érzéki szinonimái

melléknév
  • érzékletes, érzékelhető, észlelhető, tapasztalható, érezhető, szenzuális (idegen), testi, fizikai, természeti, anyagi, materiális, anyagias, tapasztalati, kézzelfogható
  • szexuális, buja, érzékies, erotikus, jóvérű (tájnyelvi), tüzes, erotomániás, kéjenc, élvhajhász, hedonikus (idegen), szexis (bizalmas), fehérmájú, nagyvérű, kéjvágyó, kéjsóvár, kéjelgő, szenvedélyes, temperamentumos, élveteg (választékos), forróvérű, nagy természetű, kívánatos

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

mari

melléknév, főnév
  • (szaknyelvi): cseremisz

ondolál

ige
  • hullámosít, bodorít, besüt, berak, göndörít, dauerol
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a érzéki szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

emészt

ige
  • sziesztázik (bizalmas), ejtőzik, kérődzik (pejoratív)
  • (természeti folyamat): pusztít, rongál, tönkretesz
  • (bánat): rág, őröl, sorvaszt, epeszt, aggaszt, kínoz, mardos, marcangol, gyötör, furdal

élénkít

ige
  • frissít, üdít, felpezsdít, megújít, vitalizál, erőt önt (valakibe)
  • serkent, feldob (bizalmas), stimulál, ösztönöz, felvillanyoz, sarkall, felizgat, gerjeszt, megelevenít
  • siettet, szaporáz, fokoz, gyorsít
  • (stílust, előadást): színesít, színez, tarkít

ékezet

főnév
  • mellékjel, diakritikus jel (szaknyelvi), írásjel, vonás, vonal, vessző, pont, ékjel (régies), akcentus (régies), komma (régies)

dália

főnév
  • krumplirózsa, georgína (szaknyelvi)

ereszcsatorna

főnév
  • esőcsatorna, csatorna, lefolyó, folyóka, levezetőcsatorna, csurgó (tájnyelvi)

felakaszt, fölakaszt

ige
  • felfüggeszt, fellógat, biggyeszt, bigyerít (régies), eltesz, felrak
  • feltűz
  • felköt, kivégez Sz: a vármegye temette el; a pénteki kolbász megakad a torkán; csak el nem kerülheti a szálfát; ég és föld között lakik; egy poltúrán vették nyakravalóját; elszalad a nyúl a lába alatt; eltemetik szemfedél nélkül; felemelik a polcra; felfűzik, mint a kopót; felhágott a lépcsőn, de le nem jöhetett; felkötik a búfelejtőre; felmagasztalják az ég felé; felviszik a fellegvárba; főbíró prédikál a temetésén; fogasra akad; hóhér falatja lett; hosszabb lett, mint azelőtt volt; hosszú betűt csinálnak belőle; hurokra akad a torka; kiteszik a szellőre; kivitték száradni az akasztófára; kivitték, de a fán felejtették; lajtorján megy a sírba; létrán megy a másvilágra; más köti fel neki a nyakravalót; megette a hóhér; megfúlt a hóhér madzagján; megterhelte a fát; nem éri a lába a földet; olyan magasra emelik, hogy el sem érhetni; összeadja a hóhér a köteles lányával; ország-világ láttára felmagasztalják; szél hányogatja a cserfán; szél fújja a talpát; vezetni kell a sírba

mentőállomás

főnév
  • segélyhely, elsősegélyhely, elsősegély-állomás

bútor

főnév
  • bútorzat, berendezés, garnitúra

bölcselő

főnév
  • filozófus, gondolkodó, teoretikus, bölcsész

cingár

melléknév
  • sovány, vékony, vézna, szikár, vékonydongájú, keszeg (bizalmas), vékonypénzű (tájnyelvi), cinege, girhes, csenevész, nyápic, csontos, törékeny, ösztövér (választékos), nyáladék (pejoratív), cérnafosó (tájnyelvi), cicellér (tájnyelvi), cinábor (tájnyelvi), cinegekáplár (tájnyelvi), gisza (tájnyelvi), gernya (tájnyelvi), göthös (tájnyelvi), csont és bőr

felettes, fölöttes II.

főnév
  • főnök, vezető, igazgató, parancsnok, elöljáró, feljebbvaló, nagyfőnök (bizalmas), góré (bizalmas), principális (régies)

fénytörés

főnév
  • sugártörés, refrakció (szaknyelvi)

heveny

melléknév
  • akut (szaknyelvi), gyors lefolyású, heves, gyorsan elharapódzó, hirtelen, rohamos, súlyos, veszedelmes, fenyegető
  • sürgős, égető, friss, szapora, szélsőséges
  • (régies): meleg, forró

gyalogszerrel

határozószó
  • gyalog, gyalogosan, az apostolok lován (bizalmas), lábbusszal (bizalmas), maga alkalmatosságán

érzésvilág

főnév
  • érzület, lelkület, érzelemvilág, kedélyvilág, lelkivilág, belvilág (régies), szív

embercsoport

főnév
  • tömeg, népség, sokaság, népréteg, embersereg, nyáj (pejoratív), csürhe

fáradságos

melléknév
  • fáradalmas, vesződséges, nehéz, keserves, verejtékes, fárasztó, kemény, megerőltető, kimerítő, bajos, terhes, gyötrelmes, strapás (bizalmas), difficilis (idegen), kenyérgőzös (tájnyelvi)

grácia

főnév
  • báj, bájosság, kecsesség, kecs
  • kegyelem, kegy, megbocsátás, irgalom
  • jóindulat, kedvesség
  • hála, köszönet

etet

ige
  • táplál, étet (tájnyelvi), ellát, kosztol, élelmez, jóltart
  • szoptat
  • (állatot): takarmányoz, abrakol, legeltet, tart, hizlal
  • (szleng): félrevezet, becsap, áltat, ámít, hiteget, szédít (bizalmas), bolondít

elfogad

ige
  • átvesz, elvállal
  • egyetért, elismer, megvall, magáévá tesz, tudomásul vesz, meghajol vki előtt, beleegyezik, belenyugszik, belemegy (bizalmas), tiszteletben tart, méltányol, tolerál, akceptál, szentesít, engedélyez, jóváhagy, helybenhagy, megszavaz, hozzájárul
  • igazol, nyugtáz

fegyvertelen

melléknév
  • védtelen, sebezhető, kiszolgáltatott, gyenge, támadható, erőtlen

gyakorlótér

főnév
  • gyakorlóterep, gyakorlópálya, rohampálya, gyaktér (szleng), szöcske (szleng)