szipka szinonimái

főnév
  • szopóka
  • (szleng): láb, virgács (szleng)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

társalgó II.

főnév
  • szalon, hall, fogadószoba
  • előcsarnok

II.

melléknév
  • első, elsődleges, elsőrendű, legfontosabb, döntő, alapvető, fundamentális, vezérlő, vezető, centrális (idegen), központi, kardinális, sarkalatos, dominális (idegen), kiemelkedő, egyetemes, lényeges, nyomós, jelentős, elemi, uralkodó, fontos
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a szipka szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

szentségház

főnév
  • tabernákulum (idegen)

sértődött

melléknév
  • bosszús, durcás (bizalmas), morcos, duzzogó, haragos, indignált (régies), rosszkedvű, méltatlankodó, felháborodott, megbántódott, megsértődött

sápítozik

ige
  • sopánkodik, siránkozik, panaszkodik, lamentál (bizalmas), jajgat, óbégat, jajveszékel, nyöszörög, sápog (tájnyelvi), sipákol (tájnyelvi), sipítozik (pejoratív), nyafog, bozsékol (tájnyelvi)

ráharap

ige
  • beleharap
  • (hal): bekap, benyel, elnyel
  • kedvet kap, kap rajta, beugrik, elhisz, lépre megy

szétterül

ige
  • széjjelterül, elterül, szétömlik, szétárad, szétterjed, elszertül (tájnyelvi)

tanácstag

főnév
  • városatya
  • presbiter (régies)

passzív

melléknév
  • tétlen, szótlan, hallgatag
  • közönyös, közömbös, részvétlen
  • (szaknyelvi): szenvedő(szaknyelvi)
  • (szaknyelvi): veszteséges

papír

főnév
  • papírlap, papiros (bizalmas), cédula
  • irat, okmány, okirat, dokumentum, oklevél, igazolvány, igazolás
  • (jelzőként): eldobható, egyszer használatos

megkötés

főnév
  • kikötés, előírás, korlát, korlátozás, szabályozás, feltétel, kívánság, követelés, megszorítás, záradék, toldalék, biztosíték, kondíció (szaknyelvi)

petty, pötty

főnév
  • pont, folt, foltocska, szeplő, szépséglencse, lencse, bötyka (tájnyelvi), bab, paca, pecsét
  • stigma, bélyeg
  • (jelzőként): kicsiny, csepp, pici, pinduri, kevés, kicsi

tárgyilagosság

főnév
  • objektivitás
  • elfogulatlanság, pártatlanság, előítélet-mentesség, semlegesség, józanság

tétel

főnév
  • tantétel, tan, tézis, állítás, törvény, teoréma (szaknyelvi), doktrína (szaknyelvi)
  • vizsgatétel, vizsgakérdés, vizsgafeladat, feladat
  • összeg
  • mennyiség
  • (régies): tét

helyreigazít

ige
  • visszahelyez, visszaállít, visszatesz, visszarak, helyrerak, reponál (szaknyelvi)
  • helyesbít, kijavít, kiigazít, korrigál, rektifikál (régies), restituál (szaknyelvi), emendál (régies)

visszavétel

főnév
  • visszavásárlás, visszaszerzés
  • visszahódítás, visszafoglalás
  • visszavonás, érvénytelenítés, megmásítás, retrakció (idegen), korrekció

üres

melléknév
  • üreges
  • kongó
  • szabad, lakatlan, elhagyott, elhagyatott, néptelen, elfoglalatlan, kopár, kietlen
  • (állás, hely): betöltetlen, szabad
  • (okmány): biankó, kitöltetlen
  • (ételféle): puszta, csupasz
  • (remény): hiábavaló, hiú, hasztalan
  • (beszéd): semmitmondó, tartalmatlan, sületlen
  • unalmas
  • (vita): meddő, terméketlen
  • (frázis): elcsépelt, elkoptatott, banális, közhelyszerű, pufogó, dagályos, sallangos
  • (okfejtés): tartalmatlan, felületes, szellemtelen, gondolatszegény
  • (személy): léha, ostoba, értéktelen, komolytalan, mihaszna
  • (lélek, szív): érzéketlen, kedélytelen, apatikus

sziszeg

ige
  • sziszereg (tájnyelvi)
  • (szél): fütyül, sípol

szemorvos

főnév
  • szemész, szemspecialista, okulista (régies), ophthalmologus (idegen)

szülő II.

főnév
  • öreg, ős (bizalmas), szüle (régies), parens (régies)

uzsonna

főnév
  • uzsi (bizalmas), ozsonna (tájnyelvi), harmadebéd (tájnyelvi)
  • zsúr

szóló

főnév
  • magánszám, énekszóló, ária, szólójáték, hangszerszóló

sírkő

főnév
  • síremlék, emlékjel, síroszlop, sírkereszt

takarmányrépa

főnév
  • marharépa, burgundirépa, burgundi (tájnyelvi), tarlórépa

ülnök

főnév
  • segédbíró, asszesszor (idegen), esküdt