hipogén jelentése

  • geológia földmélyi, a föld mélyén keletkező
  • német hypogen ‘ua.’: lásd még: hipo-, -gén

További hasznos idegen szavak

poliglott

  • nyelvtan többnyelvű (könyv, szótár)
  • nyelvtan több nyelvet ismerő, beszélő (ember)
  • német polyglott ‘ua.’: lásd még: poli- | görög glotta vagy glóssza ‘nyelv’

nekton

  • biológia az önerőből úszó vízi élőlények összefoglaló megjelölése (szembeállítva a lebegő planktonnal)
  • német Nekton ‘ua.’ ← görög néktosz ‘úszó’ ← ?
A hipogén és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

glóriola

  • művészet dicsfény, fénykör, sugárkoszorú szentek feje körül képzőművészeti ábrázolásokon
  • latin kicsinyítő képzős gloriola ‘ua.’ ← gloria ‘dicsőség, fénykoszorú’

szubtrakció

  • matematika kivonás, kisebbítés
  • latin substractio ‘ua.’, lásd még: szubtrahál

rh-

  • lásd még: r-

hamszterol

  • bizalmas összeharácsol, felhalmoz
  • magyar, ‘ua.’ ← német Hamster ‘hörcsög’

ortológia

  • nyelvtan nyelvhelyesség
  • nyelvtan a nyelvi hagyományokhoz ragaszkodó, az új jelenségeket elutasító felfogás
  • tudományos latin orthologia ‘ua.’, lásd még: orto-, -lógia

diazotál

  • kémia diazovegyületet (két kapcsolt nitrogénatommal bővített szerves vegyületet) hoz létre
  • görög di- ‘kétszer’ | lásd még: azót

diszkólia

  • orvosi az epeelválasztás zavara
  • tudományos latin dyscholia ‘ua.’: görög düsz- ‘rosszul’ | khólé ‘epe’

szferikus trigonometria

fitoterapeuta

  • orvosi növényi anyagokkal gyógyító orvos
  • tudományos latin phytotherapeuta ‘ua.’, lásd még: fitoterápia

kombinát

  • ipar egy iparág egybekapcsolódó termelési folyamatait egyesítő nagyüzem
  • orosz kombinat ← német Kombinat ‘ua.’ ← tudományos latin combinatus ‘egyesített’, lásd még: kombinál

politika

  • államtudomány, államtan
  • egy társadalmi csoportnak az államhatalom megszerzésére és megtartására irányuló tevékenysége
  • az ország vezetésében, a közügyek egyes területein kifejtett ténykedés: szociálpolitika, kultúrpolitika
  • fortély, ravaszság
  • latin politica (ars) ← görög politiké (tekhné) ‘az államigazgatás (mestersége)’ ←politikosz ‘közéleti, állami’ ← politész ‘az állam polgára’ ← polisz ‘város, állam’