prosztézis jelentése
nyelvtan ejtéskönnyítő hang vagy szótag a szó elején, mint magyar i-skola (latin schola ), görög pi-ptó ‘esem’ (ptószisz ‘esés’)retorika szónoki beszéd elején a téma rövid megjelölésegörög proszthészis ‘ua.’, tkp. elététel: prosz- ‘elé, hozzá’ | (ti)thémi ‘tesz’
További hasznos idegen szavak
A prosztézis és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.
melléknév nyelvtan a kiejtés szerinti (írásmód)főnév nyelvtan a hangtan tudósatudomány német phonetisch, Phonetiker ‘ua.’, lásd még: fonetika
orvosi hörgőtükrözéslatin bronchoscopia ‘ua.’: lásd még: bronchus | görög szkopeó ‘néz’
földrajz hegyrajz, a felszíni formákkal foglalkozó résztudományangol orography ‘ua.’: görög orosz ‘hegy’ | lásd még: -gráfia
nyelvtan az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágatörténelem (a náci fajelméletben) a vezetésre hivatott germán "fajhoz" tartozónem zsidó
óperzsa, óind arya ‘jogszerű, nemes, előkelő’
filozófia a világban jelen lévő nagy illúzió a hindu és buddhista bölcseletben, az anyagi világ káprázata, amely megköti a tökéletességre törekvőtszanszkrit , ‘varázserő’ ← má ‘teremt’
jogtudomány a bűnügytan szakértőjemagyar , lásd még: kriminológia (a biológia–biológus és hasonló szópárok mintájára)
nyelvtan a szótestbe beillesztett toldalék az ún. bekebelező vagy poliszintetikus nyelvekbentudományos latin , ‘ua.’: latin in- ‘bele’ | fixum ‘rögzített dolog’ ← figere, fixum ‘rögzít’lásd még: fix
csipkelődik
magyar , ← német pikant , lásd még: pikáns
növénytan a parafa rugalmas sejtfalainak kémiai anyagaangol suberin ‘ua.’: latin suber ‘paratölgy’ | -in (vegyületre utaló toldalék)
bizalmas semmiség, gyerekjátékbizalmas érdektelen dolognémet schmafu ‘ua.’ ← francia je m’en fous kiejtése: zs’manfu ‘fütyülök rá’, tkp. ‘baszok rá’ ← foutre ‘baszik’
keleti, távol-keleti, ázsiai
késő latin orientalis ‘keleti’ ← oriens, orientis ‘felkelő (nap), napkelte, kelet’ ← oriri ‘feljön, keletkezik’
lásd még: origó
