elmegy szinonimái

ige
  • (valamerre): eltávozik, távozik, odébbáll, elvonul, továbbáll, elvitorlázik, elutazik, elsétál, elmarsol (régies), elkotródik, elsomfordál, elsompolyog, elillan, elpályázik (szleng), eldzsal (szleng), kiteszi a lábát, elsiet, eltakarodik, kereket old, ellép, meglép (bizalmas), megpattan (szleng), lelécel (szleng), lekopik (szleng), elhúz (szleng), eltűz (szleng), dobbant (szleng), lelép (szleng), elszelel, elpárolog (szleng)
  • útra kel, útnak indul, útnak ered Sz: veszi a kalapját; hűlt helye támad; szedi a sátorfáját; a távozás hímes mezejére lép; elhúzza a csíkot; elhúzza a szennyest; angolosan távozik
  • odadugja a képét; odatolja a képét
  • (valaminek): beáll, elszegődik, elszerződik, bevonul, felcsap
  • (választékos): meghal, elhuny, elhalálozik, elköltözik, eltávozik az élők sorából
  • elmúlik, eltelik, elfogy, elszalad, tovatűnik, elhalad
  • (szleng): elélvez, kielégül
  • elfogadható, tűrhető, megjárja, jó, kielégítő, elcsúszik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kuka1

melléknév
  • süketnéma, néma, hangtalan, hallgatag, szótalan
  • mafla, mamlasz, bámész, bamba, szájtáti

napforduló

főnév
  • napállás (régies), napéjegyenlőség, solstitium (szaknyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elmegy szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elfogultság

főnév
  • részrehajlás, szubjektivitás (idegen), előítélet, megkülönböztetés, kivételezés, protekció, kedvezmény, prejudícium (szaknyelvi), előszeretet, majomszeretet (szleng)
  • (régies): elfogódottság, feszélyezettség, félénkség, kényszeredettség, zavar, megilletődöttség

destruktív

melléknév
  • bomlasztó, romboló, züllesztő, pusztító, tekintélyromboló, lázító

csupor

főnév
  • bögre, ivóedény, csésze, edényke, fazekacska, korsó, szilke (tájnyelvi), ibrik (tájnyelvi), köcsög, göbre (tájnyelvi), pohár

butáskodik

ige
  • csacsiskodik

elkésik

ige
  • lemarad, lekésik, elmulaszt Sz: lemarad, mint a borravaló; elmegy a vonatja; lekési a csatlakozást; ebéd után forgatja a nyársat; akkor vet, amikor más arat; akkor kap puskához, amikor elrepült a varjú; akkor zárja az istállót, amikor ellopták a fakót; vásár végére jön meg az esze
  • késlekedik, várat magára Sz: jókor jön, elkölt a szüret; jókor jő, mint Balázs pap a vecsernyére

elvörösödik

ige
  • elpirul, belepirul (valamibe), arcába szökik a vér, lángba borul az arca, elfutja a láng az arcát (választékos)

megenged

ige
  • engedélyez, beleegyezik, lehetővé tesz, jóváhagy, helybenhagy, hozzájárul, megad, felhatalmaz, meghatalmaz, autorizál (idegen)
  • ráhagy, rááll, kötélnek áll, eltűr, tolerál, elnéz (valakinek, valamit)
  • elfogad, elismer
  • megnyit, kienged, meglazít, kilazít, megereszt, kitágít
  • (tájnyelvi): felenged, megenyhül, megbocsát

benépesedik

ige
  • benépesül
  • megtelik, telezsúfolódik

belebukik

ige
  • beleesik, belefordul, beleborul, beledől, belebukfencezik, belebüklik (tájnyelvi)
  • kudarcot vall, rajtaveszt, megbukik (valami miatt), tönkremegy, csődöt mond, lebőg

betonfedezék

főnév
  • bunker, óvóhely, fedezék, erőd

enyhe

melléknév
  • langyos, tűrhető, mérsékelt, kellemes, üdítő, lanyha, langy, gyenge, könnyű, lenge, gyengéd, lágy, gyér, halovány, fakó, puha, lagymatag
  • csekély, mérsékelt
  • szelíd, elnéző, gyenge

fakír

főnév
  • aszkéta, dervis, jógi
  • (jelzőként): érzéketlen, igénytelen
  • türelmes, tűrő

gyullad

ige
  • fellobban, égni kezd, tüzet fog, meggyullad
  • tüzesedik, gyulladásba jön
  • (haragra gyullad): gerjed, felindul, felhevül
  • (vörösre gyullad): elvörösödik, kipirul

fogkő

főnév
  • lemez, plakk (szaknyelvi)

elmélyül

ige
  • gyarapodik, szaporodik, emelkedik, növekszik, növekedik, erősödik, súlyosbodik, éleződik
  • belemélyed, elmélyed, belemerül, belegondol, belefeledkezik, beleássa magát

élettapasztalat

főnév
  • bölcsesség, életbölcsesség, életismeret, életfilozófia

elszed

ige
  • elvesz, eltulajdonít, elvisz, eloroz, elkoboz, megszerez, megkaparint, ellop, elemel, elcsen, elsinkófál (bizalmas), magához vesz (tréfás), elzabrál (bizalmas)

fiók

főnév
  • rekesz, fach (bizalmas)
  • postafiók
  • fióküzlet, filiálé (régies), leányvállalat, kirendeltség, lerakat
  • (tájnyelvi): ablakszem
  • (tájnyelvi): fióka, kölyök

előír

ige
  • elrendel, rendelkezik, utasít, utasítást ad, megkövetel, megkíván, elvár, meghatároz, megállapít, megszab, kimond, kiköt, kijelöl, megjelöl, parancsol, előirányoz, kiró, törvénybe iktat, szabályoz, felszólít, kötelez
  • felír, javasol, meghagy

diploma

főnév
  • oklevél, jeleslevél (régies), képesítőlevél (régies), képesítés, bizonyítvány
  • leirat, rendelet

eltunyul

ige
  • ellustul, elrenyhül, eltunyhul (tájnyelvi)

fogas3

melléknév
  • fogazott, csipkézett
  • nehezen megoldható, nehéz, fogós, problematikus, gondot okozó, bonyolult, kényes, kínos, meggondolkodtató, elgondolkodtató