csillagfürt szinonimái

főnév
  • farkasbab, fügebab, gerezdesviola, kávéborsó, kisasszony tenyere, magyarkávé, spanyol viola

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

érdektelen

melléknév
  • unalmas, száraz, szürke, jellegtelen, jelentéktelen, szokványos, banális, sivár, kietlen, semleges, közömbös, vérszegény, színtelen, egyhangú, monoton, sablonos, sekélyes, üres, sótlan, semmitmondó, lényegtelen, lapos, elcsépelt, mechanikus (régies)
  • apatikus, közönyös, közömbös, passzív, fásult

üresedik

ige
  • ürül, fogy
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a csillagfürt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

cukornád

főnév
  • méznád

betelepít

ige
  • beköltöztet
  • benépesít
  • beültet, beplántál, meghonosít (valahol valamit)

bennlakó, bentlakó

főnév
  • kollégista, internista (bizalmas)

átlagos

melléknév
  • átlag, közepes, középszerű, szokványos, szokásos, mindennapi, hétköznapi, mindennapos, mezei, megszokott, sablonos, sematikus, tucat, elcsépelt, banális, semmitmondó, elkoptatott, szürke, egyszerű, rendes, normális, közönséges, semleges

csellózik

ige
  • gordonkázik, kisbőgőzik, violincellózik
  • (szleng): mosogat

díszkiadás

főnév
  • luxuskiadás, díszpéldány

közlöny

főnév
  • értesítő, sajtóorgánum, hivatalos lap, hírlap, napilap, folyóirat

aközben

határozószó
  • azalatt, addig, azonközben (régies), időközben, ugyanakkor
  • eközben, ezalatt

agglegény

főnév
  • legényember, öreglegény, nőtlen, aggfi (régies), rideglegény (régies), egyedülember (tájnyelvi), kanbagoly (tájnyelvi)

államfő

főnév
  • államelnök, köztársasági elnök

döglik

ige
  • pusztul, hull, elhullik, gebed (tájnyelvi), döglészik (tájnyelvi), döglödözik (tájnyelvi)
  • (durva): lustálkodik, henyél, tétlenkedik, hever, lajhárkodik Sz: kerüli a munkát; fázik a munkától; lopja a napot
  • (valakiért): bolondul, rajong, bele van őrülve, bele van gárgyulva (bizalmas), bele van pistulva, megveszik (valakiért), oda-vissza van (valakitől) (szleng), berosál (szleng)

elbájoló

melléknév
  • elragadó, megragadó, elbűvölő, megnyerő, bűbájos, vonzó, lenyűgöző, lebilincselő, varázslatos, megbabonázó, igéző, megejtő, elkápráztató, káprázatos

felkiált, fölkiált

ige
  • elkiáltja magát, felordít, felüvölt, felkurjant, felrivall, felsikolt, felvisít, felcsattan, feljajdul, kifakad, elbődül, kitör, rikkant, megsivall (tájnyelvi), felacsarkodik (tájnyelvi)
  • felkiabál, felszól

emigráció

főnév
  • kivándorlás, száműzetés, számkivetés, számkivetettség

csillapít

ige
  • csökkent, enyhít, mérsékel, tompít, zsongít (választékos), oszlat, könnyít, kisebbít, temperál, mitigál (régies), gyalít (tájnyelvi), (szomjúságot) olt, (éhséget) elver, fékez, mulaszt, szüntet
  • csitít, csendesít, nyugtat, békít, engesztel, csígat (tájnyelvi), csíkat (tájnyelvi), csitol (tájnyelvi)

cirkuszol, cirkuszoz

ige
  • hisztériázik, hisztizik (bizalmas), rájön a bolondja, rájön a bolondóra, arénázik (bizalmas)

dekáz, dekázik

ige
  • aprólékoskodik, kicsinyeskedik, deciz (tájnyelvi), fukarkodik, méricskél
  • (labdát) emelget

elveszít, elveszt

ige
  • elhagy, elhány, elszór, elrak, elkever, elhullat, elejt, elpotyogtat, szem elől téveszt Sz: elvesztette, mint a tót a miatyánkot
  • levetkőz, elhagy, kinő
  • alulmarad, kikap, elad, vereséget szenved, elbukik, (pénzt) eljátszik
  • (régies): megöl, elpusztít, elemészt, elveszejt (régies), elsuvaszt (tájnyelvi), elsemmiz (tájnyelvi)
  • (régies): elvét, téveszt

csónakázik

ige
  • evez, hajózik, gondolázik, ladikázik (tájnyelvi), ladikol (tájnyelvi), kajakozik, kenuzik
  • vízitúrázik

bevezető I.

melléknév
  • elöljáró, előkészítő, megnyitó, ajánló, kezdeményező, előzetes, kezdő, alapfokú

dezinficiál

ige
  • (szaknyelvi): fertőtlenít, megtisztít, sterilizál, sterilez, csírátlanít, csíramentesít

emeletes

melléknév
  • többszintes
  • (szleng): bődületes, oltári (szleng)