egyetemes szinonimái

melléknév
  • egyetemleges, általános, többcélú, univerzális, generális, átfogó, teljes, összes, egész, totális, tágas, kiterjedt, világméretű, ökumenikus, poli- (idegen), uni- (idegen), nemzetközi, közös, köz-, széles körű, enciklopédikus (tudás)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

pillanatfelvétel

főnév
  • momentfotográf (régies)

csacska

melléknév
  • beszédes, bőbeszédű, csacsogó, fecsegő, kereplő, nyelves, cserfes (tájnyelvi), csáfordi (tájnyelvi), fecske (tájnyelvi), fecske-locska (tájnyelvi), locska (tájnyelvi), locska-fecske (tájnyelvi), szócsiszár (tájnyelvi), szómalom (tájnyelvi)
  • bohó, butuska, csacsi, gyerekes, gyermekded, gyermeteg, oktalan, oktondi
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egyetemes szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

döntés

főnév
  • billentés, hajlítás
  • ítélet, elhatározás, döntvény (régies), választás, decízió (idegen), verdikt (régies), deliberátum (idegen), rezolúció (régies), ukáz (régies), rendelet, rendelkezés, judícium (régies)
  • határozat, végzés

comb

főnév
  • bonc (tájnyelvi), cubák (tájnyelvi), cubók (tájnyelvi)
  • sonka, címer

cakkos

melléknév
  • csipkés, csipkézett, fogazott, fűrészes, fűrészfogas, fogas, egyenetlen

beszédkészség

főnév
  • kifejezőkészség, szókészség, ékesszólás, beszélőke (tájnyelvi), sváda (bizalmas)

edző

főnév
  • tréner (idegen), kiképző, mesteredző

elhomályosít

ige
  • elsötétít, beárnyékol, eltakar, homályba burkol, elfátyoloz, elfelhősít
  • (indulat): megzavar, összezavar
  • elködösít
  • felülmúl, túlszárnyal, túltesz (valakin), háttérbe szorít, kisebbít, elhalványít

levélbegónia

főnév
  • gyémántlevél, királybegónia, begónia

átutazó I.

melléknév
  • áthaladó, tranzit, átmenő

átélés

főnév
  • megtapasztalás, végigszenvedés, kiállás, kibírás, eltűrés
  • beleélés, beleérzés, azonosulás, empátia
  • odaadás

bántódás

főnév
  • fájdalom, szenvedés, kín, baj, sérelem, sérülés, bántalom, kár, károsodás, ártalom

ellátogat

ige
  • (valakihez): elmegy, eljön, felkeres, elnéz, vizitel (választékos), tiszteletét teszi (valahol), elzarándokol, benéz, beugrik, felugrik, elkuttyanik (tájnyelvi)

eltörpül

ige
  • elbújhat (valami mellett), elvész (valami mellett), a nyomába se ér, a nyomába se léphet, nem lehet egy napon említeni (valamivel, valakivel), számba se jöhet, kismiska (vmihez képest), össze se lehet hasonlítani (valamivel, valakivel)

futrinka

főnév
  • futóbogár
  • katicabogár
  • (tájnyelvi): (fürge) kislány, fruska

felfogás, fölfogás

főnév
  • felnyalábolás, felölelés, felvevés, felemelés
  • észrevevés, észlelés, megértés, felismerés, appercepció (idegen)
  • felfogóképesség, fogékonyság, ész, értelem, elme, intellektus
  • nézet, világnézet, vélemény, vélekedés, elgondolás, interpretáció, nézetrendszer, felfogásmód, koncepció, nézőpont, szempont, álláspont, ítélet, ízlés

egyezmény

főnév
  • egyezség, megegyezés, szerződés, megállapodás, alku, szövetkezés, kötés (régies), kötelezettségvállalás, lekötelezés, társulás, frigy, koalíció, blokk, unió, paktum (régies), traktátum (régies), traktátus (idegen), konkordátum (idegen), konvenció (szaknyelvi), kartell

dominikánus

melléknév, főnév
  • Domonkos-rendi, domonkos, dömés (tájnyelvi)

élenjáró

melléknév
  • élvonalbeli, vezető, haladó, progresszív (szaknyelvi), úttörő

felcseperedik, fölcs

ige
  • felnő, fölserdül, felgindárodik (tájnyelvi), felteperedik (tájnyelvi)
  • (bizalmas): megvagyonosodik, feltör, kiemelkedik

éhkopp

főnév
  • éhség, éhezés, koplalás, böjt, böjtölés

csaó

módosítószó
  • helló (bizalmas), szia (bizalmas), szervusz, viszlát, cső (szleng), légy jó (szleng), szió (szleng), szióka (szleng), csók (bizalmas), smár (szleng), bye-bye (idegen)

elfogy

ige
  • kifogy, kiapad, elúszik (bizalmas), (pénz) elfolyik, kifúj (szleng) Sz: volt, de elkölt
  • elkel, gazdára talál
  • (erő, türelem): kimerül, felőrlődik, elapad, felmorzsolódik, véget ér

felettes, fölöttes I.

melléknév
  • irányító, fölérendelt, fő-, vezető