bölcselő szinonimái

főnév
  • filozófus, gondolkodó, teoretikus, bölcsész

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

osztatlan

melléknév
  • csonkítatlan, csorbítatlan, hiánytalan, egy, egész, egységes, tagolatlan, ép, érintetlen, teljes, tökéletes
  • általános, egyhangú, egynemű

visszaigazít

ige
  • visszahelyez, visszarendez
  • (órát): visszaállít, visszahúz, hátraigazít, hátraállít, hátrahúz
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a bölcselő szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

bizonyul

ige
  • (valaminek, valamilyennek): minősül, látszik, tűnik, mutatkozik
  • (valakire valami): rábizonyul

bálna

főnév
  • cet, cethal (tájnyelvi)

áttelel

ige
  • téli álmot alszik, kitelel

alázatos

melléknév
  • megalázkodó, alázatoskodó, meghunyászkodó, szolgalelkű, behódoló, hajlongó, hajbókoló, jámbor, lakájtermészetű, szervilis (pejoratív), udvariaskodó
  • engedelmes, készséges, ragaszkodó, szerény, devotus (régies)
  • tiszteletteljes, tiszteletadó, tisztelettudó Sz: a maga árnyékának is köszön; meglapul, mint a jó tojó tyúk

bordal

főnév
  • ivódal, mulatóvers, csutora (régies), dőzsdal (régies), anakreoni dal (szaknyelvi)

csaó

módosítószó
  • helló (bizalmas), szia (bizalmas), szervusz, viszlát, cső (szleng), légy jó (szleng), szió (szleng), szióka (szleng), csók (bizalmas), smár (szleng), bye-bye (idegen)

kiváltságos

melléknév
  • kivételezett, kivételes, privilegizált (idegen), kitüntetett, előnyös
  • (régies): sajátos, sajátságos, különleges, megkülönböztetett

csendestárs

főnév
  • kültag, stiller-co (idegen), üzletfél, üzlettárs

derűlátó

melléknév
  • bizakodó, optimista, reménykedő, vidám, könnyed, kedélyes, joviális, optimisztikus (idegen) Sz: rózsaszínben látja a világot

esküszöveg

főnév
  • esküforma, eskü

eljegyez

ige
  • elgyűrűz, meggyűrűz, elkendőz (régies), elmátkásít (régies), kézfogót tart, jegybe ad (régies)

bömböl

ige
  • bőg, üvölt
  • (ágyú): morajlik, zúg, dörög
  • bőg, ordít, óbégat, bőköl (tájnyelvi), koákol (tájnyelvi)

bitang II.

melléknév
  • elvetemült, hitvány, semmirekellő, jellemtelen, gaz, alávaló, semmiházi, mihaszna, ebadta, züllött, senkiházi
  • gazdátlan, uratlan, eltévedt, kallódó, szökött, elkóborolt, kóricáló (tájnyelvi), elbitangolt (tájnyelvi)

cigányzenekar

főnév
  • banda, cigánybanda (tájnyelvi), rajkózenekar

elhajít

ige
  • eldob, elvet, elrepít, ellódít

bukszus

főnév
  • puszpáng, télizöld, kruspán (tájnyelvi)

bárhová

határozószó
  • bármerre, akárhová, akármerre

coca

főnév
  • (bizalmas): disznó, sertés, hízó, koca, malac, röfi (bizalmas)

elindít

ige
  • mozgásba hoz, beindít, begyújt, működésbe hoz, bekapcsol, megindít
  • útnak ereszt, útjára bocsát, elbocsát, útnak indít, elküld, útra tesz (tájnyelvi)
  • elkezd, megindít, hozzáfog, nekilát, megnyit (valamit)
  • előidéz, kivált