-e szinonimái

határozószó
  • (régies), vajon

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

térfogat

főnév
  • köbtartalom, űrtartalom, befogadóképesség, űrméret, kiterjedés, terjedelem, kubatúra (régies), volumen, kapacitás

vértes I.

melléknév
  • vasas (régies), mellvasas, páncélos
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a -e szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

dioptria

főnév
  • fénytörésfok, fénytörő erő

célszerű

melléknév
  • célravezető, hasznos, használható, hasznavehető, alkalmas, alkalmazható, hatékony, gyakorlati, ajánlatos, előnyös, kedvező, jótékony, megvalósítható, keresztülvihető
  • hathatós, életrevaló, kifizetődő, gyakorlatias, praktikus, célirányos, megfelelő, opportúnus (idegen), helyénvaló, helyes, ésszerű, tanácsos, racionális, józan, elfogadható, járható, indokolt

bugyolál

főnév
  • göngyöl, burkol, takar

bemélyedés

főnév
  • rovátka, vájat, vágat, horpadás, törés, hasadék, repedés, rés, hézag, horony, nút (idegen)
  • behorpadás, lakúna (szaknyelvi)

dörrenés

főnév
  • dörej, durranás, dördülés, pukkanás, robaj, robbanás, csattanás, roppanás, dübörgés, morajlás, harsogás, detonáció
  • lövés, puskalövés

élet

főnév
  • emberélet, lét, létezés, életmód, életvitel, életfolyamat, élés, fennállás
  • pályafutás, sors, életút, életpálya
  • világ
  • hatály, érvény, tartam
  • elevenség, derű, életöröm
  • megélhetés
  • (tájnyelvi): gabona, búza

leomlik, leomol

ige
  • összeomlik, összeomol, összedől, összerogy, beomlik, összerogyik, berogy, berogyik, romba dől, leborul, lezuhan, ledől, ledűl (tájnyelvi)
  • lehull, leszakad
  • leroskad, lerogy, lerogyik, összeesik, összeroskad, összecsuklik, földre zuhan, elájul, elterül, elalél, kollabál (idegen)
  • leborul (valaki előtt), letérdel, térdre borul, térdre esik, térdre hull, térdre omlik, leveti magát
  • aláhull

átérez

ige
  • átél, beleéli magát, beleérzi magát, együtt érez, megért

árnyalat

főnév
  • szín, színárnyalat, fokozat, színezet, tónus, valőr (idegen), árnyéklat (régies)
  • különbség, eltérés, nüansz (idegen)

avult

melléknév
  • idejétmúlt, ósdi, avítt, egykori, ódivatú, divatjamúlt, régies, elévült, ó (régies)
  • (tájnyelvi): kopott, nyűtt, elnyűtt, viseltes

elhantol

ige
  • eltemet, sírba helyez, elföldel, elás, elkapar(választékos)

elromlik

ige
  • tönkremegy, elhasználódik, meghibásodik, leáll, befullad, felmondja a szolgálatot, bedöglik (bizalmas), bekrepál (szleng), lerobban (szleng), kikészül (bizalmas), bemondja az unalmast (szleng), bekrachol (bizalmas), lerohad (szleng), kipurcan (szleng), beszarik (durva), kifingik (szleng), fuccsba megy (bizalmas), gajra megy (szleng), gajdeszra megy (szleng), tropára megy (szleng)
  • megromlik, megrothad, megbüdösödik, megavasodik, megposhad, megpenészedik, megbuggyan, elbecsekedik (tájnyelvi)

föl2

főnév
  • (ételen): hártya, bőr
  • java, legjava, színe

féktelen

melléknév
  • heves, szilaj, bősz, fékevesztett, fékezhetetlen, szertelen, esztelen, zabolátlan, őrült, tomboló, vad, mértéktelen, fegyelmezetlen, rakoncátlan, engedetlen
  • elszabadult, gáttalan, gátlástalan, kicsapongó Sz: nincs kocsisa eszének; olyan, mint a ménes; elszakasztotta a kötőféket
  • túláradó, túlcsorduló, szabadjára engedett, lángoló, perzselő, heves, szenvedélyes, széles (jókedv)
  • pajkos, csintalan, dévaj (régies)

éberség

főnév
  • ébrenlét, virrasztás
  • figyelés, figyelem, vigyázat, vigyázás, elővigyázat, körültekintés, előrelátás, megfontoltság, meggondoltság, óvatosság, készenlét, vigilancia (idegen), őrködés, szemfülesség, szemesség

dicsfény

főnév
  • glória, glorióla (idegen), sugárkoszorú, sugárkorona, fénykoszorú, dicssugár (régies)

elálmélkodik

ige
  • elámul, elcsodálkozik, ámulatba esik

fedett

melléknév
  • zárt, védett, letakart, betakart
  • fedeles

egyenérték

főnév
  • ellenérték, hasonérték, ekvivalencia (szaknyelvi), paritás (szaknyelvi)
  • egyenértéksúly (szaknyelvi)

címeres

melléknév
  • hírhedt, cégéres, megbélyegzett, hétpróbás
  • (régies): jeles, kiváló, nevezetes, neves

eldönt

ige
  • feldönt, felborít, fellök
  • elhatároz, eltökél, rászánja magát, kimondja a végső szót, rezolvál (régies), lezár, befejez, dűlőre visz, megpecsétel, véget vet, elintéz, fixál (valamit) (bizalmas)

fék

főnév
  • kötőfék, gyeplő, zabla, zabola (régies), ere (régies), kantár (régies)
  • keréksaru (régies)
  • korlát, gát, akadály, határ, visszahúzó erő
  • szigor, felügyelés, fegyelem, korlátozás