csatlós szinonimái

főnév
  • (régies): fegyverhordozó, fegyverhordó, fegyvernök, pajzshordó, kísérő, darabont, poroszló, testőr, védelmező, kengyelfutó (régies)
  • lovász
  • követő, kiszolgáló, bérenc, szatellita (régies), vazallus (pejoratív), zsoldos (pejoratív), uszályhordozó (régies), lakáj (pejoratív), hűbéres, csahos (pejoratív), szekértoló, mameluk (régies), talpnyaló, csacsener (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ütés

főnév
  • csapás, sújtás, ütleg, ökölcsapás, vágás, pofon, verés, husángolás (régies), pálcázás (régies), sulykolás (régies), zupálás (régies), rukk (idegen)
  • (kártya): trikk (idegen)

végezetül

határozószó
  • utoljára, végül, végül is, végtére, a végén, legutolszor, utolsóként, leghátul, bezárólag
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a csatlós szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

célzat

főnév
  • szándék, cél
  • (régies): utalás, sejtetés, példálózás

beoson

ige
  • belopakodik, belopódzik, beszökik, becsúszik, becsusszan, besurran, besettenkedik, besündörög, besompolyog, belopja magát, becsempészi magát, beférren (tájnyelvi)

beledug

ige
  • bedug, beletol, belenyom, beletesz, belerak, beleilleszt, belepiszlint (tájnyelvi)
  • belerejt, belecsempész, belecsúsztat

ásítás

főnév
  • ásítozás, tátongás (tájnyelvi)

cukroz

ige
  • galloz (szaknyelvi), gallizál (szaknyelvi), kandíroz (régies)
  • édesít

déli

melléknév
  • délvidéki, délszaki (választékos)

köszörül

ige
  • élesít, fen, élez
  • csiszol (szaknyelvi), ráspolyoz, simít, sorjáz (szaknyelvi)

aggasztó

melléknév
  • gyötrő, kínzó, nyugtalanító, kellemetlen, izgató, nyomasztó, ijesztő, fenyegető, riasztó, rémítő, félelmetes, vészjósló, baljóslatú, balsejtelmű (választékos)

alamuszi

melléknév
  • alattomos, ravasz, ravaszkodó, sunyi, sunnyogó (régies), lapító, képmutató, álnok, fondorlatos, sötétbehegedülő (tájnyelvi), lapútyimatyi (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): álomszuszék, lusta, rest, tunya, pepecs (régies)
  • (tájnyelvi): mamlasz, bátortalan, félénk, gyámoltalan, gyáva, anyámasszony katonája, mafla, pipogya, ügyefogyott, tutyimutyi, nyimnyám, teddide-teddoda

diftéria

főnév
  • difteritisz (szaknyelvi), krupp (szaknyelvi), torokgyík, toroklob (szaknyelvi), gusa (tájnyelvi), torokpenész (tájnyelvi)

egy-kettő II.

módosítószó
  • azonnal, rögtön, rögvest, tüstént

felemás

melléknév
  • különböző, eltérő, kétnemű
  • hibrid, abajdóc (tájnyelvi)
  • határozatlan, visszás

eltorlaszol

ige
  • elzár, elrekeszt, elszigetel, elbarikádoz, eltorlaszt (régies), megakaszt

csáva

főnév
  • pác, bőrpác, csávázólé, cserzőlé, cserlé, tímárcser (régies)
  • (tájnyelvi): moslék
  • (kifejezésben): baj, szerencsétlenség, galiba, slamasztika, pác, kutyaszorító

cakompakk II.

határozószó
  • (tájnyelvi): mindenestül, összesen, teljesen, együtt, együttesen, cakpakk (bizalmas)

csömör

főnév
  • undor, émelygés, hányinger, utálat, irtózás, iszonyodás, borzadás, ellenérzés, idegenkedés, taszítás, averzió (választékos), katzenjammer (idegen), csömörlet (tájnyelvi)

elszakít

ige
  • eltép, széttép, széjjeltép, szétszakít, kettéhasít, hasít, kettérepeszt, repeszt, szétszaggat, elszaggat, összeszaggat, kitép, kiszakít

cserjekaktusz

főnév
  • kaktuszfa, lombkaktusz

bestiális

melléknév
  • embertelen, durva, állatias, kegyetlen, brutális, vérszomjas

dagadó II.

főnév
  • páflik (tájnyelvi), bauchfleck (idegen)

elterjeszt

ige
  • bevezet, népszerűsít, közkinccsé tesz, divatba hoz, meghonosít, propagál
  • elhíresztel, közhírré tesz, közzétesz, szétkürtöl, elhírlel (régies)
  • (betegséget): széthord, széthurcol, továbbad, átragaszt (valakire)
  • (régies): elszór, elhint, elszillal (tájnyelvi), elszéllyez (tájnyelvi)