unszolás szinonimái

főnév
  • kérés, biztatás, buzdítás, rábeszélés, sürgetés, doszolás (régies), késztetés, sarkallás, nógatás, noszogatás, kapacitálás, ösztönzés

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ékesít

ige
  • díszít, ékít (régies), díszesít, szépít, csinosít, cicomáz, cifráz, kicifráz, cikornyáz, dekorál, piperéz, kicsípi magát, koronáz (régies), feltisztel (régies), hímez (régies), kirak (régies), pártáz (régies), recéz (régies)

álmos

melléknév
  • fáradt, alhatnék (tájnyelvi), alhatnékja van (tájnyelvi), aluszékony, álomittas, pisla (tájnyelvi), szunyi (tájnyelvi) Sz: akkorákat pislog, mint az urasági ökör; álmos, mint a Pilátus macskája; Apagyra készül a szeme; elaludna egy tál pitéért; elaludna egy tepsi máléért, ha soha meg nem adnák is; hívja az ágy; keresztbe áll a szeme; laposakat pislant; majd eldől az álmosságtól; majd leragad a szeme; olyanokat pislog, mint egy füles tallér
  • lomha, tunya, rest, lusta
  • álmosító, egyhangú, monoton, lassú, vontatott, egykedvű
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a unszolás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

tulajdon II.

határozószó
  • (régies): teljesen, egészen, valósággal
  • szakasztott

távolbalátás

főnév
  • telepátia, látnoki képesség, jövőbe látás, megsejtés, megérzés

tanulatlan

melléknév
  • iskolázatlan, analfabéta, írástudatlan, műveletlen, képzetlen, tudatlan, buta, járatlan, tapasztalatlan, kulturálatlan, pallérozatlan, illiterátus (régies), unintelligens
  • közönséges, faragatlan, bárdolatlan, nyers, civilizálatlan, csiszolatlan, primitív
  • szakképzetlen, kívülálló, kontár, laikus, amatőr

szerencse

főnév
  • jószerencse, mázli (bizalmas), fortuna (idegen), disznó, főnyeremény (bizalmas), mák (szleng), malac (bizalmas)
  • szerencsecsillag
  • véletlen, végzet
  • boldogulás
  • (tájnyelvi): jóslat

udvari

melléknév
  • uralkodói, főnemesi, fejedelmi

vámőr

főnév
  • vámtiszt, vámtisztviselő, vámhivatalnok, vámos, finánc (régies)

sokszög

főnév
  • poligon (szaknyelvi)

sertésborda

főnév
  • sertéskaraj, disznókaraj, kamonádli (idegen)

odaüt

ige
  • odavág, odasóz (bizalmas), rácsap, odateremt, odaken (bizalmas), behúz (bizalmas), beakaszt (szleng), ráüt, ráhúz, odasújt (választékos), odakuttyant (tájnyelvi), odaver, odacsap, odalegyint (bizalmas)
  • megüt, beüt

suta I.

melléknév
  • balkezes, balog (régies), balos
  • félszeg, ügyetlen, idétlen, balogsüti (régies), balogsuta (tájnyelvi), ügyefogyott, gyámoltalan, sete-suta (tájnyelvi), senye-suta (tájnyelvi)(bizalmas)
  • nehézkes, esetlen, merev, csukabuka (tájnyelvi)
  • csonka, sánta, szarvatlan, farkatlan, szárnyatlan, hibás

vécé

főnév
  • illemhely, mellékhelyiség, toalett, félreeső hely, mosdó, vizelde, pissoir (idegen), árnyékszék (régies), trón (bizalmas), klozet (bizalmas), műszerfal (szleng), budi (szleng), szükséghely (tájnyelvi), retyó (szleng), rötyi (szleng), klotyó (szleng), döntetlen (tréfás) Sz: ahová a király is gyalog jár (tréfás)

virágoskert

főnév
  • dísznövénykert, cárkecska (tájnyelvi)

kerekedik1

ige
  • csucsorodik, csücsörödik
  • hízik, gömbölyödik, terebélyesedik
  • kialakul, befejeződik, tökéletesedik

uras

melléknév
  • úrias, előkelő

tuba

főnév
  • galamb, tubi (bizalmas), gerle, tubica (bizalmas)

vádol2

ige
  • (tájnyelvi): gyalogol, bandukol, vándorol
  • gázol

utoljára

határozószó
  • utolsóként, utolsónak, utolszor, utolsósorban
  • utolsó ízben
  • végül, végre, végezetül, ultimó
  • elvégre, utóvégre, végtére, végre is, végül is

tekeredik

ige
  • bodorodik, göndörödik, fonódik, csavarodik, göngyölödik, gyűrűsödik, kunkorodik, gyűrűzik, csévélődik, csevergőzik (tájnyelvi), fecseredik (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): tekereg, tekerőzik, kanyarog, kanyarodik, kígyózik, kacskaringózik, keringőzik (tájnyelvi)

választék

főnév
  • készlet, árukészlet, áruválaszték, kollekció, szortiment (idegen)
  • (hajviseleten): választóvonal, elválasztás