előző szinonimái
melléknév
- korábbi, előbbi, előbbeni (tájnyelvi), megelőző, eddigi, régi, régebbi, hajdani, egykori, tavalyi, korai, előidejű, fentebbi, fenti, nevezett
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
felszakad, fölszakad
ige
- felnyílik, feltépődik, felhasad, felbomlik, felreped, felpattan, felfakad, felválik, felrugallik (régies), fölfejlik (régies)
- megújul, felidéződik, felemlítődik, felelevenül, megidéződik
- oszladozik, szétoszlik
- kifakad, kitör, feltör
ellenez
ige
- rosszall, helytelenít, elítél, kifogásol, ellene van, nehezményez, ellenszegül, gátol, akadályoz, elvet, elutasít, tiltakozik, óv, óvást emel, megvétóz, refüzál (régies)
dög
főnév
- hulla, holttest, tetem
- (szitokszóként): állat, rohadék, szemét
- (szleng): lány, nő
- (tájnyelvi): dögvész, pestis, döghalál, dögmirigy (régies)
- járvány, ragály, betegség
- (jelzőként): nagyon, kutya, pokoli, szörnyű
cinikus
melléknév
- szenvtelen, közönyös, érzéketlen, részvétlen, egykedvű, kiábrándult, kiégett, szkeptikus, hitevesztett, kétkedő, kételkedő, csúfondáros, csúfolódó, gúnyolódó
- szemérmetlen, arcátlan, pökhendi, elvetemült
előhív
ige
- előszólít, kihív, előkiált (tájnyelvi)
- (emléket): felidéz, felelevenít, napfényre hoz, napvilágra hoz, előidéz (régies)
- idehoz, kihoz, előszed, elővesz, előránt, előkotor (bizalmas), elővarázsol (bizalmas)
erény
főnév
- erkölcs, rény (régies), erkölcsösség, virtus, érték, érdem, jóság, jámborság, becsületesség, feddhetetlenség, tisztesség, romlatlanság, ártatlanság
megjelöl
ige
- kiemel, hangsúlyoz, megjegyez (régies), pécéz (régies), meghatárol (régies), kihatárol (tájnyelvi)
- rányomja a bélyeget, rásüti a bélyeget, megbélyegez (pejoratív), billogoz (szaknyelvi), stigmatizál
- kijelöl, megszab, megvon, előír, előirányoz, diktál, meghatároz, megnevez, megállapít, rögzít, szabályoz, kifőz (választékos), indigitál (régies), denotál (idegen)
betöltetlen
melléknév
- kitöltetlen, szabad, üres, lakatlan, tiszta, fehér
- (állás): megüresedett, ellátatlan, megürült, vákáns (idegen)
bérc
főnév
- hegycsúcs, csúcs, hegyorom, orom, hegytető, sziklafok, kőszál, kőszirt, hegyhát, bércfok (választékos), hegyfok (választékos)
- (tájnyelvi): domb, halom, magaslat
érzeleg
ige
- érzelmeskedik, édeleg, ömleng, áradozik, lírázik (bizalmas), lelkizik (bizalmas), szenveleg
elpazarol
ige
- eltékozol, elprédál, elherdál, elkölt, elszór, szétszór, elveszteget, eldőzsöl, elfecsérel, ellumpol, megzenésít (tréfás), elkótyavetyél, eltivornyáz, elpocsékol, elver, elpotyáz (bizalmas), elpenget (szleng), elmuzsikál (szleng), eltapsol (szleng), elkecsékel (tájnyelvi), elfityol (tájnyelvi), elpacsél (tájnyelvi), elemészt (tájnyelvi) Sz: ebek harmincadjára ad; eblébe vet; farkára hág (valaminek); farkaskaszára jut (valami); kidobja a pénzt az ablakon; kimegy a vagyona a hátán; puffra ver; seggére ver (durva); végére jár (valaminek)
elkopik
ige
- elhasználódik, tönkremegy, elöregedik, elvásik, elnyűvődik, elviselődik, elkoszolódik (tájnyelvi), elszakad, elmállik (régies), elfogy, elfoszlik, (kés éle) eltompul
- elavul (választékos), elvénül (régies), kimegy a divatból
emel
ige
- feltart, magasra tart, emelint (tájnyelvi), emelít (tájnyelvi)
- növel, srófol, fokoz, nagyobbít, öregbít, gyarapít, szaporít, (fizetést) jobbít (tájnyelvi)
- épít, rak, létesít, magasbít (régies), (emlékművet) állít
forgó II.
főnév
- (tájnyelvi): örvény, víztölcsér, örvénylés
- (régies): sisakdísz, dísz, tollbokréta, csótár (tájnyelvi)
- propeller (régies)
- papírforgó
- (tájnyelvi): ízület, forgócsont
- (tájnyelvi): körhinta
- (tájnyelvi): napraforgó, napbanéző (tájnyelvi)
- vetésforgó
elszegényedik
ige
- lerongyolódik, elnyomorodik, lecsúszik, tönkremegy, pauperizálódik (szaknyelvi), elszegényül (régies), kifürdik (tájnyelvi), lecseppen (tájnyelvi), levetkőzik (tájnyelvi), megszegényül (tájnyelvi) Sz: árnyékszolgára szorul; átalvetőre szorul; beleütött az erszényébe a lapos guta; csizmában kereste, mezítláb költötte; két táskára szerződik; kihajtja az egeret; kiverte az ág a szemét; kocsin kezdi, targoncán végzi; koldusbotra jut; koldustarisznyát akaszthat a nyakába; Kun László szekerére szorul; lefelé jár a rúdja; lovon jött, gyalog jár; szárazra jutott; taligára szorul; tarisznyára szorul
- elérctelenedik (szaknyelvi), kimerül (szaknyelvi)