rángatódzik szinonimái

ige
  • ráng, vonaglik, vergődik, dobálja magát, rángolódik (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

lerogy, lerogyik

ige
  • leroskad, összeroskad, összeomlik, összeomol, összedől, összerogy, összerogyik, összeroggyan, leborul, lehanyatlik, összeesik, leül, összecsuklik, földre zuhan, ledobban (tájnyelvi), letortyan (tájnyelvi)
  • elájul, elterül, kollabál (idegen)
  • leborul, letérdel, letérdepel, térdre borul, térdre esik, térdre hull, térdre omlik, leveti magát
  • (tájnyelvi): hirtelen megérik (gyümölcs)

fröccsen

ige
  • spriccel, csapódik, feccsen (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a rángatódzik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

protektor

főnév
  • védnök, pártfogó, jóakaró, jótevő, támogató, mecénás, patrónus

ösztöndíjas

melléknév, főnév
  • segédpénzes (régies), stipendista (régies)

összecsapás

főnév
  • hevenyészés, rögtönzés, tákolás (bizalmas), rittyentés (bizalmas)
  • konfliktus, küzdelem, harc, ütközet, csata, csetepaté (bizalmas), összetűzés, haddelhadd (bizalmas)
  • párviadal, mérkőzés, csatározás, asszó (szaknyelvi), csörte, meccs, tusa, menet

nyenyere

főnév
  • forgólant, tekerőlant, tekerő, bözsike (tájnyelvi)

ráförmed

ige
  • rákiált, rákiabál, ráordít, ráijeszt, ráparancsol, rátámad, megfélemlít, rárivall, ráripakodik, rámordul, lebaltáz (szleng), felförmed (régies), rárivakodik (régies), ráagyarkodik (tájnyelvi), ráacsarkodik (régies), ráberzenkedik (régies), rádördül, brüszkíroz (idegen), összeszid, letol (bizalmas), lebarnít (bizalmas)

ront

ige
  • koptat, tör, szakít, rongál, elferdít, elértéktelenít
  • (étvágyat): csökkent, gyengít
  • kárt tesz, rombol, pusztít
  • súlyosbít, nehezít
  • megbont
  • bomlaszt, zülleszt, alacsonyít, dekomponál (idegen)
  • megbabonáz, varázsol, megboszorkányoz, igéz, szemmel ver
  • ráront, rátör, rátámad, nekiront
  • ráförmed

mivolta

főnév
  • lényege, minősége, belsőny (régies), sajátság, tulajdonság

metszőfog

főnév
  • harapófog (régies), kapafog (bizalmas)

körkérdés

főnév
  • kikérdezés, ankét

munkakönyv

főnév
  • cselédkönyv (régies)

rugó

főnév
  • spirál, féder (idegen), rugany (régies)
  • indítóok, ok, indíték, indok, motiváció, motívum
  • (szleng): ezres, ezerforintos, mihály (szleng)

spanyolviasz

főnév
  • pecsétviasz

felvonás

főnév
  • aktus (régies), rész

tesz-vesz

ige
  • tevékenykedik, dolgozgat, munkálkodik, sürög-forog, sürgölődik, foglalatoskodik (valamivel), tüsténkedik
  • matat, motoszkál, téblábol, teszeget (régies), babrál, piszmog, pepecsel, bíbelődik, szöszmötöl, bajmolkodik (tájnyelvi), mókol (tájnyelvi)

szokás

főnév
  • hagyomány, tradíció, megszokás, közszokás, gyakorlat, úzus (régies), divat, módi, konvenció (szaknyelvi)
  • cselekvésmód, habitus, allűr (idegen), tempó, modor, manír (idegen), életmód

rányom

ige
  • rátesz, feltesz, belenyom
  • rányomtat, rávisz
  • (pecsétet, bélyeget): ráüt, rásüt
  • (bizalmas): ráhárít, megterhel (valamivel)

problematikus

melléknév
  • kétséges, vitatható, kétes, bizonytalan, kérdéses, megoldatlan, homályos, eldöntetlen, kialakulatlan, meggondolkoztató, félreérthető, meg nem erősített, ingatag, rendezetlen, ambivalens (idegen)

réteges

melléknév
  • rétegzett, táblás (szaknyelvi), leveles, lemezes (szaknyelvi), lamellás (szaknyelvi), rétes (tájnyelvi)

szinte

főnév
  • már-már, jóformán, úgyszólván, idestova, kvázi (bizalmas), mintegy, majdnem, kevés híján, valósággal, csaknem, félig, közel

reformáció

főnév
  • hitújítás

pálmaliliom

főnév
  • dicsőségeskáka, jukka, jutka, rostliliom

ritkán

határozószó
  • nagy ritkán, elvétve, elszórtan, alig, hébe-hóba, hébe-korba, néha, néha-néha, néhanapján, nagy néha, időnként, némelykor, egyszer-másszor, egyszer-egyszer, időközönként, hellyel-közzel, olykor-olykor, alkalmilag, alkalomadtán, esetenként, nemigen

szóbeli I.

melléknév
  • verbális (idegen), beszélt
  • íratlan