hipotalamusz jelentése

  • anatómia a köztiagynak a látótelep alatti része, amely a szervezet anyagcseréjének tekintélyes részét szabályozza
  • tudományos latin hypothalamus ‘ua.’: lásd még: hipo-, thalamus

További hasznos idegen szavak

gavalléros

  • bőkezű, nagyvonalú
  • lásd még: gavallér

jáspis

  • ásványtan több színben előforduló átlátszatlan kvarcváltozat, féldrágakő
  • latin iaspisgörög iaszpisz ‘ua.’ ← sémi, pl. héber jaspeh, akkád aspú ‘ua.’
A hipotalamusz és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

kannibál

  • emberevő
  • német Kannibalespanyol canibal ‘ua.’, eredetileg caribal ‘karibi ember’, lásd még: karib

pánlogizmus

  • filozófia az a felfogás, mely szerint a mindenség logikai természetű, a megtestesült értelem megvalósulása
  • tudományos latin panlogismus ‘ua.’: görög semlegesnemű pan ‘minden’ | logosz ‘értelem’ | lásd még: -izmus

detonáns

  • nagy feszítő és romboló erejű (robbanószer)
  • német detonant ‘ua.’, lásd még: detonál

adszorbeál

  • kémia (szilárd anyag) gázokat és folyadékokat köt meg a felületén
  • német adsorbieren ‘ua.’: latin ad- ‘hozzá’ | sorbere ‘szív, szürcsöl’
  • lásd még: abszorbeál, szorpció

eupepszia

  • orvosi jó emésztés
  • tudományos latin eupepsia ‘ua.’: görög eu ‘jól’ | pepszisz ‘emésztés’ ← peptó ‘emészt’
  • lásd még: pepszin

infrakció

  • orvosi csontrepedés, szét nem váló csonttörés
  • orvosi horpadásos csonttörés
  • tudományos latin infractio ‘ua.’ ← infringere, infractum ‘megtör, letör’: in- (nyomatékos) | frangere ‘tör’
  • lásd még: fragilis, frakció, refraktor, szuffraganeus

bimbasi

  • történelem ezredesi rang a török birodalmi hadseregben
  • török binbaşˇ ‘ua.’, tkp. ‘ezer feje’: bin ‘ezer’ | başˇ ‘vezető, főnök’

kollokáció

  • nyelvtan olyan szószerkezet, amelynek elemei gyakran szerepelnek együtt, pl. mély álom, hirtelen harag
  • tudományos latin collocatio, tkp. con-locatio ‘egymás mellé helyezés’: co(n)- ‘össze, együtt’ | locare, locatum ‘helyez’ ← locus ‘hely’

pán-

  • (összetételek előtagjaként) a jelzett földrajzi, nyelvi, etnikai vagy vallási egységet átfogó, az egészre kiterjedő: pánhellén, pánszláv, pánamerikai, pánafrikanizmus, pániszlámizmus stb.
  • görög pasz, pasza, pan ‘minden’

szuppozíció

  • feltevés, feltételezés
  • gyanítás, sejtés
  • német Supposition ‘ua.’, lásd még: szupponál

pasztorális

  • vallás lelkipásztori, lelkészi
  • latin pastoralis ‘pásztori’ ← latin pastor ‘pásztor, lelkipásztor’ ← pascere, pastum ‘legeltet’

damaszt

  • textilipar lenből vagy selyemből mintásan szőtt, fényes felületű kelme
  • német Damastolasz damasco ‘ua.’, tkp. ‘damaszkuszi’, a szíriai Damaszkusz városról

fallotoxin

  • kémia a gyilkos galóca méreganyaga
  • tudományos latin phallotoxin ‘ua.’: (Amanita) phalloides ‘hímtagszerű’ (a gomba tudományos neve) | lásd még: toxin

izobár

  • meteorológia folytonos görbe vonal, amely az egyenlő légnyomású helyeket köti össze az időjárási térképen
  • angol isobar ‘ua.’: görög iszosz ‘egyenlő’ | barosz ‘súly’