csökkenő szinonimái

melléknév
  • mérséklődő, kisebbedő, süllyedő, leereszkedő, leszálló, hanyatló, fogyó, lohadó, csillapodó, enyhülő, múló, szűnő, apadó, sorvadó, ritkuló, satnyuló, korcsosuló, gyengülő, romló, deszcendens (idegen), regresszív (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

heveder

főnév
  • szíj, szalag, kötél, öv, tartószíj, gurtni (bizalmas)
  • (szaknyelvi): gerenda, párkány, pánt, híd, pallódeszka
  • tartólemez
  • (régies): szorító, kötő, póla (régies), hasszorító, haskötő
  • hajtószíj, gépszíj, futószalag

autójavító

főnév
  • autószerelő műhely, gépjárműjavító, gépkocsiszerviz, autószerviz, szerviz
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a csökkenő szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

cseles

melléknév
  • furfangos, ravasz, csavaros, csalafinta, fortélyos, rafinált, agyafúrt, elmés, fondorlatos, fineszes (szleng), fifikás (bizalmas), minden hájjal megkent, leleményes, trükkös (bizalmas)

birodalom

főnév
  • állam, ország, impérium (régies), világhatalom, regnum (régies), monarchia, királyság, császárság, államközösség, nemzetközösség, tartomány, álladalom (régies)
  • (választékos): világa (valaminek)

betakar

ige
  • beborít, beterít, befed, beburkol, bebugyolál, bepátyókál (tájnyelvi), körülvesz, bevon, becsomagol, begöngyöl
  • elborít, ráborul (valamire), eltakar
  • (tájnyelvi): (rétet) learat, (termést) betakarít
  • (melegágyat): árnyékol, beárnyékol
  • (szleng): megver, megüt, helybenhagy, lekever (bizalmas), leken egyet (bizalmas), behúz (valakinek), leápol (szleng), bemos (szleng)

aztán

határozószó
  • azután, utána, majd, később, azt (tájnyelvi)
  • továbbá, és, meg

csíptet

ige
  • megfog, beszorít, odaszorít, erősít, rögzít, becsíp

dragonyos

főnév
  • könnyűlovas, kurtályos (régies)
  • debella

kúria

főnév
  • udvarház (régies), kastély, úri lak, udvarhely
  • nemesi telek, udvarháztelek
  • (régies): bíróság, törvényszék, táblabíróság (régies)
  • szentszék

alkalmas

melléknév
  • megfelelő, felhasználható, hasznavehető, célszerű, odavaló, rátermett, képzett, ügyes, jó, hozzáértő, való (valamire), képes (valamire), beillik, alkalmatos (tájnyelvi), rávaló (tájnyelvi)

aktatáska

főnév
  • irattáska, diplomatatáska

amiatt

határozószó
  • azért, azonkért (régies)
  • avégett, avégből, azért, hogy
  • afelől, arról, aziránt

eddigi

melléknév
  • előbbi, megelőző, korábbi, régebbi, egykori, hajdani, azelőtti, ezelőtti

élethű

melléknév
  • valószerű, valósághű, életszerű, valóságos, reális, hiteles, hibátlan, tökéletes, precíz, pontos

felsülés, fölsülés

főnév
  • kudarc, szégyen, megszégyenülés, csalódás, bukás, balsiker, vereség, blama (idegen), blamázs, baklövés, baki (bizalmas), leégés (bizalmas), csőd, fiaskó, égés (szleng), szívás (szleng), lebőgés (szleng)

eresz

főnév
  • csurgó (tájnyelvi), csörgő (tájnyelvi), eszterhéj (tájnyelvi), eszterhaj (tájnyelvi), csepegő (tájnyelvi), csörögő (tájnyelvi), ereszet (tájnyelvi), orrozat (régies)

csörgedez, csörgedez

ige
  • folydogál, csorog, csordogál, csobog, áramlik, patakzik, bugyog, szivárog
  • (vér): kering, folyik

csatornázás

főnév
  • csatornaépítés, kanalizáció (szaknyelvi), kanalizálás (szaknyelvi), vízelvezetés, szennyvízelvezetés, alagcsövezés (szaknyelvi)

diplomás

melléknév, főnév
  • egyetemi végzettségű, főiskolai végzettségű, okleveles, tanult, értelmiségi

epekedik

ige
  • eped, epedezik (választékos), sóhajtozik, sóvárog, kíván, kívánkozik, óhajt, áhít, áhítozik, vágyik, vágyódik, vágyakozik, eseng (választékos), él-hal (valamiért), ácsingózik, szomjazik

dalárda

főnév
  • énekkar, énekegyüttes, kórus, dalegylet, dalosegylet, dalkör (régies), dalosszövetség

bóbita

főnév
  • búb, tollbokréta, tollcsomó, tollpamat
  • fityula, főkötő

dolomit

főnév
  • barnapát, gyöngypát, ankerit (idegen)

eredendő

melléknév
  • áteredő (bűn), alapvető (hiba)