pofacsont szinonimái

főnév
  • járomcsont, zigóma (szaknyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

gombostű

főnév
  • férctű

tízpróba

főnév
  • dekatlon (szaknyelvi), tíztusa
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a pofacsont szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

példátlan

melléknév
  • egyedülálló, ritka, kivételes, egyedi, egyszeri, egyetlen, páratlan, példa nélkül álló, utolérhetetlen, különleges, felülmúlhatatlan, rendkívüli, utánozhatatlan Sz: párját ritkítja; nincs hozzá fogható; egyedüli a maga nemében
  • szörnyű, elképesztő, hallatlan, arcátlan

orgonál

ige
  • (tájnyelvi): bőg, bömböl, sír, üvölt
  • (szél): zúg, üvölt

odatámaszt

ige
  • nekitámaszt, megtámaszt, hátratámaszt, odadönt, nekidönt

műselyem

főnév
  • műszál, vitrátselyem (szaknyelvi), nitrocellulóz (szaknyelvi)

pimaszság

főnév
  • szemtelenség, arcátlanság, packa, ripőkség, cinizmus, impertinencia (idegen), inszolencia (idegen), pofátlanság, neveletlenség, krakélerség (idegen), pökhendiség, arrogancia (idegen), szégyentelenség, tiszteletlenség

rakomány

főnév
  • teher, áru, szállítmány, teherrakomány, teherfuvar, fuvar

megtestesülés

főnév
  • inkarnáció (idegen), materializáció (idegen), materializálódás (idegen), testet öltés, testté válás
  • példakép

megrendel

ige
  • lefoglal, rezervál, abonál (régies), leköt, előfizet, járat
  • (régies): elrendel, utasít, megkér

kitör

ige
  • kiüt, kivág, kitaszít, kitol, kimozdít
  • kijut, kinyomul, kiront, kirohan, kitódul, kiszabadítja magát
  • felbukkan, előbukkan, kiemelkedik (nyomorból)
  • kirobban, előtör, kicsap, feltör, felszökik, kiömlik, kilövell, kibugyog, kitódul, kiözönlik, kiáramlik, kizúdul
  • megkezdődik, megindul, feltámad, keletkezik, létrejön, jelentkezik (betegség), kirobban (háború), fellángol (harc), kiüt (tűz), beüt (tájnyelvi)
  • kifakad, felcsattan, felfortyan, felzúdul, felordít, kirobban, felhördül, dühbe gurul, haragra gerjed, indulatba jön, elveszti a türelmét

meneszt

ige
  • továbbít, elküld, elindít, szalajt (bizalmas)
  • kitesz, kirúg (bizalmas), kitessékel, elkerget, elzavar
  • kibuktat, félreállít, levált, elbocsát, fölmond

reakciós

melléknév
  • retrográd (szaknyelvi), maradi, haladásellenes

rögeszme

főnév
  • mánia, monománia (szaknyelvi), tücsök (régies), bolondéria, téboly, fixa idea (idegen), obszesszió (idegen), hóbort, bogár, vesszőparipa, rigolya, hepp (szleng), dili, kényszerképzet, kényszereszme

felajánlás, fölajánl

főnév
  • adomány, ajándék, hozzájárulás, donáció (régies), offertórium (régies)
  • ígéret
  • áldozat, áhítat, hódolat, imádat, devóció (régies), obláció (régies)

tanúvallomás

főnév
  • tanúskodás, tanúzás, vallomástétel, tanúságtétel, tanúság, tanúságtevés (választékos)

szégyenlős

melléknév
  • bátortalan, tartózkodó, szemérmes, restelkedős, szemérmetes, félénk, félős, szűzies, lányos, kényeskedő
  • prűd

pohánka

főnév
  • hajdina, haricska (tájnyelvi)

pazarló

melléknév
  • tékozló, könnyelmű, költekező, pénzpocsékoló, fecsérlő, tobzódó (régies), bőköltő (tájnyelvi), préda (tájnyelvi), pazar (régies), kihányó (tájnyelvi), kordé (tájnyelvi)
  • bőkezű

púpos

melléknév
  • kidudorodó, kidomborodó, puklis, dagadt, dombos, durcos (tájnyelvi)
  • görnyedt, hajlott, görbe, göcsöre (tájnyelvi)

szárít

ige
  • száraszt (tájnyelvi), szárazzá tesz, szikkaszt, aszal, kiszárít, szikkasztal (tájnyelvi), víztelenít, dehidratál (idegen), töppeszt, fonnyaszt

postaláda

főnév
  • levélszekrény, levélgyűjtő szekrény, postaszekrény, posztkisztli (régies)

osztályozás

főnév
  • csoportosítás, válogatás, divízió (idegen), elválasztás, szortírozás (bizalmas), klasszifikáció (idegen), szeparáció (idegen), elrendezés, felosztás, tagolás, kartotékolás, rendszerezés
  • osztályzás, értékelés, minősítés

ráfanyalodik

ige
  • rákényszerül, rászorul

szeg3

főnév
  • szög, sarok, szeglet, szöglet, zug