veszít szinonimái

ige
  • veszt, veszejt, veszesít (tájnyelvi), kikap, vereséget szenved, hátrányt szenved, kudarcot vall, kiszorul, alulmarad, lemarad
  • bukik (bizalmas), elbukik, ráfizet, rajtaveszt Sz: pórul jár; hoppon marad; a rövidebbet húzza; pléhre csúszik (szleng); azt hitte, hogy, pedig dehogy
  • (szem elől) téveszt

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tepsi

főnév
  • sütőforma, sütőlap, békeny (tájnyelvi), brótvány (tájnyelvi)

példakép

főnév
  • példa, eszménykép, eszmény, mintakép, minta, ideál, példánykép (régies), mustra (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a veszít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

védelem

főnév
  • védelmezés, oltalmazás, megvédés, megőrzés, megóvás, megmentés
  • gondviselés
  • oltalom, pártfogás, pártolás, pártfogolás, támogatás, segítség, égisz (választékos), szárnya (valakinek), közbenjárás, mentség, mentegetés, gyámol (régies)
  • védőügyvéd, védő, jogi képviselő
  • jogi képviselet
  • védekezés, defenzíva (idegen)
  • biztonság, menedék, védőszárny, védőbástya, menhely (régies), fedezet, mentsvár
  • őrizet
  • védők, védőjátékosok, védősor

tudnivaló

főnév
  • ismeret, adat, tény, tanács, gondolat, ötlet, tanulság

tördel

ige
  • aprít, darabol, morzsál, morzsol, tördös (tájnyelvi), törmel (tájnyelvi), szakmatol (tájnyelvi)

tartó

főnév
  • tok, hüvely, szelence (régies), doboz, skatulya
  • tartály, konténer
  • tároló, lomtár, kamra
  • siló
  • állvány, polc, téka

vérbosszú

főnév
  • vendetta (idegen)

zabol

ige
  • (tájnyelvi): etet, abrakol
  • (szleng): mérgelődik, dühöng

szétcsap

ige
  • szétnyit, széjjelnyit, széttár, széjjeltár
  • szétver, széjjelver, szétvág
  • szétüt, (vkik között) rendet teremt, rendet tesz

szemtanú

főnév
  • tanú, testis (szaknyelvi), jelenlevő, néző, nézelődő, bámészkodó

parasztember, parasz

főnév
  • paraszt, földműves, földművelő, szántóvető (régies), gazda, parasztgazda, gazdálkodó, farmer, csoszák (tájnyelvi)

szóbeli II.

főnév
  • vizsga

zokszó

főnév
  • panaszkodás, sirám, fájdalom, panaszszó

kiválasztódás

főnév
  • szelektálódás, fennmaradás

veszte

főnév
  • (valakinek, valaminek): halála, vége, kimúlása, pusztulása
  • (valakinek, valaminek): tönkremenése, tönkrejutása, összeomlása
  • végzete

vaskos

melléknév
  • széles, vastag
  • zömök, vállas, tömzsi, mokány, tagbaszakadt, köpcös
  • izmos, masszív
  • testes, korpulens (idegen), robusztus, tenyeres-talpas, terebes (tájnyelvi), vasmag (tájnyelvi), sűrűbélű (tájnyelvi)
  • sértő, otromba, trágár, durva, súlyos, illetlen, útszéli, közönséges, nyers, faragatlan

visszatérő

melléknév
  • hazajövő, visszajövő
  • ismétlődő, gyakori, periodikus, ciklikus, intermittens (idegen)

vigyázatlanság

főnév
  • elővigyázatlanság, gondatlanság, meggondolatlanság, figyelmetlenség, óvatlanság, hanyagság, könnyelműség, szórakozottság, szelesség, kapkodás, hebehurgyaság, nemtörődömség, hirtelenség

turkál

ige
  • túr, kotor (tájnyelvi), kapirgál, kurkász (tájnyelvi), keresgél, kavar (régies), kutatgat, matat, guberál (bizalmas), butykászik (tájnyelvi), bözsmöl (tájnyelvi), vatat (tájnyelvi)
  • (ételt): piszkál, vájkál, maszmákol (tájnyelvi)

víznyelő

főnév
  • vízlevezető, ponor (szaknyelvi)