belemárt szinonimái

ige
  • belemerít, megmárt, beáztat, átáztat, bevizez, megnedvesít
  • beleszúr, belemélyeszt, belevág, beledöf, belenyom
  • (bizalmas): belekever, bajba kever, gyanúba kever, beleránt, kompromittál (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

megszédül

ige
  • elszédül, elbódul, megfordul a világ (valakivel), elkábul, elkámpicsorodik (tájnyelvi), megkortyan (tájnyelvi)
  • megőrül, elmegy az esze

évfolyamtárs

főnév
  • osztálytárs
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a belemárt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

beázik

ige
  • átázik, átnedvesedik, vizesedik, nyirkosodik

álnév

főnév
  • fedőnév, inkognitó, kriptonima (szaknyelvi), pszeudonima, művésznév, felvett név, költött név (régies)

alattomos

melléknév
  • sunyi, rosszindulatú, rókalelkű (választékos), fondorlatos, fondorkodó, jellemtelen, álnok, ármányos, ármánykodó, csalárd, kétszínű, körmönfont, rosszban sántikáló, sanda, alamuszi, sumák (szleng), faramuci (bizalmas), orv (régies), sötétbehegedülő (tájnyelvi), bogoshuska (tájnyelvi) Sz: a szeme sem áll jól; hátulról mellbe szúr; olyan, mint a sanda mészáros

bekapcsolódik

ige
  • (kapocs): becsukódik, összecsukódik, összezáródik, bezáródik
  • csatlakozik, belép

bizonytalan

melléknév
  • kétes, kétséges, kétségbevonható, kérdéses, esetleges, kétértelmű, többértelmű, félreérthető, homályos, ködös (választékos), megkérdőjelezhető, vitatható, vitás, dubiózus (idegen), hajszálon függ
  • (időjárás): kiszámíthatatlan, szeszélyes, változékony
  • ingatag, labilis, ingó, dülöngélő, tántorgó, imbolygó, ingadozó, támolygó, instabil (idegen), gyenge
  • habozó, ingadozó, bizonytalankodó, határozatlan, tétova, tétovázó, hezitáló, döntésképtelen, téveteg, vacilláló (bizalmas)

kétéltű I.

melléknév
  • kétlaki, kétéletű

bolondokháza

főnév
  • elmegyógyintézet, ideggyógyintézet, őrültekháza, diliház (bizalmas), bolondház (régies), tébolyda (régies), zárt intézet (bizalmas), vigyorgó (szleng), mosolygó (szleng)
  • kapkodás, felfordulás, zsibvásár, zűrzavar, ribillió, cirkusz, hacacáré (tájnyelvi), kupleráj (pejoratív), dzsumbuj (bizalmas)

cigányzenész

főnév
  • szaloncigány (régies), muzsikus cigány

előbbi

melléknév
  • megelőző, előző, korábbi, régebbi, egykori, azelőtti, hajdani, régmúlt, régvolt, előbbeni (régies)
  • fent említett, fenti, föntebbi

dramatizál

ige
  • sötéten lát, eltúloz, felnagyít

belenyúlik

ige
  • beleér, belelóg
  • eltart (valameddig), elhúzódik (valameddig)

baromfiudvar

főnév
  • tanyaudvar, gazdasági udvar, baromfikifutó, baromfifarm, baromfitenyésztő telep, majorság (tájnyelvi)

betörés

főnév
  • kitörés, bezúzás, beszakítás, átütés, átlyukasztás
  • lakásbetörés, tolvajlás, lopás, rablás, fosztogatás, kifosztás
  • hadjárat, roham, agresszió (szaknyelvi), megrohanás, lerohanás, invázió, berontás, benyomulás, offenzíva, elözönlés, megszállás, bevonulás
  • front, frontbetörés

dolog

főnév
  • munka, munkavégzés, teendő, feladat, tennivaló, dolgozás, foglalatosság, elfoglaltság, megbízás, szolgálat, kenyérkereset, munkaalkalom, robot (bizalmas), fáradság, időtöltés, gürcölés, erőkifejtés, erőfeszítés, fáradozás, lecke, házi feladat
  • terv, szándék, elképzelés
  • ügy, téma, elintézendő, keresnivaló
  • kérdéskör, témakör
  • cselekedet, tett, magatartás
  • esemény, történet, eset
  • helyzet, sors, hogylét, állapot
  • tárgy, holmi, eszköz, portéka, egy-más, valami, izé, cókmók, vacak, dologság (tájnyelvi), cucc (szleng), ketyere (szleng), bigyó (szleng), bizgentyű (szleng), izémizé (szleng), mifene (bizalmas), akármi (szleng), etvasz (szleng), móka (szleng), szerkentyű (bizalmas)
  • szubsztancia (idegen), objektum, létező, lény
  • székelés, széklet, vizelés, vizelet

bennlakó, bentlakó

főnév
  • kollégista, internista (bizalmas)

amikor I.

határozószó
  • mikor (választékos), miközben, mialatt, amíg, ahogy, mihelyt, midőn (régies), amidőn (régies), mikoron (régies), mihelyst (tájnyelvi)
  • valahányszor

bigott

melléknév
  • vakbuzgó, fanatikus, rajongó, megszállott, hitbuzgó, vakhitű (régies), szenteskedő, szentfazék, enthuziaszta (idegen), dogmatikus, dogmatista (idegen)

dörzsölődik

ige
  • súrlódik, horzsolódik, csiszolódik