együttélés szinonimái

főnév
  • együttlétezés, koegzisztencia (idegen), szimbiózis (szaknyelvi)
  • vadházasság, életközösség, közös háztartás, összeállás (tájnyelvi), kohabitáció (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

valószínűtlen

melléknév
  • kétes, kétséges, nem remélhető, nem valószínű, nem jöhet számításba, nincs kilátásban, alaptalan, kétségbe vonható, kérdéses, meseszerű, délibábos, gyanús, nem reális, irreális, illuzórikus, hihetetlen, elképzelhetetlen, lehetetlen, valószerűtlen, képtelen, fantasztikus

tudat1

ige
  • közöl, bejelent, hírül ad, közhírré tesz, kihirdet, jelez, tájékoztat, tudomására hoz, tudtára ad, előad, beszámol, elhíresztel, napvilágra hoz
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a együttélés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

dunszt

főnév
  • kigőzölés, gőzpára
  • párakötés, borogatás, pakolás
  • (szleng): fogalom, sejtés, sejtelem, előérzet, gőz (bizalmas)

csapa

főnév
  • csapás, vadcsapás, lábnyom, nyom, nyomdok

cigánykodik

ige
  • rimánkodik, kunyerál, alkudozik
  • hízeleg, törleszkedik
  • (tájnyelvi): veszekszik, civakodik, perlekedik

betörő

főnév
  • rabló, tolvaj, zsivány (régies), haramia, martalóc
  • bankrabló, kasszafúró, srenker (szleng), mackós (szleng), szarka

egyenjogúság

főnév
  • egyenlőség, jogegyenlőség, egyenrangúság, rangegyenlőség, emancipáció (idegen)

elkezd

ige
  • megindít, belekezd, belefog, nekikezd, hozzákezd, nekifog, hozzálát, nekilát, megkezd, beindít, kezdeményez

lobbanékony

melléknév
  • szenvedélyes, féktelen, heves, heveskedő, heves vérű, tüzesvérű, nagyvérű, hevülékeny, hirtelen, hirtelen természetű, hirtelen haragú, vehemens, forrófejű, forróvérű, indulatos, vérmes, robbanékony, ingerlékeny, hörcsög természetű, passzionátus (régies)
  • szangvinikus (szaknyelvi), kolerikus (szaknyelvi), impulzív (idegen), temperamentumos, explozív Sz: a víz is méreggé válik benne; apja tűz, anyja puskapor, fia csupa láng; farkasgégén nevelkedett; hamar lobban, mint a puskapor; Heves vármegyéből való; hirtelen, mint a puskapor; hirtelen, mint a záporeső; olyan, mint a paprika; szelídebb nála a vadember is; tüzes, mint a puskapor; tüzes, mint a mennykő
  • (tájnyelvi): kapatos, részeg
  • (tájnyelvi): csámpás, ügyetlen
  • (tájnyelvi): elhanyagolt, rendetlen

azután

határozószó
  • aztán, utána, majd, utóbb, később, rövidesen, utólag
  • továbbá, hasonlóképpen, dettó, másodszor, pro secundo (idegen)

átlép

ige
  • áthalad, átmegy, keresztülmegy, túljut, keresztüllép, átlábol (tájnyelvi), általmegy (tájnyelvi)
  • kilép, elszakad (valahonnan)
  • átigazol, átszerződik
  • (szabályt): áthág, megsért, megszeg, keresztülhág, általhág, túllép
  • (életkort): betölt, elér

bead

ige
  • betesz, benyújt, bevisz, átad, lead, (gyógyszert) bevétet (valakivel), belediktál
  • elhitet, bebeszél (bizalmas), bemesél, bedumál (szleng)
  • (kérvényt): benyújt, beküld, beterjeszt
  • (iskolába): beírat, elhelyez
  • (labdát): berúg, továbbít, passzol
  • (régies): beárul, bevádol, felad, beköp (szleng)

elmélyül

ige
  • gyarapodik, szaporodik, emelkedik, növekszik, növekedik, erősödik, súlyosbodik, éleződik
  • belemélyed, elmélyed, belemerül, belegondol, belefeledkezik, beleássa magát

elvonul

ige
  • eltávozik, elmegy, (madárraj) elhúz
  • elhalad, elléptet, eldefilíroz (régies), elmasírozik (régies), elmenetel
  • félrevonul, félrehúzódik, elkülönül, begubózik, visszahúzódik, félrehúzza magát (régies), elvonja magát (régies), elzárkózik, eltemetkezik (valahol)
  • (tájnyelvi): eltűnik, tovatűnik

fűz1

ige
  • összeállít, összeerősít
  • köt, kapcsol, erősít, brosíroz (idegen)
  • átbújtat, bújtat, átdug, áthúz, befűz
  • (kart karba) ölt
  • (valamihez valamit): folytat, hozzátesz, tovább sző (gondolatot)
  • (szleng): kérlel, udvarol, ámít, kábít, főz, megdumál (szleng), etet, szédít (bizalmas)

feljárat, följárat

főnév
  • feljáró, felhajtó
  • lépcső, gádor (tájnyelvi)

egyvégtében

határozószó
  • egyfolytában, egyhuzamban, szakadatlanul, állandóan, permanensen (idegen), megszakítatlanul, megállás nélkül, egyvégben (tájnyelvi), egyhujjában (régies), egyhujára (tájnyelvi)

drogos

főnév
  • kábítószer-élvező, drogista, anyagos (szleng), kábszeres (bizalmas), narkós (bizalmas), narkomán, füves (szleng)

elfogadható

melléknév
  • megfelelő, alkalmazható, alkalmas, akceptálható, hihető
  • kielégítő, meglehetős, tűrhető, megjárós (tájnyelvi), maradhatós (tájnyelvi), elcsúszik, megjárja

felfedező, fölfedező II.

főnév
  • kutató, tudós, feltaláló
  • utazó, világjáró

elavult

melléknév
  • divatjamúlt, aggott (régies), elaggott, ásatag, ósdi, porlepte, ócska, régimódi, ódivatú, régi vágású, ó (régies), ódon
  • korszerűtlen, idejétmúlt, túlhaladott, anakronisztikus, időszerűtlen
  • érvénytelen, hatálytalan, elévült

csel

főnév
  • cselfogás, fogás, fortély, furfang, ármány, cselszövés, cselszövény (régies), fondorlat, praktika, mesterkedés, trükk, firka (szleng), finesz (bizalmas), finta (régies), manőver, machináció (bizalmas)
  • hadicsel, hadifortély, hadifurfang

elhomályosít

ige
  • elsötétít, beárnyékol, eltakar, homályba burkol, elfátyoloz, elfelhősít
  • (indulat): megzavar, összezavar
  • elködösít
  • felülmúl, túlszárnyal, túltesz (valakin), háttérbe szorít, kisebbít, elhalványít

felhúz

ige
  • felvon, felemel, fölteker
  • felvonszol, felrángat, felcibál, felcsaptat (régies), fölcsévél (régies)
  • felakaszt, fellógat, felköt
  • felvesz, felölt, felcsatol, magára ölt, belebújik
  • (falat): felépít, felállít, rak
  • (sátrat): felver
  • (rugós szerkezetet): működésbe hoz
  • felingerel, felbosszant, felmérgesít, feldühít, felidegesít, felizgat, felbőszít, zabosít (szleng), dühbe hoz, dühbe gurít, kihoz a sodrából, méregbe gurít, haragra gerjeszt, felcukkol (szleng), bepörget (szleng), begerjeszt (szleng), bezsongat (szleng), bepöccent (szleng)