színarany szinonimái
főnév
- sárarany (régies)
- (jelzőként): színtiszta, igaz
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
összehasonlíthatatla
melléknév
- hasonlíthatatlan, páratlan, egyedülálló, inkomparábilis (idegen), utolérhetetlen, utánozhatatlan
megbilincsel
ige
- vasra ver, megbéklyóz, megbékóz (tájnyelvi), béklyóba ver, bilincsbe ver, rabszíjra fűz, megláncol, leláncol, láncra ver, odaláncol, megvasal (tájnyelvi)
semmilyen
névmás
- semmiféle, semmi néven nevezendő, semminemű (választékos), semminő (régies)
- (bizalmas): bizonytalan, határozatlan, se ilyen, se olyan
sáfárkodik
ige
- gazdálkodik, gondját viseli (valaminek), gondoskodik (valamiről), törődik (valamivel)
ráerőltet
ige
- ráerőszakol, rákényszerít, ráoktrojál, ráimádkozik (bizalmas), rátukmál, rásóz (bizalmas), nyakába sóz, nyakába varr
- rábír, rábeszél, elunszol (tájnyelvi), rálőcsöl (tájnyelvi)
megjelöl
ige
- kiemel, hangsúlyoz, megjegyez (régies), pécéz (régies), meghatárol (régies), kihatárol (tájnyelvi)
- rányomja a bélyeget, rásüti a bélyeget, megbélyegez (pejoratív), billogoz (szaknyelvi), stigmatizál
- kijelöl, megszab, megvon, előír, előirányoz, diktál, meghatároz, megnevez, megállapít, rögzít, szabályoz, kifőz (választékos), indigitál (régies), denotál (idegen)
pereg
ige
- hull, gyöngyözik, pergedez, hulladoz
- (dob) szól
- pörög, forog
- (idő): múlik, folyik, halad, szalad
tanyázik
ige
- befészkeli magát, betelepszik, beköltözik, tanyát üt
- időzik, táborozik, állomásozik, tartózkodik, lakik, honol
- vesztegel, áll, dekkol (szleng)
ügyetlenség
főnév
- esetlenség, alkalmatlanság, gyámoltalanság, ügyefogyottság, balkezesség, bénaság (szleng), kontárság
- baklövés, baki (bizalmas), hiba, balfogás, melléfogás
színezet
főnév
- szín, színeződés, színezés (régies), színárnyalat
- jelleg, sajátosság
- látszat, külső, külszín
szurkál
ige
- döfköd, döföd (tájnyelvi)
- öklel
- bökdös, bököd, piszkál, bánt, ingerel, csipked, bosszant, macerál (bizalmas)
- kritizál, gúnyolódik, odamondogat, szutyongat (tájnyelvi)
- buzdít, ösztökél, ösztönöz
tag
főnév
- testrész, végtag, membrum (régies)
- egyed, résztvevő, fő, személy, fél
- (szleng): ember, alak, férfi, pasas (bizalmas), ipse (bizalmas), fickó, hapsi (szleng), pali (szleng), krapek (szleng), pacák (szleng), pofa (szleng), szivar (szleng), manus (szleng)
- földdarab, birtokrész, földbirtok
- alkotórész, rész, elem