etruszk jelentése

  • néprajz főnév homályos eredetű ókori közép-itáliai nép
  • e nép nyelve, e néphez tartozó személy
  • latin etruscus ‘ua.’ ← ?

További hasznos idegen szavak

elektroncső

  • fizika elektromos jelek előállítására, erősítésére és átalakítására alkalmas eszköz, amelyben elektronok áramlanak
  • lásd még: elektron1

disszimiláció

  • nyelvtan elhasonulás, egy szóban lévő két azonos (képzésű) hang egyikének elváltozása
  • biológia lebontás, az asszimilációval ellentétes anyagcsere-folyamat
  • elkülönülés
  • angol, német dissimilation ‘ua.’, lásd még: disszimilál
A etruszk és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

stikkel

  • bizalmas hímez, kézimunkázik
  • német sticken ‘ua.’ ← stichen ‘(fonallal) ölt’ ← stechen ‘szúr’

filius prodigus

kiejtése: fíliusz prodigusz
  • tékozló fiú
  • latin, ‘ua.’: filius ‘a fia vkinek’ | prodigus ‘pazarló’ ← prodigere ‘eltékozol’, eredetileg ‘maga előtt hajt’: pro(d) ‘előre’ | agó ‘hajt, űz’

csevapcsicsa

  • konyhaművészet vagdalthúsból készült, faszén fölött grillezett kolbászka
  • szerb kicsinyítő képzős čevapčiči ‘ua.’ ← török kebab ‘sült hús’

halotrichit

  • ásványtan hajszálszerű, selyemfényű rostos halmazokat alkotó vas-alumínium-szulfát
  • német Halothrichit ‘ua.’: lásd még: halo- | thrix, thrikhosz ‘hajszál’ | -it (ásványra utaló toldalék)

poligínia

  • többnejűség
  • német Polygynie ‘ua.’, lásd még: poligin

poliptichon

  • művészet kettőnél több szárnyból álló oltárkép
  • tudományos latin polyptychon ‘ua.’, lásd még: poli- | görög ptüx, ptükhosz ‘tábla’

akcentus

  • nyelvtan ejtésmód
  • nyelvtan kiejtésbeli sajátság (amely nem tökéletes az adott nyelv normái szerint, s ezzel elárulja az idegen eredetet)
  • nyelvtan, zene hangsúly, nyomaték
  • nyelvtan a hangsúly jele írott szövegben
  • nyelvtan ékezet
  • latin accentus ‘hangsúly’ ← accinere, accentum, tkp. ad-cinere ‘hangsúlyoz’: ad- ‘hozzá’ | canere, (ce)cini ‘hangot ad, énekel’
  • lásd még: kántál

sillabizál

sztaurolit

  • ásványtan vörösbarna vagy kék színű, alumínium-szilikát alapú, iker-keresztkristályú ásvány
  • angol staurolite ‘ua.’: görög sztaurosz ‘kereszt’ | lithosz ‘kő’

halofília

  • biológia sókedvelés, egyes növény- és állatfajok ragaszkodása a sós élőhelyhez
  • angol halophily ‘ua.’, lásd még: halofil

friseur

diaftora

  • orvosi elhalás
  • tudományos latin diaphtora ‘ua.’ ← diaphtheiró ‘elpusztít’: dia- ‘át’ | phtheiró ‘ront, pusztít’

franklinizáció

  • orvosi elavult gyógyeljárás sztatikus áram alkalmazásával
  • B. Franklin amerikai tudós és politikus nevéből

mandorla

  • művészet mandula alakú dicsfény Jézus és Mária alakja körül a korai keresztény művészetben
  • olasz, ‘mandula’ ← késő latin amandolalatin amygdalagörög amügdalé ‘ua.’
  • lásd még: amigdalin

monogramista

  • művészet olyan (középkori) művész, akinek csak névkezdő betűit ismerjük, amelyekkel műveit szignálta (pl. M. S. mester)
  • olasz monogrammista ‘ua.’, lásd még: monogram