előző szinonimái

melléknév
  • korábbi, előbbi, előbbeni (tájnyelvi), megelőző, eddigi, régi, régebbi, hajdani, egykori, tavalyi, korai, előidejű, fentebbi, fenti, nevezett

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

A szinonimaszótárban megtalálhatóak a előző szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ellenez

ige
  • rosszall, helytelenít, elítél, kifogásol, ellene van, nehezményez, ellenszegül, gátol, akadályoz, elvet, elutasít, tiltakozik, óv, óvást emel, megvétóz, refüzál (régies)

dög

főnév
  • hulla, holttest, tetem
  • (szitokszóként): állat, rohadék, szemét
  • (szleng): lány, nő
  • (tájnyelvi): dögvész, pestis, döghalál, dögmirigy (régies)
  • járvány, ragály, betegség
  • (jelzőként): nagyon, kutya, pokoli, szörnyű

diákkor

főnév
  • tanulókor, diákévek, tanulóévek, diákság, egyetemi évek

cinikus

melléknév
  • szenvtelen, közönyös, érzéketlen, részvétlen, egykedvű, kiábrándult, kiégett, szkeptikus, hitevesztett, kétkedő, kételkedő, csúfondáros, csúfolódó, gúnyolódó
  • szemérmetlen, arcátlan, pökhendi, elvetemült

előhív

ige
  • előszólít, kihív, előkiált (tájnyelvi)
  • (emléket): felidéz, felelevenít, napfényre hoz, napvilágra hoz, előidéz (régies)
  • idehoz, kihoz, előszed, elővesz, előránt, előkotor (bizalmas), elővarázsol (bizalmas)

erény

főnév
  • erkölcs, rény (régies), erkölcsösség, virtus, érték, érdem, jóság, jámborság, becsületesség, feddhetetlenség, tisztesség, romlatlanság, ártatlanság

megjelöl

ige
  • kiemel, hangsúlyoz, megjegyez (régies), pécéz (régies), meghatárol (régies), kihatárol (tájnyelvi)
  • rányomja a bélyeget, rásüti a bélyeget, megbélyegez (pejoratív), billogoz (szaknyelvi), stigmatizál
  • kijelöl, megszab, megvon, előír, előirányoz, diktál, meghatároz, megnevez, megállapít, rögzít, szabályoz, kifőz (választékos), indigitál (régies), denotál (idegen)

betöltetlen

melléknév
  • kitöltetlen, szabad, üres, lakatlan, tiszta, fehér
  • (állás): megüresedett, ellátatlan, megürült, vákáns (idegen)

bérc

főnév
  • hegycsúcs, csúcs, hegyorom, orom, hegytető, sziklafok, kőszál, kőszirt, hegyhát, bércfok (választékos), hegyfok (választékos)
  • (tájnyelvi): domb, halom, magaslat

boa

főnév
  • óriáskígyó, anakonda
  • nyakprém, nyakbavaló, prémstóla, szőrmegallér
  • (szleng): hímvessző

érzeleg

ige
  • érzelmeskedik, édeleg, ömleng, áradozik, lírázik (bizalmas), lelkizik (bizalmas), szenveleg

fekvőszék

főnév
  • nyugszék, nyugágy, kempingszék, liegestuhl (idegen)

hajtűkanyar

főnév
  • vészkanyar, éles kanyar

főnév

főnév
  • szubsztantívum (régies), nomen (szaknyelvi)

elpazarol

ige
  • eltékozol, elprédál, elherdál, elkölt, elszór, szétszór, elveszteget, eldőzsöl, elfecsérel, ellumpol, megzenésít (tréfás), elkótyavetyél, eltivornyáz, elpocsékol, elver, elpotyáz (bizalmas), elpenget (szleng), elmuzsikál (szleng), eltapsol (szleng), elkecsékel (tájnyelvi), elfityol (tájnyelvi), elpacsél (tájnyelvi), elemészt (tájnyelvi) Sz: ebek harmincadjára ad; eblébe vet; farkára hág (valaminek); farkaskaszára jut (valami); kidobja a pénzt az ablakon; kimegy a vagyona a hátán; puffra ver; seggére ver (durva); végére jár (valaminek)

elkopik

ige
  • elhasználódik, tönkremegy, elöregedik, elvásik, elnyűvődik, elviselődik, elkoszolódik (tájnyelvi), elszakad, elmállik (régies), elfogy, elfoszlik, (kés éle) eltompul
  • elavul (választékos), elvénül (régies), kimegy a divatból

emel

ige
  • feltart, magasra tart, emelint (tájnyelvi), emelít (tájnyelvi)
  • növel, srófol, fokoz, nagyobbít, öregbít, gyarapít, szaporít, (fizetést) jobbít (tájnyelvi)
  • épít, rak, létesít, magasbít (régies), (emlékművet) állít

forgó II.

főnév
  • (tájnyelvi): örvény, víztölcsér, örvénylés
  • (régies): sisakdísz, dísz, tollbokréta, csótár (tájnyelvi)
  • propeller (régies)
  • papírforgó
  • (tájnyelvi): ízület, forgócsont
  • (tájnyelvi): körhinta
  • (tájnyelvi): napraforgó, napbanéző (tájnyelvi)
  • vetésforgó

elszegényedik

ige
  • lerongyolódik, elnyomorodik, lecsúszik, tönkremegy, pauperizálódik (szaknyelvi), elszegényül (régies), kifürdik (tájnyelvi), lecseppen (tájnyelvi), levetkőzik (tájnyelvi), megszegényül (tájnyelvi) Sz: árnyékszolgára szorul; átalvetőre szorul; beleütött az erszényébe a lapos guta; csizmában kereste, mezítláb költötte; két táskára szerződik; kihajtja az egeret; kiverte az ág a szemét; kocsin kezdi, targoncán végzi; koldusbotra jut; koldustarisznyát akaszthat a nyakába; Kun László szekerére szorul; lefelé jár a rúdja; lovon jött, gyalog jár; szárazra jutott; taligára szorul; tarisznyára szorul
  • elérctelenedik (szaknyelvi), kimerül (szaknyelvi)

dugig

határozószó
  • tömve, telis-tele, zsúfolásig, degeszig, zsúfig (bizalmas)

épeszű

melléknév
  • épelméjű, normális, beszámítható, komplett (bizalmas)

földműves

főnév
  • paraszt, mezőgazda (régies), szántóvető (régies), földművelő, parasztember