liturgia jelentése
vallás az egyházi szertartások, különösen az istentisztelet megszabott rendje, szertartásrendlatin liturgia ‘ua.’ ← görög leiturgia ‘közszolgálat, istenek szolgálata, papi ténykedés’: leitosz ‘nyilvános’ ← laosz ‘nép’ | ergon ‘munka, ténykedés’
További hasznos idegen szavak
orvosi fertőzőképességtudományos latin infectivitas ‘ua.’, lásd még: infekció
A liturgia és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.
puha, tompa fényű kecske- vagy báránybőr, főleg kesztyűk készülnek belőle
német Glacé(handschuh) ‘glaszé(kesztyű)’ ← francia (gants) glacés ‘glaszé(kesztyű)’ ← glacer ‘fagylal, cukormázzal borít’ ← glace ‘jég’ ← latin glacies ‘ua.’
orvosi testidegen anyag kilökődése a szervezetbőljogtudomány elvetés, visszautasításlatin reiectio ‘ua.’, lásd még: rejiciál
műveletlen, képzetlen, tanulatlan
a tudományokban és művészetekben járatlan
latin illiteratus , tkp. in-literatus ‘ua.’: in- ‘nem’ | lásd még: literátus
fizika sarkított, polarizált (fény)magyar ← angol polar ‘poláris, polarizált’
esernyő
német nyelvjárás paraple ← német Parapluie kiejtése: paraplü ← francia parapluie ‘esernyő’: para- (mint a paraván , parazol esetében) | pluie ‘eső’ ← latin pluvia ‘ua.’ ← pluere ‘esik’lásd még: pluviále
szervező, irányító
német Organisator ‘ua.’, lásd még: organizál
kiejtése: keilitisz
orvosi ajakgyulladástudományos latin , ‘ua.’: görög kheilosz ‘ajak’ | -itis (gyulladásra utaló toldalék)
hidegen fénylik, villódzik
német lumineszieren ‘ua.’ ← latin luminescere ‘világít, fényt bocsát ki’, lásd még: lumen
optika teljes felületen érintkező (lencse)kémia érintkezésre ható (méreg)orvosi érintkezés útján terjedő (fertőzés)német Kontakt- ‘ua.’, lásd még: kontaktus
orvosi a szív összehúzódásatudományos latin systole ‘ua.’ ← görög szüsztolé ‘összehúzódás’ ← szüsztelló , tkp. szün-sztelló ‘összehúz, összeszorít’: szün- ‘össze’ | sztelló ‘helyez’
anatómia fogcsont, az állkapocsnak az a csontja, amelyen a fogak ülneklatin (os) dentale ‘a fogakhoz tartozó (csont)’, lásd még: dentális
orvosi újjáéleszthetetlentudományos latin irresuscitabilis ‘ua.’: in- ‘nem’ | re- ‘újra, újjá’ | suscitabilis ‘felkelthető’ ← suscitare ‘felkelt, feléleszt’: su(b)s ‘(alulról) fel’ | citare ‘hív, idéz’
