törvénykezik szinonimái

ige
  • bíráskodik, ítélkezik, ítél
  • pereskedik, perlekedik, pörlekedik (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

sugárzik

ige
  • fénylik, ragyog, vakít, tündöklik, csillámlik, villog, világol (régies), világít
  • megnyilvánul, kifejez
  • árad, áraszt, kibocsát, szór, emittál (szaknyelvi)
  • terjed, özönlik, ömlik

mosolyog

ige
  • somolyog, bazsalyog (tájnyelvi), vigyorog, derül, mosolyít (tájnyelvi), macsalít (tájnyelvi), imolyog (tájnyelvi), pisolyog (tájnyelvi)
  • nevet Sz: fülig ér a szája; nyílik az orra alja (tájnyelvi); mosolyog, mint árpacipó a lapáton; mosolyog, mint pék macskája a forró kiflire
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a törvénykezik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

titoktartás

főnév
  • hallgatás, diszkréció (választékos), szótartás (tájnyelvi)

szül

ige
  • világra hoz, életet ad, lebabázik, megbabázik, gyermekezik (régies), lebetegszik (régies)
  • fiadzik, kölykezik, ellik Sz: csontot vet; letörött az ángya szekere
  • okoz, létrehoz
  • előidéz, teremt, eredményez, kivált
  • előállít, alkot, készít

szopogat

ige
  • szívogat, majszol, nyalogat, cuclizik, szopicskál (tájnyelvi), szopikál (tájnyelvi)
  • (bizalmas): iszogat, iddogál, kortyol

szalmazsák

főnév
  • strózsák (régies), surgyé (tájnyelvi), ágyalj (tájnyelvi), bödőc (tájnyelvi)
  • derékalj
  • matrac, ágybetét

tökkelütött

melléknév
  • ostoba, buta, tökfej, tökfejű, tökfilkó, hatökör, tyúkeszű, féleszű, szamár, félkegyelmű, hülye, gyengeelméjű, seggfej (durva)

utcasarok

főnév
  • sarok, szöglet

rubrika

főnév
  • rovat, hasáb

roham

főnév
  • támadás, attak (idegen), megrohanás, lerohanás, rajtaütés, előretörés, offenzíva, invázió, agresszió, ostrom (idegen)
  • görcs, rosszullét, kitörés, paroxizmus (szaknyelvi)
  • felindultság, dühroham
  • (régies): rohanás

nevelő I.

melléknév
  • alakító, formáló, tanító, oktató, tanulságos, példázatos, didaktikus
  • ismeretterjesztő, felvilágosító, tájékoztató, informatív

sematikus

melléknév
  • vázlatos
  • vonalas
  • (pejoratív): szokványos, átlagos, sablonos, szokásos, gépies

üldögél

ige
  • ücsörög, elül, csücsül, trónol (pejoratív), gubbaszt, ülöget (tájnyelvi)

végigvonul

ige
  • végighalad, végigmegy, végighúzódik
  • végigsöpör, végigpásztáz
  • érvényesül, jelen van

kamasz

főnév
  • serdülő, tizenéves, tinédzser, tini (bizalmas)
  • ifjú, süvölvény, siheder, suhanc, süldő legény, lakli, surján (tájnyelvi), surbankó (tájnyelvi), surgyé (tájnyelvi), sulincár (régies)
  • kamaszlány, bakfis
  • (jelzőként): serdülőkorú

törzsfő

főnév
  • nemzetségfő
  • fejedelem
  • törzsfőnök, vezér

tisztázatlan

melléknév
  • felderítetlen, megoldatlan, kétséges, megfejtetlen, talányos, rejtelmes, titokzatos, eldöntetlen, meghatározatlan, megvilágítatlan
  • rendezetlen, kusza, kuszált, zavaros, konfúzus (régies), obskúrus (idegen)
  • kétes eredetű

ugrifüles I.

melléknév
  • szeleburdi, zöldfülű, tapasztalatlan, mazsola (bizalmas), ugribugri, ugrabugra, csintalan, cafrinka (tájnyelvi)

zsinat

főnév
  • szinódus (idegen), konzílium (régies)
  • gyülekezet
  • lárma, zaj, zsivaj, zsibongás, ribillió
  • fecsegés

tucat

főnév
  • (jelzőként): jó néhány, sok, csomó

tájnyelv

főnév
  • nyelvjárás, dialektus (szaknyelvi), tájszólás
  • népnyelv

unokaöcs

főnév
  • unokafivér, unokakisöcs (tájnyelvi)