deci szinonimái

főnév
  • deciliter

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

megemel

ige
  • felemel, emelint (tájnyelvi), magasra tart
  • magasít
  • felver, megnövel, felszöktet, felugrat
  • (megemeli magát): megerőlteti magát, meghúzza a derekát

utal

ige
  • hivatkozik, céloz, rámutat
  • elárul, sejtet, kimutat, mutat, jelez, vall (valamire)
  • irányít, utasít
  • küld
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a deci szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

csintalan

melléknév
  • csintalankodó, pajkos, játékos, eleven, haszontalan, rakoncátlan, huncut, vásott, komisz, rossz, gézengúz, selma (régies), ármányozott (tájnyelvi), katlankulcsos (tájnyelvi) Sz: farkasgégén eresztett; nagyapja is ördög volt
  • pajkos, pajzán, kacér, szabados, kétértelmű, sikamlós, dévaj, pikáns

bokszer

főnév
  • bokszológyűrű

bicska

főnév
  • zsebkés, tollkés, penicilus (régies), bicsak (tájnyelvi), kusztora (tájnyelvi), bugylibicska (tájnyelvi), gyíkleső (tájnyelvi), békanyúzó (tréfás), halef (szleng), bökő (szleng)

barangol

ige
  • bolyong, csavarog, csatangol, tekereg, kujtorog, kóborol, kóborog, kódorog, kószál, kóricál (tájnyelvi), kalandoz, bolyog (tájnyelvi), őgyeleg, utazgat, kirándul, vándorol, jár-kel, kolbászol (szleng), csalámboz (tájnyelvi), babukkol (tájnyelvi)

csúcsíves

melléknév
  • boltíves, bolthajtásos, gót, gótikus

égbekiáltó

melléknév
  • felháborító, szörnyű, szörnyűséges, iszonyú, iszonyatos, rettentő, rettenetes, borzalmas, borzasztó, botrányos, megbotránkoztató, horribilis, vérlázító, vérforraló, kirívó, gyalázatos, megdöbbentő, elképesztő, sátáni, ördögi, förtelmes

lakik

ige
  • él, megszáll, időzik, tartózkodik, tanyázik, meghúzza magát, honol, fészkel, lakozik, rezideál (idegen), kvártélyozik (tájnyelvi), kéglizik (szleng), csövezik (szleng), héderezik (szleng), táborozik, állomásozik, székel
  • (régies): lakmározik, vendégeskedik, lakodalmaskodik, torkoskodik, dőzsöl, dorbézol

alpakka

főnév
  • újezüst, tulaezüst, pakfon, kínaezüst (régies), argentán, fehérréz

álhaj

főnév
  • vendéghaj, paróka, műhaj

aranyfüst

főnév
  • aranyozás, aranyhártya, aranyfólia, aranyfuttatás, aranybevonat, levélarany, festékarany, aranypili (régies)
  • látszat, külszín

egyeztet

ige
  • összevet, összehasonlít, egybevet, ellenőriz
  • összehangol, közvetít, közbenjár (valakiért), békéltet, megbékít, egyenget, szinkronba hoz, hozzáigazít, elsimít, koordinál

elhomályosul

ige
  • elhomályosodik, elsötétül, elsötétedik, elborul, elkomorodik, befelhősödik
  • (szem): könnybe lábad, könnybe borul, bepárásodik, bepókhálósodik (régies)
  • elhalványul, megfakul, meggyengül, elmosódik, tompul, elenyészik, elhal, eltűnik

feneketlen

melléknév
  • mély, mélységes
  • telhetetlen (gyomor)
  • féktelen, heves, engesztelhetetlen, határtalan, kielégíthetetlen

esket

ige
  • összead, összeházasít
  • fölesket, megesket, esküdtet

definíció

főnév
  • meghatározás, értelmezés, definiálás

csiklandós

melléknév
  • csikis (bizalmas), csiklandékos (tájnyelvi), viszketős
  • kényes, bajos, kritikus
  • érdekes, érdekfeszítő, izgalmas
  • pajzán, sikamlós, pikáns, borsos, kétértelmű

dönget

ige
  • dörömböl, dobol, zörget, kongat, üt, ver, páhol, döngöl (tájnyelvi), hupogat (tájnyelvi), supál (tájnyelvi)
  • (szleng): autózik, hajt, száguld, pörköl (szleng), söpör (szleng), tűz (szleng), tép (szleng), repeszt (szleng)

erőskezű

melléknév
  • erélyes, határozott, szigorú, kemény, keménykezű, vaskezű, elszánt

devalválódik

ige
  • elértéktelenedik, (pénz) romlik, leértékelődik, inflálódik (szaknyelvi)

borítólap

főnév
  • borító, könyvborító, fedél, fedőlap, burkolat

durcáskodik

ige
  • duzzog, truccol (bizalmas), dacoskodik, ellenkezik, dacol, morcoskodik, pintyerget (tájnyelvi), durmoskodik (tájnyelvi), neheztel, felhúzza az orrát

érző

melléknév
  • érzékeny, fogékony
  • gyengéd, részvétteljes, szenzitív (szaknyelvi), érző szívű, mély érzésű, együtt érző, szerető, lágyszívű