tétel szinonimái

főnév
  • tantétel, tan, tézis, állítás, törvény, teoréma (szaknyelvi), doktrína (szaknyelvi)
  • vizsgatétel, vizsgakérdés, vizsgafeladat, feladat
  • összeg
  • mennyiség
  • (régies): tét

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tisztesség

főnév
  • megbecsülés, tisztelet, korrektség, becsület, megtiszteltetés, dekórum (régies)
  • becsületesség, feddhetetlenség, integritás (idegen), erkölcsösség, erény, erényesség
  • illendőség, illem, illemtudás, tisztességtudás, móres (bizalmas)

feltámaszt, föltámas

ige
  • megtámaszt, alátámaszt, aládúcol, felpolcol, felpockol (tájnyelvi), feltombol (tájnyelvi)
  • életre kelt, megelevenít, újjáéleszt, feléleszt, életre támaszt (régies)
  • felelevenít, felébreszt, felpezsdít, újrakezd
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a tétel szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

tekintetes

melléknév, főnév
  • téns (régies), spektábilis (régies), nemzetes (régies), nagyságos

szidás

főnév
  • szidalom, szidalmazás, szemrehányás, dorgálás, pirongatás, korholás, lelkifröccs (bizalmas), szapulás, feddés, fejmosás (bizalmas), megrovás, dörgedelem, ócsárlás, ledorongolás (bizalmas), kiosztás (bizalmas), leszúrás (szleng), letolás (bizalmas), lebaszás (durva)

szentségház

főnév
  • tabernákulum (idegen)

sokszög

főnév
  • poligon (szaknyelvi)

terhelő

melléknév
  • rakodó, rápakoló, töltő
  • ránehezedő, fárasztó, terhes, igénybe vevő, nyomasztó
  • vádoló, rárovó, kirovó, nyomós, elítélő, nehezítő, súlyosbító

trónöröklés

főnév
  • utódlás, trónutódlás, trónörökösödés

rendel

ige
  • hozat, küldet, megrendel
  • leköt, lefoglaltat
  • citál, idéz, kéret, hív, hí, küld
  • beoszt, alárendel
  • (régies): elrendel, előír, parancsol, utasít, végez, határoz, szab
  • predesztinál (régies), meghatároz
  • felír, javasol, javall, előír
  • rendelést tart, fogad

rátalál

ige
  • rálel, ráakad, rábukkan, meglel, belebotlik, felfedez, megtalál
  • rájön, rátapint, eltalál, kitalál, ráhibáz
  • (régies): ráillik, talál

muszáj I.

ige
  • kell, szükséges
  • kényszerül (valamire), kénytelen

ripityára

határozószó
  • rapityára (tájnyelvi), pozdorjává, diribdarabra, izzé-porrá, diribre-darabra, miszlikbe, apróra

túros

melléknév
  • sebes, kisebesedett, sebhelyes
  • gennyes, eves (régies)
  • feltört

üzemel

ige
  • működik, dolgozik, üzemben van, szuperál (bizalmas), forog, funkcionál

ízetlenkedik

ige
  • kötekedik, ingerkedik, heccel, kellemetlenkedik, tapintatlankodik, ízléstelenkedik, idétlenkedik, otrombáskodik, gáncsoskodik, alkalmatlankodik, sületlenkedik (bizalmas), ungorkodik (tájnyelvi)

vizsgál

ige
  • néz, figyel, fürkész, kutat, kémlel, szemlél, szemügyre vesz, tanulmányoz, elemez, boncol, fejteget, analizál
  • nyomoz, szondáz, vallat, kérdez
  • ellenőriz, kontrollál
  • meghallgat, vizitál, kezel

tétovázás

főnév
  • habozás, ingadozás, bizonytalanság, kétség, bizonytalankodás, határozatlanság, hezitálás, vacillálás (idegen), tanácstalanság

tehertétel

főnév
  • teher, adó, vám, adósság
  • nehézség, kereszt (bizalmas)

tömjénez

ige
  • (pejoratív): magasztal, dicsér, dicsőít, hízeleg, bálványoz

visszavág

ige
  • (ütést): viszonoz, visszaüt, riposztoz (idegen)
  • elhárít
  • megfelel, odamond, visszabeszél, visszaválaszol, replikázik, felesel, paríroz (régies), tromfol (régies)
  • megtorol, megbosszul, revansol (idegen)
  • (vereséget) helyrehoz
  • visszametsz, visszanyes, lecsonkol, megkurtít, tetejez (tájnyelvi)
  • visszadob, visszautasít

tisztesség

főnév
  • megbecsülés, tisztelet, korrektség, becsület, megtiszteltetés, dekórum (régies)
  • becsületesség, feddhetetlenség, integritás (idegen), erkölcsösség, erény, erényesség
  • illendőség, illem, illemtudás, tisztességtudás, móres (bizalmas)

színtelen

melléknév
  • vízszínű, víztiszta (szaknyelvi), fakó, színehagyott, seszínű, savószínű (tájnyelvi)
  • sápadt, halottsápadt, holtsápadt, fakó, vértelen, halvány, kísértethalvány, hideglelős színű (tájnyelvi)
  • jellegtelen, szürke, egysíkú, egyhangú, lapos, érdektelen, se sava, se borsa, se íze, se bűze, fád, unalmas, élettelen, sótlan, szellemtelen

törzs

főnév
  • test, truncus (szaknyelvi)
  • fatörzs, tönk, tuskó, középrész, rönk
  • váz, alap, gerinc
  • (szaknyelvi): klán, nemzetség, törzsök (régies), törzsszövetség, nagycsalád
  • nép, nemzet
  • (szaknyelvi): faj, nem, tribus (idegen)
  • vezérkar, főtisztikar, törzskar, stáb, táborkar

vízkereszt

főnév
  • háromkirályok, epifánia (régies)