összeütközés szinonimái

főnév
  • csata, háború, ütközés
  • karambol, szerencsétlenség, baleset
  • összetűzés, összecsapás, csetepaté, megütközés, incidens, konfliktus, nézeteltérés, nézetkülönbség, affér (bizalmas), viszály, kollízió (idegen), csatározás, civakodás, civódás, perpatvar, veszekedés

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

felpaprikáz

ige
  • felingerel, felbosszant, felmérgesít, feldühít, felidegesít, felbőszít, zabosít (szleng), dühbe hoz, dühbe gurít, kihoz a sodrából, méregbe gurít, haragra gerjeszt, felcukkol (szleng), bepörget (szleng), begerjeszt (szleng), bezsongat (szleng), bepöccent (szleng)

fésű

főnév
  • tetűgereblye (tájnyelvi), tetűpuska (szleng), gereben (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a összeütközés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

öntöz

ige
  • locsol, permetez, esőztet, harmatoz (régies)
  • nyirkosít, vizez, nedvesít, fröcsköl, spriccel (bizalmas), behint, fecskendez, fecskend (tájnyelvi), irrigál (idegen)
  • áztat, füröszt, áraszt, átitat

nélkülözhető

melléknév
  • fölösleges, fölös, szükségtelen, létszámfeletti, haszontalan, hasznavehetetlen, hiábavaló, kéretlen, nem kívánt, hívatlan, mellőzhető, elhagyható, pótolható, lényegtelen, esetleges, járulékos, mellékes, indokolatlan

nagyítás

főnév
  • túlzás, nagyzás, túljátszás
  • felértékelés
  • fokozás, túlbecslés
  • nagyobbítás, kitágítás, terjesztés
  • növelés, gyarapítás, emelés, fokozás, nyújtás

mellékel

ige
  • csatol, hozzácsatol, hozzátesz, kapcsol, hozzákapcsol, hozzáfűz, hozzátold, inkludál (szaknyelvi)

összeg

főnév
  • végösszeg, összesség, mennyiség
  • pénzösszeg, summa (bizalmas)

pergőtűz

főnév
  • össztűz

megbetegszik

ige
  • megkap (betegséget), elkap (betegséget), ágynak esik, ágynak dől, lebetegedik, lerobban (bizalmas), leesik a lábáról, lebetegül (tájnyelvi)
  • megfertőződik, meghűl, megfázik, göthül (tájnyelvi)

másik

névmás
  • más (régies), másforma, további, egyéb
  • (régies): második

kevésbé

határozószó
  • kisebb mértékben, kisebb fokban, nem annyira

meggyötör

ige
  • megkínoz, nyomorgat, megnyuvaszt (tájnyelvi), megnyekegtet (régies), elcsigáz, megsanyar (tájnyelvi)

pirongat

ige
  • korhol, fedd, dorgál, szid, arcáz (régies), hurrogat (tájnyelvi), porvál (tájnyelvi), szemére vet, szemrehányást tesz, megint, lehord (bizalmas), megró, rápirít

ráesik

ige
  • ráhull, ráomlik, rádől, ráhuppan (bizalmas), rápotyog (bizalmas), rázuhan, rápottyan, rápuffan (bizalmas), ráborul, rászakad, rázúdul

építés

főnév
  • építkezés, felhúzás

szétoszlat

ige
  • szétkerget, széjjelkerget, feloszlat, szétugraszt, széjjelugraszt, szétver, szétzavar, széjjelzavar, szétrobbant

simít

ige
  • egyenget, planíroz (régies), lapít, hengerel (szaknyelvi)
  • vasal, mángorol, simáz (tájnyelvi), sikárol (tájnyelvi)
  • gyalul
  • reszel
  • köszörül
  • csiszol, fényesít, tisztít
  • megsimít, megérint, simogat, cirógat
  • elsimít, eltussol, szőnyeg alá söpör, eltüntet, sminkel (pejoratív), elmismásol (bizalmas)

összeveszés

főnév
  • veszekedés, perpatvar, civakodás, civódás, szóváltás, perlekedés, egyenetlenkedés, összeszólalkozás, konfliktus

önfeláldozás

főnév
  • odaadás, önmegtagadás, áldozatkészség, önzetlenség, áldozat, lemondás, altruizmus (idegen)

passzol

ige
  • (szaknyelvi): (labdát) továbbít, lead
  • (bizalmas): odaad, átad, átnyújt, továbbít

semmittevő

melléknév, főnév
  • dologtalan, tétlen, léha, tétlenkedő, léhűtő, mihaszna, naplopó, henye, lusta, tunya, semmirekellő, ingyenélő, hétlusta, here (pejoratív)

pálma

főnév
  • pálmafa
  • (régies): datolyafa, datolya (régies)
  • (választékos): siker, dicsőség, babér

netalán

határozószó
  • netán, esetleg, lehet hogy, véletlenül, talán, netalán, tán
  • hátha mégis

példátlan

melléknév
  • egyedülálló, ritka, kivételes, egyedi, egyszeri, egyetlen, páratlan, példa nélkül álló, utolérhetetlen, különleges, felülmúlhatatlan, rendkívüli, utánozhatatlan Sz: párját ritkítja; nincs hozzá fogható; egyedüli a maga nemében
  • szörnyű, elképesztő, hallatlan, arcátlan

sikkaszt

ige
  • csal, hűtlenül kezel (választékos), sikít (szleng), megfaggyúz (szleng), surint (régies)
  • (régies): lop, elvisz, eltüntet, eltulajdonít, elemel, elsinkófál (bizalmas), megcsap (szleng), elcsakliz (bizalmas), megfúj (szleng)