, megszab, megállapít, meghatároz, eltervez, kitűz, célul tűz ki, szándékol, szándékozik, kigondol, kieszel, kitalál, elképzel, kitervel, megjelöl

ereszt

ige
  • bocsát, kibocsát
  • növeszt
  • (vizet): enged, csapol, folyat
  • (bizalmas): szellent
  • elenged, elereszt, elbocsát
  • lazít, tágít, bővít
  • (szleng): kielégül, ejakulál

megkapaszkodik

ige
  • megfogódzik, megfogódzkodik, belekapaszkodik, hozzátapad, megfogantózik (tájnyelvi), megveti a lábát

betud

ige
  • beleszámít, beszámít, számba vesz
  • tekint (valaminek), tulajdonít (valaminek)

bérelszámoló

főnév
  • bérszámfejtő

bocsánat

főnév
  • megbocsátás, felmentés, bűnbocsánat, feloldozás, kegyelem, grácia (régies), pardon (régies)
  • elnézés, engedelem (régies)
  • elnézést, pardon (régies), bocs (bizalmas), ezer bocs (bizalmas)

érzés

főnév
  • inger, impresszió, érzet, benyomás, szenv (régies)
  • érzelem, hangulat
  • jóérzés, jóindulat, jóakarat, rokonszenv, empátia
  • sejtelem, sejtés, megérzés

feladat, föladat

főnév
  • tennivaló, teendő, dolog, munka, munkakör
  • kötelezettség, kötelesség, hivatás, megbízás, tiszt (régies), kötelem (régies), hivatal (régies)
  • szerep, rendeltetés, funkció
  • tananyag, lecke, penzum (régies)
  • gyakorlat, feladvány, példa, probléma, tétel

hála

főnév
  • köszönet, viszonzás
  • lekötelezettség, háládatosság, hálaadás, hálálkodás

főparancsnokság

főnév
  • vezérkar, fővezérlet (régies)

elpityeredik

ige
  • könnybe lábad a szeme, elfutja szemét a könny, elcsempül a szája (tréfás), sírva fakad, elsírja magát, könnyekben tör ki, sír, könnyezik, könnyeket hullat, pityereg Sz: itatja az egereket (tréfás); eltörik a mécses

elködösít

ige
  • leplez, takargat, elfed, eltussol (bizalmas), elrejt, burkol, összezavar, összekuszál, összegabalyít, elhomályosít

emelkedő

főnév
  • kapaszkodó, emelkedés, kiemelkedés, bukkanó, meredek, domb, magaslat, halom, bucka, lanka, hát, földhát, kaptató (tájnyelvi), part (tájnyelvi)

formai

melléknév
  • formális, látszólagos, külsőleges

elszenderedik, elsze

ige
  • elszunyókál, elszunnyad, elszundít, elbóbiskol, elrekken (régies), elszöntyöződik (tájnyelvi), elalszik, elpihen
  • meghal, elhuny, exitál (szaknyelvi)

dugvány

főnév
  • palánta, bujtóág, bujtvány, bujtás, csemete, oltóvessző, oltvány

építés

főnév
  • építkezés, felhúzás

földrengés

főnév
  • rengés, földindulás, földlökés, földrázkódás, földrendülés (tájnyelvi), földzúdulás (tájnyelvi)