megtart szinonimái

ige
  • elbír, megbír
  • megőriz, fenntart, rezervál, megóv, megvéd
  • magában tart, elhallgat, eltitkol
  • teljesít, végrehajt, áll, bevált, betart, alkalmazkodik
  • éltet, életben tart
  • megül, megünnepel, megemlékezik, megrendez
  • megszentel
  • elvégez, véghezvisz
  • (régies): visszatart, feltartóztat, lekötve tart

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

rossz I.

melléknév
  • egészségtelen, elhasználódott, ártalmas, romlott, bűzhödt, büdös, poshadt, állott, záp, ízetlen, keserű, émelyítő, kellemetlen, avas, orrfacsaró, áporodott, dögletes, szennyezett
  • kedvezőtlen, hátrányos, alkalmatlan (időpont)
  • veszteséges, szerencsétlen, káros
  • levert, letargikus, csüggedt, bús, bánatos, búskomor, szomorú, mísz (bizalmas)
  • barátságtalan, ellenséges
  • (magatartás): komisz, gonosz, rosszindulatú, rosszakaratú, aljas, alávaló, galád, elvetemült, tré (idegen)
  • ledér, léha, kicsapongó, feslett, elhíresült, parázna, becstelen, hírbeli (tájnyelvi)
  • rosszalkodó, szófogadatlan, helytelenkedő (tájnyelvi)
  • fegyelmezetlen, pajkos, csintalan, rakoncátlan, vásott, pajzán, rendetlen, csibész
  • összeférhetetlen, kibírhatatlan
  • bántó, sértő
  • vacak, ócska, silány, gyatra, használhatatlan, eladhatatlan, alkalmatlan, pocsék, hitvány, gyenge, kopott, rozoga, rongyos, elnyűtt, értéktelen, bóvli, olcsó, kritikán aluli, förtelmes
  • durva, bárdolatlan, csiszolatlan, kibírhatatlan, bántó, sértő, csapnivaló, illetlen
  • csúnya, rút, rusnya, ocsmány
  • téves, hibás, elhibázott, fals

eluralkodik

ige
  • úrrá lesz, elhatalmasodik, elterjed, túlsúlyba kerül, erőt vesz
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megtart szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

meglepő

melléknév
  • rendkívüli, rendhagyó, meglepetésszerű, szokatlan, furcsa, valószínűtlen, váratlan, hihetetlen, megfoghatatlan, újszerű, megdöbbentő, elképesztő, megragadó, csodálatos, hatásos, megkapó, meghökkentő, figyelemkeltő, sajátos, ámulatba ejtő, frappáns (régies), lepetős (tájnyelvi), bizarr

lila I.

melléknév, főnév
  • kékeslila, ibolyalila, ibolyaszínű, viola, violaszínű, orgonalila, orgonaszínű, bíborlila, püspöklila, mályvaszín, mályvaszínű

lépten-nyomon

határozószó
  • minduntalan, gyakran, gyakorta, egyre, egyre-másra, derűre-borúra, nyakra-főre, unos-untalan, unos-untig, sokszor, sűrűn, untalan, folyton-folyvást, feszt (bizalmas), éjjel-nappal, szüntelen, szüntelenül, szakadatlan, szakadatlanul
  • mindenütt

közönséges

melléknév
  • gyakori, elterjedt, ismert, közismert, általános, egyetemes, megszokott, mindennapi, szokványos, átlagos, hétköznapi, köznapi, szimpla (bizalmas), sima (bizalmas), mezei (szleng), konvencionális, közkeletű
  • elcsépelt, elkoptatott, elnyűtt, sablonos, banális, sztereotip (idegen)
  • durva, bárdolatlan, faragatlan, műveletlen, útszéli, ordináré, parlagi, otromba, goromba, profán, triviális, vulgáris, bugris, alpári, vaskos, civilizálatlan, barbár, primitív, modortalan, tisztátalan, trágár, obszcén, ocsmány
  • hitvány, alávaló, aljas, alantas, megvetendő, elvetemült

megröntgenez

ige
  • megvizsgál, átvilágít

mindvégig

határozószó
  • fogytig (régies), véges-végig, végig, utolsó leheletéig, mindhalálig, a végsőkig, utolsó csepp véréig, holtig, mindig, váltig

zörej

főnév
  • nesz, zaj, zörgés, hang

kiszív

ige
  • felszív, magába szív, kiszop, kiiszik, kiszörpöl, kiszürcsöl, kiszivattyúz, kipumpál, lecsapol, kiereszt, kimerít, kiürít, kiszipákol (régies), pungál (idegen), kiszíp (tájnyelvi)
  • kifakít, elszíntelenít
  • kiszárít (bőrt)
  • kihasznál, kiszipolyoz

kiöltözik

ige
  • kicsípi magát, kinyalja magát, kicsinosítja magát, felcicomázkodik, felpiperézik, feszít, díszbe vágja magát, kivakaródzik (bizalmas), díszbe öltözik, kirittyenti magát (szleng), kihegyezi magát (szleng), felecselkedik (tájnyelvi), kifessent (tájnyelvi), kipimpóz (tájnyelvi) Sz: olyan cifra, majd elrepül
  • kiruházkodik

hátborzongató

melléknév
  • félelmetes, rémületes, rémítő, szörnyű, ijesztő, kísérteties, borzalmas, borzasztó, dermesztő, iszonyú, iszonyatos, lidérces, hajmeresztő, vérfagyasztó, vérfagylaló (régies), vészjósló

kocsirakomány

főnév
  • fuvar, rakomány

mondvacsinált

melléknév
  • (pejoratív): látszólagos, keresett, színlelt, mesterkélt, erőltetett, hamis, hajánál fogva előrángatott, kiagyalt, kitalált
  • (tájnyelvi): megrendelt, megrendelésre készült
  • törvénytelen (gyermek)

nekiütődik

ige
  • koccan, nekicsapódik, nekiütközik, nekiesik
  • eltalál, összeütközik, beleszalad

csepp, csöpp

főnév
  • gyöngy (választékos)
  • (egy cseppet): egy kicsit, egy kissé
  • (cseppenként): apránként, apródonként (tájnyelvi), fokonként, fokozatosan
  • (jelzőként): cseppnyi, apró, aprócska, pöttöm, törpe, liliputi, kicsi, kicsiny, kicsinyke, kicsike, kevés, kevéske, parányi, szikrányi, pici, picike, picinyke, jottányi, szemernyi, csipetnyi, fikarcnyi, picur, picurka, icipici, incifinci, pindurka, pirinyó, leheletnyi, árnyalatnyi, mikroszkopikus

prédikáció

főnév
  • szentbeszéd, beszéd, egyházi beszéd, igehirdetés, homília (idegen), hitszónoklat, intelem (régies)
  • (bizalmas): lelkifröccs (bizalmas), kioktatás, fejmosás (bizalmas), dörgedelem, korholás, dorgálás, megrovás, papolás, hegyi beszéd (szleng)

összecsap

ige
  • (tenyeret): tapsol, csattogtat, összever
  • összeszed, összerak
  • összevág, elhamarkodik, elhirtelenkedik, összeüt, elnagyol, hevenyész, összefércel, elnagyjáz (tájnyelvi), halámol (tájnyelvi), senderít (tájnyelvi), összetákol, rögtönöz, elkapkod, összegór (tájnyelvi), összehány, összerúg, elsiet, rittyent (tájnyelvi)
  • egymásnak ront, összeugrik, összemegy, megütközik, megküzd
  • (régies): szövetkezik, összeáll

megterhel

ige
  • megrak, telerak, rányom (bizalmas), nyakába varr, felmálház, elnehezít, megpakol
  • (gyomrot): megfekszik, megnyom, megül
  • túlterhel
  • ráterhel, felszámít, terhére ír, számlájára ír, betábláz

megkopaszodik

ige
  • lekopaszodik, lecsupaszodik, elkoppad (régies), megkopad (tájnyelvi)

mérlegel

ige
  • (szaknyelvi): mér, megmér, mázsál, lemér, ponderál (idegen)
  • fontolgat, latolgat, fontol, latol, fontolóra vesz, meggondol, töprenkedik, tépelődik, mérlegre tesz, latra vet, gondolkodik (valamin), elmélkedik, átgondol, kiértékel, elbírál, morfondírozik, megrág, rágódik, meghány-vet
  • felbecsül, taksál, becsül, értékel, kalkulál

öreges

melléknév
  • vénes, öregecske (bizalmas), koros, vénecske (bizalmas)
  • nehézkes, megfáradt
  • koravén
  • öregítő, öreghez illő

megvisel

ige
  • kimerít, elfáraszt, elgyengít, megerőltet, elcsigáz, megkínoz, meggyötör, összetör, elnyű, megtör (választékos), kikészít (szleng), próbára tesz, lestrapál (bizalmas), kicsinál (szleng), megpróbál, megsanyar (tájnyelvi)
  • megrendít

lődörög

ige
  • tekereg, lézeng, csavarog, flangál, lófrál (bizalmas), kujtorog, csámborog, lötyög (bizalmas), cselleng, ődöng, őgyeleg, kóricál, kóborol, kószál, kódorog, csatangol, járkál, teng-leng, lóg (bizalmas), ténfereg

mezőny

főnév
  • játéktér

ősz1

melléknév
  • őszülő, őszes, fehér, fehéredő, fehér hajú, szürkülő, ősz, ezüstös, ezüstfehér, deres, hófehér, ezüsthajú (választékos), galambősz, őszbe csavarodott (választékos), kenderfehér (tájnyelvi) Sz: a fejéről nyáron sem akar elmenni a hó; a fejéhez verték a liszteszsákot; belepte a dér a fejét; cinteremvirág a fején; hattyú apától, galamb anyától született; holló volt azelőtt, mármost hattyúvá vált; lisztmalomban őrölt; mákos a feje; megfogta a dér a haját; megvirágzott a mandulafa; sokat járt a nyíresbe
  • (választékos): öreg, idős, éltes, agg, vén, koros, élemedett