együttlét szinonimái

főnév
  • együttélés, együttlétezés, életközösség, közös háztartás
  • összetartozás, összetartás
  • találkozó, találka, randevú, négyszemközt (tájnyelvi), szemtől szembe (régies), légyott (régies), pásztoróra (régies), szeánsz (bizalmas)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

rét

főnév
  • mező, kaszáló, legelő, gyep, rétség, pázsit, tisztás, lapos (tájnyelvi), berek (tájnyelvi)
  • róna

kiad

ige
  • kinyújt, kiszolgáltat, kézbe ad, átad, expediál (idegen)
  • kifizet
  • kioszt
  • kiállít
  • elkölt, költ, elvásárol, fordít, kifizet, kihelyez
  • bérbe ad, albérletbe ad, kikölcsönöz, kölcsönad
  • publikál, megjelentet, kinyomtat, kihoz (bizalmas)
  • kibocsát, forgalomba hoz
  • közöl, megparancsol, elrendel, elküld, utasít
  • odaenged, átenged, rendelkezésre bocsát
  • elárul, kiszolgáltat
  • kibocsát, kienged, szabadjára enged, kisugároz
  • kihány, kiokád, visszaad, kiöklendez, kirókáz, viszontlát (bizalmas), kibuk (tájnyelvi)
  • kiejt, kimond, hallat
  • kifejt, kiáraszt
  • (lelket) kilehel
  • szabadjára enged
  • elég, kitelik
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a együttlét szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

durmol

ige
  • (bizalmas): alszik, húzza a lóbőrt, szunyál (szleng), szundít, szendereg, kummant (tájnyelvi)

csapás2

főnév
  • gyalogút, ösvény, gyalogösvény, csapa (tájnyelvi), vadjárás, nyom
  • (tevékenységé) irány, eljárásmód

cigaretta

főnév
  • cigi (bizalmas), szivaróka (régies), szivarka, bagó (szleng), koporsószeg (tréfás), papiroszi (bizalmas), spangli (szleng), staub (szleng), bláz (szleng), tüdőropi (tréfás), nikotinropi (tréfás), bűzrúd (tréfás), füstrúd (tréfás), cigányrékli (tájnyelvi), cimba (tájnyelvi), cigaretli (tájnyelvi)

betűrím

főnév
  • előrím, alliteráció (idegen)

egyenletes

melléknév
  • elegyengetett, sima, sík, lapos, csiszolt, egyszintű, redőtlen, ránctalan, lapályos (tájnyelvi)
  • egységes, egyforma, egyöntetű, változatlan, szabályos, arányos, folytonos, folyamatos, állandó, lankadatlan, szakadatlan, kiegyensúlyozott, kiszámítható, ütemes, fokozatos, zökkenőmentes, megingathatatlan, gördülékeny (stílus), stacioner (idegen), stabil

elkomolyodik

ige
  • elszomorodik, megilletődik, elszontyolodik (tájnyelvi), elkomorodik, elkomorul(valaminek)

loccsan

ige
  • kicsap, kiömlik, lottyan, csobban, toccsan, poccsan (tájnyelvi), löbbenik (tájnyelvi)

baba

főnév
  • játékbaba, báb (tájnyelvi)
  • csecsemő, újszülött, kisbaba, pólyás, pólyás baba, bébi (bizalmas), szopós (régies), csecsszopó (régies), kicsi, pici, palánta, poronty (bizalmas), apróság
  • kedves, szerető, szerelmes
  • báb, bábu, tekebáb
  • (bizalmas): csaj (szleng), mókus, nőcske (pejoratív), pipi (szleng), dög (szleng), bőr (szleng), spinkó (szleng)
  • (szleng): (jelzőként) tetszetős, jópofa

átmegy

ige
  • átlép, keresztülmegy, keresztülhalad, áthalad, végigmegy, átjut, átutazik, áthajt, átkel, átszel, átvág, átvonul, átlábol (tájnyelvi), átgázol, átvádol (tájnyelvi), átszáll, átfárad, áthatol, átfér, átjön
  • átível, áthidal
  • meglátogat, átugrik, vizitel (régies), megnéz, átnéz, rányitja az ajtót (bizalmas)
  • átpártol, átáll, átvált
  • kerül, jut, átkerül
  • megváltozik, átalakul
  • levizsgázik, letesz (vizsgát), befejez (osztályt)

beállítottság

főnév
  • meggyőződés, szemléletmód, szemlélet, felfogás, alapállás, hozzáállás, orientáció, viselkedés, magatartás

elmerül

ige
  • alábukik, alámerül, lemerül, elsüllyed, leszáll, lebukik, megfeneklik, elgöbben (tájnyelvi), elguggan (tájnyelvi), elkottyan (tájnyelvi)
  • eltűnik, belevész, beleolvad
  • belemélyed, elmélyed, átadja magát (valaminek)

elzálogosít

ige
  • zálogba ad, zálogba tesz, zálogba csap, elzálogol (régies), zaciba ad (bizalmas), zaciba tesz (bizalmas), zaciba csap (bizalmas)

fűző

főnév
  • míder (régies), korzett, vállfűző, váll
  • cipőfűző, cipőzsinór, zsinór, pertli, szalag, szíj, galand (régies)

feljelent, följelent

ige
  • elárul, beárul, felad, bevádol, besúg, bejelent, beköp (szleng), feldob (szleng), lebuktat (szleng), vamzol (szleng), denunciál (idegen)

éhenkórász

főnév
  • kiéhezett, éhező, koplaló, rosszul táplált, éhenholt (tájnyelvi), csavargó, koldus, szegény ördög, templom egere, sanyargó, szűkölködő, ágrólszakadt, nincstelen, nyomorgó, hajléktalan, ágyrajáró, enniles (tájnyelvi), gizibuzi (tájnyelvi), sanyaróvendel (tájnyelvi)

drukkol

ige
  • szorong, fél, tart (valamitől), aggódik, nyugtalankodik, retteg, remeg, reszket, izgul, szepeg, be van ijedve, be van gyulladva (bizalmas)
  • szurkol, szorít (valakiért)
  • (régies): (mintát) előnyom

elfogult

melléknév
  • részrehajló, szubjektív, pártos (régies), előítéletes, tendenciózus (választékos), kivételező, diszkriminatív (választékos), igazságtalan, szemellenzős, szűk látókörű, elvakult, korlátolt
  • (régies): elfogódott

felfog, fölfog

ige
  • felkap, felragad, felvesz, felnyalábol
  • megfog, felemel
  • véd, elszigetel, hárít, (ütést) kivéd, feltartóztat
  • (vizet): gyűjt, vesz, elnyel
  • megért, érzékel, észlel, érez, ésszel felér, belát, felismer, kapcsol, beugrik (bizalmas), meghall, appercipiál (idegen), recipiál (idegen), kapiál (régies), recipiskál (régies), agnoszkál (idegen), elmél (régies), elért (régies), általért (tájnyelvi), felfogalmaz (tájnyelvi), felgondol (tájnyelvi), intefintél (tájnyelvi), kapiskál (bizalmas), eljut az agyáig (szleng) Sz: világosság gyúl az agyában; fény gyúl a fejében; leesik a tantusz (szleng); leesik a húszfilléres (szleng); veszi a lapot (bizalmas)

elbambul

ige
  • elmereng, magába mélyed, elméláz

cselekmény

főnév
  • tett, tevékenység, cselekedet, cselekvés, eljárás, művelet, ténykedés, intézkedés, beavatkozás, cselekvény (régies), akció, aktus
  • történet, történés, előrehaladás, előremenet, mese, meseszövés, bonyodalom, sztori

elhuny

ige
  • (választékos): meghal, elhalálozik, eltávozik, elhal (régies), halálát leli, elmegy (bizalmas), elpihen (választékos), exitál (szaknyelvi) Sz: jobblétre szenderül; kiadja a lelkét; elköltözik a másvilágra; eltávozik az élők sorából; alulról szagolja az ibolyát
  • (tűz) (régies): kihuny, kialszik, elhamvad

felindul, fölindul

ige
  • felbuzdul, fölhevül, nekihevül, indulatba jön, felbosszankodik, indignálódik (régies), felgerjed, felingerlődik, feldühödik, dühbe gurul, dühbe jön, felhergelődik, felfortyan, felgyúlad (régies), felmérgelődik, méregbe gurul, felbőszül, megvadul