előkotor szinonimái

ige
  • előkeres, előszed, előhoz, kiszed, kikapar, kiemel, előás, megkeres, előhúz, előhalász, kibányász (bizalmas), kiguberál (bizalmas)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

válogatós

melléknév
  • kényeskedő, finnyás (pejoratív), kényes, elpuhult, bélebűzhödt (tájnyelvi), pincos (tájnyelvi), poszomántos (tájnyelvi)
  • igényes, nagyigényű, kifinomult
  • követelődző, rátarti, szőröző (bizalmas), szőrszálhasogató

veteményez

ige
  • elvet, vet, ültet, szór, hint, dugványoz, palántáz
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a előkotor szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elkanászodik, elkaná

ige
  • elszemtelenedik, elvadul, elkomiszodik, elpimaszkodik, elpofátlanodik

divatjamúlt

melléknév
  • ódivatú, idejétmúlt, idejemúlt, régimódi, régies, ómódi, ósdi, ódon, elavult, korszerűtlen, túlhaladott, özönvíz előtti, ócska, avítt, avult, avatag, ásatag, levitézlett

demagóg I.

főnév
  • hordószónok (pejoratív), népámító, néplázító, népvezér (régies), népbolondító (tájnyelvi)

cenzúra

főnév
  • ellenőrzés, felülvizsgálat, revízió
  • szigorlat

elmosogat

ige
  • elmos, leöblít, elöblít, felmosakodik (tájnyelvi)

épít

ige
  • emel, rak, felrak, felhúz, készít, csinál, alkot, szerkeszt, állít, ácsol, tákol (pejoratív), eszkábál (pejoratív), összeró, ró, illeszt, rakogat (régies), gányol (régies)
  • építkezik
  • alkot, tervez, szerkeszt
  • alapít, létrehoz
  • (valamire, valakire): alapoz, bazíroz (bizalmas), számít (valakire), támaszkodik

megharagszik

ige
  • feldühödik, fölmérgesedik, megdühödik, felingerlődik, megsértődik, megbántódik, felháborodik, zokon vesz, felmérgesedik, megneheztel, felbőszül (választékos), felfortyan, megorrol, felfújódik (tájnyelvi), megböstörködik (tájnyelvi), megszusszad (tájnyelvi), felhergelődik, begurul (szleng), bepörög (szleng), begerjed (szleng), felpaprikázódik, felhúzza az orrát, dühbe jön, méregbe gurul, haragra gerjed, haragra lobban, kijön a sodrából, kikel magából

beszédkészség

főnév
  • kifejezőkészség, szókészség, ékesszólás, beszélőke (tájnyelvi), sváda (bizalmas)

bemárt

ige
  • belemerít, alámerít, benedvesít, átitat, beáztat, bevizez
  • (bizalmas): befeketít, megrágalmaz, bevádol, hírbe hoz, rossz hírbe kever, áskálódik, beárul, felad, besúg, eláztat (bizalmas), fúr (bizalmas), bemószerol, benyálaz (szleng)

bíró

főnév
  • ítélőbíró, rendőrbíró, hadbíró, békebíró, ítélőmester (régies), törvénytevő (régies), igazlátó (régies), törvénylátó (régies), seriff (idegen), kádi (régies)
  • játékvezető, játékbíró, döntőbíró, mérkőzésvezető, célbíró, versenybíró, sípmester

ernyedt

melléknév
  • lankadt, fáradt, elerőtlenedett, erőtlen, erejét vesztett, elcsigázott, kimerült, enervált, bágyadt, gyenge, lagymatag, pilledt (tájnyelvi), tikkadt, tottyadt (tájnyelvi)
  • petyhüdt, megereszkedett, lottyadt
  • (tájnyelvi): elnyűtt, kopott, vásott, foszladozó

fegyveres II.

főnév
  • katona, harcos, kardos (régies)

hajcsat

főnév
  • hullámcsat
  • kontycsat

forog

ige
  • körbejár, perdül, csavarodik, kering, kereng, pörög, megfordul, cirkulál, rotációt végez (szaknyelvi), karingálózik (tájnyelvi), forgolózik (tájnyelvi), kavarog, örvénylik
  • hentereg, gurul, hengeredik, hempereg, átfordul
  • fészkelődik, hánykolódik, izeg-mozog
  • (valahol): forgolódik, megfordul, tartózkodik
  • forgalomban van, kézről-kézre jár
  • táncol
  • piruettezik (szaknyelvi)

elölről

határozószó
  • elülről, elejéről, szemből, szemben
  • újra, elejétől

eliddogál

ige
  • eliszogat, pityizál (bizalmas), kvaterkázik

elvégez

ige
  • befejez, bevégez (választékos), teljesít, végrehajt, megcsinál, megvalósít, megtesz, végbevisz, véghezvisz, végére ér, elfogyat (tájnyelvi), letud (bizalmas), elintéz, (iskolát) kijár
  • (régies): elhatároz, rászánja magát

fokmérő

főnév
  • értékmérő, fokoló (tájnyelvi)

elrak

ige
  • eltesz, elrámol, elpakol, elcsomagol, eltakarít
  • elmozdít, áthelyez, elcsuszakol (tájnyelvi), félrerak, félretesz, eltüntet, elrejt, eldug
  • elhány, elbodonyáz (tájnyelvi), elkalabál (tájnyelvi), elkavarcol (tájnyelvi)
  • befőz, konzervál
  • elver, elpáhol, megrak (bizalmas), elnáspángol, elfenekel, elnadrágol, elagyabugyál, eltángál, elkalapál (bizalmas), elpüföl, eldönget, megcsapkod

döglik

ige
  • pusztul, hull, elhullik, gebed (tájnyelvi), döglészik (tájnyelvi), döglödözik (tájnyelvi)
  • (durva): lustálkodik, henyél, tétlenkedik, hever, lajhárkodik Sz: kerüli a munkát; fázik a munkától; lopja a napot
  • (valakiért): bolondul, rajong, bele van őrülve, bele van gárgyulva (bizalmas), bele van pistulva, megveszik (valakiért), oda-vissza van (valakitől) (szleng), berosál (szleng)

émelygés

főnév
  • hányinger, öklendezés, undor, undorodás, csömör, rosszullét, émely (régies)

forgalom

főnév
  • közlekedés
  • nyüzsgés, elevenség, élénkség, járás-kelés, jövés-menés, tevés-vevés, sürgés-forgás
  • látogatottság, frekvencia (idegen)
  • kelendőség, piac, áruforgalom