elhárít szinonimái

ige
  • (választékos): félretol, eltol
  • (támadást): megakadályoz, kivéd, visszaver, leszerel
  • (akadályt): eltávolít, megszüntet, felszámol
  • (gyanút): elterel, eloszlat
  • visszautasít, elutasít

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

érzéketlen

melléknév
  • érzéstelen, érzéktelen (régies), zsibbadt
  • élettelen, dermedt, holt
  • apatikus, fásult, nemtörődöm, flegma (bizalmas), flegmatikus, közönyös, közömbös, rideg, taplólelkű
  • kifejezéstelen, semmitmondó, indifferens (idegen)
  • részvétlen, szívtelen, keményszívű, kérlelhetetlen, kőszívű, embertelen, szeretetlen, szenvtelen, cinikus, lelketlen, antihumánus, kíméletlen, könyörtelen, fagyos, hideg, hűvös, frigid, halvérű, fatökű (durva), egykedvű, letargikus, sztoikus, rezignált, blazírt, bénult, tompult, indolens (idegen) Sz: aludttej folyik az ereiben; érc a szíve, kőszikla a nyaka; hideg, mint a föld; jég van a hóna alatt; kő van a szíve helyén; nincs szíve; olyan hideg, mint a jégcsap; olyan hideg, mint a pápista pap; száraz, mint a tapló

test

főnév
  • korpusz
  • testalkat, alak, fizikum, termet, konstitúció (szaknyelvi)
  • (halotté): porhüvely, tetem, holttetem (régies), hulla, kadáver (idegen), földi maradványai (valakinek)
  • törzs, truncus (szaknyelvi)
  • téralakzat, idom
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elhárít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elbágyaszt

ige
  • ellankaszt, eltikkaszt, elernyeszt, elpuhít, ellágyít, enervál (idegen), kimerít, elerőtlenít, elgyengít

csőtészta

főnév
  • makaróni

csillagász

főnév
  • asztronómus, csillagvizsgáló, csillagkém (régies), égvizsgáló (régies)

borul

ige
  • beleborul, bukfencezik (valamibe)
  • dől, feldől, fordul, esik
  • ömlik, hullik, omlik
  • roskad, rogy, ereszkedik, nehezedik, dől
  • (valami valamire): ráborul, elborít, elfed, eltakar, takar, ellep, lep
  • felhősödik, fellegesedik, fellegzik (választékos), homályosodik, sötétül, elborul, beborul

életképes

melléknév
  • életerős, életrevaló
  • megvalósítható, kivitelezhető, keresztülvihető, teljesíthető, épkézláb

elsorvad

ige
  • elsenyved, elpusztul, lefogy, kiaszik, csonttá-bőrré aszik, elszárad, tönkremegy, lesoványodik, elfonnyad, meggyengül, elgyengül, fogy, megcsappan, erejét veszti, elhal, elenyészik, elerőtlenedik, emésztődik (régies), eleped (régies), degenerálódik (szaknyelvi)
  • hanyatlik

masszív

melléknév
  • erős, tartós, szilárd
  • nehéz, súlyos, tömött, tömör, vaskos
  • keménykötésű, robusztus, tagbaszakadt, drabális (pejoratív)

bekap

ige
  • befal, fölfal, lenyel, lecsúsztat, megeszik, bekebelez, megkajál (szleng), beharap (tájnyelvi), betermel (szleng), bedob
  • felhajt, legurít (szleng)
  • becsíp, berúg, beiszik (bizalmas), bekávézik (szleng), becsiccsent (bizalmas)
  • (gólt): beszed (bizalmas), beenged, beereszt, belepkéz (szleng)

bebocsátás

főnév
  • bebocsáttatás, beengedés, beeresztés

bemutatkozik

ige
  • megismerkedik, összeismerkedik
  • színre lép, fellép, debütál (idegen)

eltompul

ige
  • elkopik, kicsorbul
  • elérzéketlenedik, elfásul
  • elbutul, ellustul, elbárgyul, berozsdásodik, begyepesedik

ész

főnév
  • elme, értelem, intellektus (idegen), intelligencia, okosság, szellem, ítélőképesség, judícium (szaknyelvi), felfogás, felfogóképesség, bölcsesség, ráció, sütnivaló (bizalmas), spiritusz (bizalmas), észjárás, gógyi (szleng), agy, agyvelő, fej, eszmélet (tájnyelvi)
  • tudat, figyelem, emlékezet
  • józanság, mértékletesség, belátás

gyakori

melléknév
  • ismétlődő, meg-megújuló, többszöri, sokszori, sűrű, sorozatos, rendszeres, visszatérő, mindennapos, szüntelen, állandó
  • elterjedt, általános, megszokott, közönséges, közkeletű, kurrens, szokványos, elfogadott, bevett, frekventált

fényvisszaverődés

főnév
  • visszfény, reflex (szaknyelvi), tükröződés

elhelyezés

főnév
  • letevés, lerakás, tárolás, elrendezés, elosztás, fekvés, helyzet, elszállásolás, kvártély
  • telepítés

elábrándozik

ige
  • eltűnődik, elrévedezik, elrévül, elálmodozik, elméláz, eltűnődik, elgondolkodik, elmereng, mereng, elkalandozik

előhoz

ige
  • megemlít, említ, szóba hoz, felvet, előáll (valamivel), előhozakodik (valamivel), felhoz, kimond, javasol, előszámlál, közzétesz

felvesz, fölvesz

ige
  • felemel, felszed, összeszed, felkap, felnyalábol, felmarkol, felvellint (tájnyelvi), ölbe vesz
  • magára vesz, felölt, magára ölt, rávesz, felhúz, felránt, magára kap, magára ránt, belebújik
  • (pénzt): átvesz, felmarkol, felmar, felnyal (szleng), felgombol (szleng)
  • magába fogad, felszív, magába szív, elnyel, beiszik (valamit)
  • (szokást): eltanul
  • alkalmaz, felfogad, felbérel, szerződtet, szegődtet (tájnyelvi)
  • filmre vesz, magnóra vesz, rögzít

elkeveredik

ige
  • elvegyül, elegyedik
  • egyesül, beleolvad
  • elvész, elhányódik, elkallódik
  • eltéved, elkóborol
  • (valakibe): eljut, elvetődik

dagonya

főnév
  • sár, pocsolya, dágvány (régies), pocséta (régies), tása (tájnyelvi), tocsogó (tájnyelvi)

előtódul

ige
  • előtör, előrohan, előnyomul, előront

fényképész

főnév
  • fotós, fotóművész, fotográfus (régies), fotográfista (tájnyelvi), fényíró (régies)