őrültség szinonimái

főnév
  • elmebetegség, bolondság, őrület, téboly, eszelősség, hülyeség, elmebaj
  • marhaság (bizalmas), agyrém, esztelenség, ostobaság, baromság

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

röpke

melléknév
  • könnyed, szárnyaló, röpködő, repkedő, röpdöső, repdeső, szállongó
  • változékony, állhatatlan, ingatag
  • rövid, múló, mulandó, múlékony, futó, futólagos, tűnő, tünékeny, efemer (idegen), tiszavirág-életű, kérészéletű

elhibáz

ige
  • elront, eltéveszt, elvét, elbaltáz (szleng), elpuskáz (bizalmas), kihagy, eltol (bizalmas), elszúr (bizalmas), elbarmol (szleng), elcsesz (szleng), elbaszik (durva), elfuserál (bizalmas), elpaccol (bizalmas), elpackáz (bizalmas), melléfog, bakot lő, kudarcot vall, elügyetlenkedik, elhülyéskedik, elnéz
  • mellélő, mellétrafál Sz: elhibázza, mint a macska a fingást; balfogást csinál; rossz lóra tesz; eltalálja szarva közt a tőgyit; eltalálja, mint cigány a búzavetést
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a őrültség szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ortológia

főnév
  • nyelvhelyesség

nagyhét

főnév
  • húsvét hete, szenthét (tájnyelvi), sanyarúhét (tájnyelvi)

mulattató II.

főnév
  • bohóc, mókamester, tréfacsináló, komédiás, bolond (bizalmas)

megszólít

ige
  • aposztrofál (idegen), adresszál (régies), hozzáfordul, szóba áll (valakivel), szóba elegyedik (valakivel), beszédbe ered (valakivel)

önkényuralom

főnév
  • despotizmus (idegen), kényuralom, zsarnokság, zsarnokoskodás, abszolutizmus (idegen), tekintélyuralom, egyeduralom, autokrácia (idegen), autokratizmus (idegen), diktatúra, parancsuralom, parancsuralmi rendszer, terror

párzik

ige
  • párosodik, párosul, közösül, nemz
  • (kérődző) üzekedik, hág, nőszik (régies), fedez
  • (hal) ívik, futos (tájnyelvi)
  • (tehén) folyat
  • (juh, kecske) bakol (tájnyelvi), bagzik (tájnyelvi), bagódik (tájnyelvi), bergzik (tájnyelvi), bezerel (tájnyelvi), rigyel (tájnyelvi)
  • (sertés) (tájnyelvi) rüvik
  • (szárnyas) petelődik (tájnyelvi)

markos II.

főnév
  • marokszedő, marokvevő

magasztal

ige
  • egekig magasztal, dicsér, agyondicsér, feldicsér, áradozik (valakiről), dicsőít, áld, istenít, bálványoz, tömjénez, dicshimnuszt zeng (valakiről), imád, fölemel (régies)

kérdez

ige
  • tudakol, tudakozódik, tudakozik (tájnyelvi), tudakolódik, érdeklődik, puhatol, kérdezősködik, firtat, kérd, kérdezget, cenzeál (idegen), informálódik, faggat, nyaggat, vallat

megbont

ige
  • felbont, széthasít, szétbont, szétszed, elválaszt, szétválaszt, vitiál (idegen)
  • megbolygat, kikezd, meglazít, fellazít, kibogoz, megtör, felfordít, megzavar, megoszt, szétzilál
  • zülleszt

penész

főnév
  • doh, guba (tájnyelvi), pimpó (tájnyelvi), penyvedtség (tájnyelvi, régies), rothadás, letyvedés (régies)
  • (régies): vénség, banya, szipirtyó
  • penészvirág

produktív

melléknév
  • alkotó, termékeny, gyümölcsöző, hasznos, eredményes, hasznot hajtó, jövedelmező, szapora (szaknyelvi), kifizetődő, előnyös, rentábilis (szaknyelvi), termelékeny

elválik

ige
  • szétválik, elkülönül, különválik, széthasad, kettéválik, szétválasztódik, (út) elágazik
  • eltávozik, elbúcsúzik, elköszön, elszakad, megválik
  • (házaspár): szétmegy, széjjelmegy, különmegy, felbontja a házasságot Sz: külön kenyérre megy; kétfelé hányják a sonkát; kettévágják a kenyeret
  • különbözik, elkülönül, elhatárolódik, kiválik
  • eldől, tisztázódik, kiderül, elhatározódik (régies)

szemléltetés

főnév
  • ábrázolás, bemutatás, illusztráció
  • bizonyítás, demonstráció, magyarázat

sátor

főnév
  • vigvam (idegen), jurta, szárnyék (régies), ponyva (régies)
  • táborhely
  • bódé, stand, pavilon

őserdő

főnév
  • ősrengeteg, ősvadon, dzsungel, rengeteg

orgonista

főnév
  • orgonaművész, orgonajátékos

panaszos I.

melléknév
  • szomorú, kesergő, bánatos, elégikus, síri (választékos), gyászos, elcsukló (választékos), siránkozó (pejoratív), nyafogó
  • sértett, megbántott, elégedetlen

sáfrány

főnév
  • fűszersáfrány, krókusz (szaknyelvi)

összekap

ige
  • összehúz, összeránt, összefog, összevon, összeszed
  • (összekapja magát): felöltözik, felöltözködik, rendbe szedi magát
  • megembereli magát
  • összevész, összeszólalkozik, összezördül, összekülönbözik, összezörren, összetűz, összeszusszan (tájnyelvi), összehorgol (tájnyelvi)

napnyugta

főnév
  • napnyugat (választékos), napszállta, napszállat (régies), napáldozat (régies), napáldozta (régies), napszentület (tájnyelvi), naphajlat (tájnyelvi), naplemente, alkony, alkonyat, alkonypír, esthajnal (régies), szürkület, esthomály

paraván

főnév
  • spanyolfal, térelválasztó
  • ellenző, kályhaellenző

sarkcsillag

főnév
  • poláris csillag, Északicsillag, fúrócsillag (tájnyelvi)
  • (választékos): vezércsillag, vezéreszme
  • (szleng): prostituált, szajha, kurva (durva), cafka (szleng), ringyó (durva), cemende (tájnyelvi)