suta I. szinonimái

melléknév
  • balkezes, balog (régies), balos
  • félszeg, ügyetlen, idétlen, balogsüti (régies), balogsuta (tájnyelvi), ügyefogyott, gyámoltalan, sete-suta (tájnyelvi), senye-suta (tájnyelvi)(bizalmas)
  • nehézkes, esetlen, merev, csukabuka (tájnyelvi)
  • csonka, sánta, szarvatlan, farkatlan, szárnyatlan, hibás

suta II. szinonimái

főnév
  • szarvastehén
  • őzsuta

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elbizonytalanodik

ige
  • tétovázik, elkételkedik (tájnyelvi), meginog, megtántorodik, haboz, hezitál

szívesség

főnév
  • szívélyesség, nyájasság, kedvesség, jószívűség, szívjóság (választékos), kordialitás (régies)
  • jóindulat, jóakarat, szolgálatkészség, segítőkészség, udvariasság, előzékenység, figyelmesség, kedveskedés, galantéria (régies)
  • jótett, jótétemény, segítség, szolgálat, szívestétel (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a suta szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

sisak

főnév
  • rohamsisak
  • védősisak, bukósisak, bukó (bizalmas)
  • vívósisak
  • búvársisak
  • trópusi sisak, parafakalap
  • (szaknyelvi): kupak

ráta

főnév
  • arány, mérték
  • hányad, rész
  • részlet

radar

főnév
  • rádiólokátor, lokátor, rádiótávmérő
  • traffipax (szaknyelvi)

párviadal

főnév
  • párbaj, bajvívás, duellum (régies), bajviadal (régies)
  • küzdelem, összecsapás, mérkőzés
  • csetepaté, tusakodás, tusa

spirituális

melléknév
  • lelki, szellemi
  • testetlen, anyagtalan
  • vallási

szemétlapát

főnév
  • szemeteslapát, kipiskó (tájnyelvi)

orca

főnév
  • (választékos): arc, ábrázat, arculat (régies), kép, fizimiska (bizalmas), pofa (durva), pofi (bizalmas)

odavisz

ige
  • odaad, odajuttat, átnyújt
  • odavezet, odakísér

lomha

melléknév
  • nehézkes, tohonya, komótos (bizalmas), tunya, lassú, lassúdad, piszmogó, kényelemszerető, kényelmes, lusta, rest, ráérő, sziszimuszi (tájnyelvi), szuszma (tájnyelvi), csigaposta (tájnyelvi), csosza (tájnyelvi), lassantapints (tájnyelvi)

önkéntes I.

melléknév
  • fakultatív, szabad

szerencsecsillag

főnév
  • jócsillag
  • szerencse, sors

szundít

ige
  • alszik, alukál (bizalmas), szundikál, szunyókál, szendereg, bóbiskol, szunnyad, hunyint (tájnyelvi), szuszákol (tájnyelvi), bonyókál (tájnyelvi), kukkadozik (tájnyelvi)

gyógyszertár

főnév
  • patika, apotéka (régies), officina (régies), diákkonyha (régies)

valamikor

határozószó
  • egykor, valaha, ezelőtt, valamidőn (régies), hajdan, hajdanában, régen, régebben, régente, egyszer, azelőtt, korábban

torkollik

ige
  • (folyó): ömlik, beleömlik, folyik, belefolyik, beleszalad, ágazik, beágazik
  • vezet (valamire), eredményez

sületlen

melléknév
  • nyers, ehetetlen, élvezhetetlen, félnyers, szalonnás, ragacsos, ragadós, csirizes, nyúlós, cupákás (tájnyelvi), birbancs (tájnyelvi), bodagos (kenyér) (tájnyelvi) Sz: olyan, mint a peszmeg
  • ostoba, idétlen, badar, otromba, ízetlen, csél (régies), éretlen, helytelen, tökéletlen, ócska, lapos, üres, balga, bárgyú, dőre, meggondolatlan, nevetséges, zagyva, suta (tájnyelvi)

silbakol

ige
  • őrködik, őrt áll, strázsál
  • álldogál, várakozik, ácsorog, szobrozik (szleng)

szaval

ige
  • előad
  • deklamál (idegen), recitál (régies), perorál (idegen)
  • (tájnyelvi): szónokol, mond
  • (tájnyelvi): szavaz

tisztviselő

főnév
  • hivatalnok, tisztségviselő, beamter (régies), bélyegnyaló (tájnyelvi), aktakukac, tintanyaló (pejoratív)

szájharmonika

főnév
  • harmonika, pofagyalu (tréfás)

régészet

főnév
  • archeológia, régiségtan, régiségbúvárlás (régies)

szelet

főnév
  • karaj, karéj, darab, gerezd, cikkely, szelvény, snicli (idegen), deszka (szleng), cikk
  • rész, részlet, szegmentum (szaknyelvi)

tombol

ige
  • őrjöng, toporzékol, rúgkapál, tör-zúz, háborog, viharzik, tajtékzik, dúl-fúl
  • mulatozik, tivornyázik
  • (természeti jelenség): dühöng, pusztít, dúl
  • tetőfokára hág